A Calmecac [kalmekak], azaz a „házak sora” 1486 és 1502 között épült, és mindössze 100 méterre található Tenochtitlan vallási központjától, a nagy kettőspiramistól (Templo Mayor). Ebben az iskolában tanultak a nemes családok fiai 10 éves koruktól, akiket felkészítettek arra, hogy idővel betölthessék Tenochtitlan vezetői posztjait, vagy a hadsereget irányítsák – olvasható a Latin American Herald Tribune () online kiadásában.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A tanulók emellett megismerték a naptár működését, és elsajátították az álmok és előjelek megfejtésének művészetét is. Azt is megkívánták tőlük, hogy beszédeket, dalokat és történeteket memorizáljanak, megtanulták a képírást is, hogy útmutatást nyerhessenek a törvényeknek, hadművészetnek és közügyeknek szentelt  kódexekből. „Ez az iskola az egyik legfontosabb épületegyüttes volt az Azték Birodalom fénykorában” – hangsúlyozta Raul Barrera ásatásvezető régész.

A Calmecac romjai tavaly kerültek napvilágra, az ásatások során feltárták Miktlántekutli, az alvilág istenének, valamint Xiuhtecutli tűzisten szobrát, de előkerült Ehecatl szélisten kőből faragott feje is több tucat egyéb lelettel egyetemben. Találtak egy olyan emberi állkapocscsontot is, amelyre Mixcóatl, a felhőkígyó, a vadászat és háború istenének nevét vésték.

A város modellje, középen a kettős templommal.
(Forrás: Wikimedai Commons / Thelmadatter)

Tenochtitlant, az Azték birodalom fővárosát 1325 táján alapították a Texcoco-tó egy szigetén, a mai Mexikóváros helyén. Kezdetben csak nádkunyhókat építettek, de 1415-re Tenochtitlan igazi várossá fejlődött: házai, templomai, palotái mind kőből épültek. Ahogy a város nőtt, kikotorták a sekély vizű tó iszapját, megnövelték az eredeti szigetet, és újabbakat is építettek. A város így csatornáival és szigeteivel Velencéhez volt hasonlatos, a szárazfölddel magas töltésen épített út kötötte össze. Lakosainak számát kétszázezerre becsülik, de egyes szakértők szerint a 13,5 négyzetkilométeres terület akár 350 ezer embernek is otthont adhatott.