Afganisztán lakóit nem egészen pontos afgánnak hívni, mert az afgánok (pastuk) csak egy népcsoport az ország nyelvileg és vallásilag nagyon eltérő és sok különböző etnikuma közül. Az ország legnagyobb népcsoportja – nevéhez híven – szerencsére tényleg az afgán (42%). A pastu törzsek a Hindukustól egészen az Indusig a terület többségi népcsoportjának számítanak, a Durand-vonal néven is ismert afgán-pakisztáni határ 1893 óta vágja ketté a pastuk ősi területeit. Ezért is lehet, hogy a szomszédos Pakisztánban jóval több afgán él (35 millió), mint a magukról az afgánokról elnevezett országban (13,5 millió). A brit gyarmati terjeszkedés a Durand-vonallal egy korábbi sikeres szikh hódítás területi nyereségeit formalizálta, de a mesterségesen kialakított határt Afganisztán hivatalosan ma sem ismeri el. A tálibok túlnyomórészt pastuk, ideológiájukban pedig az extrém vallási konzervativizmus a nacionalizmus felhangjaival keveredik.

Egy genetikai eredményekkel is részben alátámasztott érdekes elmélet szerint a pastuk lennének a tíz elveszett izraeli törzs egyike, ami egybeesik az egyik saját legendájukkal is, de erre majd egy későbbi cikkben bővebben visszatérünk.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Bár a pastuk Afganisztán legnagyobb etnikumát alkotják, a lakosok által beszélt leggyakoribb nyelv ennek ellenére valószínűleg mégse az afgánok pastu nyelve, hanem a több etnikumhoz is kapcsolható dari, ami az Iránban beszélt perzsa nyelv keleti változata. A tádzsikok és a hazarák többségének is például a dari az anyanyelve. E két népcsoportot az különbözteti meg, hogy míg a hazarák Irán államvallásával megegyezően  síiták, addig a tádzsikok szunnik. A feltehetően mongol származásra visszavezethető hazarák egyébként a lakosság 9 százalékát teszik ki.

Az afganisztáni népszámlálás ugyan nem különbözteti meg részletesebben a dari anyanyelvű szunnikat – ezért is képezik 27 százalékos arányukkal a tádzsikok az ország második legnagyobb etnikumát – de a hegyvidékeken élő nomád törzseiknek valójában saját identitástudatuk és külön megnevezésük is van: ők az ajmákok.

Ugyan az afganisztáni városokat vegyesen lakják a különböző etnikumú emberek, a nagyobb városok közül Kabul, Herát, Mazar-i-Sarif tádzsik többségű, míg Kandahár és Kunduz inkább pastu.

Az ország harmadik legnagyobb nyelvi csoportja az üzbég (9%), akik az ország északi részét lakják, de más török nyelveket beszélő népek – a türkmén (2,5%) és sokkal kisebb mértékben a kirgiz – is a hozzájárulnak az ország etnikai sokszínűségéhez. Az ország déli sivatagos részén beludzsok, és jóval kisebb számban a dél-indiai dravida nyelvekkel rokon nyelvet beszélő brahuik is, élnek.

Afganisztán népcsoportjai.
(Forrás: wikimedia commons)

Három további népcsoport tagjaival Kabultól keletre és északkeletre találkozhatunk. A pasajok és nurisztániak különböző kisebb indoiráni nyelveket beszélnek. A nurisztániakat csak a 19. század végén és erőszakkal iszlamizálták, a pasajok pedig gyakran pastunak tartják magukat, és saját nyelvükön kívül a pastut is jól beszélik.

A harmadik csoport nem nyelvhez, hanem inkább valláshoz köthető. Afganisztán, Pakisztán és Tádzsikisztán határai találkozásának vidékein iszmaili síiták laknak. Az iszmailizmus a síita iszlám második legnagyobb irányzata a tizenkettesek után, ami pédául Irán államvallása. A nagyjából 15 millió iszmaili jelenlegi spirituális vezetője a jótékonysági és kulturális projektjeiről híres, mások szerint azonban ellentmondásosnak titulált IV. Aga Khán. Az iszmailizmus korábban jóval nagyobb területen volt elterjedve: a Fátimidák kairói központú birodalomának idején (i. sz. 909-1171) például Marokkótól a mai Szíriáig és Irakig nyúlt.

Az eddig felsorolt 12 népcsoport ugyan már elég jól lefedi Afganisztán teljes lakosságát, de a 2006-ban elfogadott afgán himnusz ezeken kívül még négy további kisebb etnikumot is megemlít a teljesség kedvéért.

Források:

CIA: Afghanistan

BBC: War in Afghanistan, Key maps