Egy éve halt meg az utolsó aka-bó andamán nyelvet beszélő ember, amiről annak idején a nyest.hu is beszámolt. Most közelebbről is megvizsgáljuk, mit lehet tudni a minden valószínűség szerint leghosszabb ideig elszigetelten élt népcsoport nyelveiről, az andamán nyelvekről.

Andamán lányok.

Az Andamán-szigetek lakosságának évezredes elzártsága nem magyarázható azzal, hogy a szigetek megközelíthetetlenek lettek volna. A szigetcsoport az utolsó jégkorszak után a tengerszint emelkedésével különült el a szárazföldi Ázsiától, valamikor 5–10 ezer évvel ezelőtt. India ugyan minden irányba több mint 1000 km-re található, de Mianmar partjai csak 300 km-re fekszenek. Az Indiai-óceánt ráadásul már régóta járták arab, indiai és maláj hajósok és kereskedők, a 16. századtól pedig már az európai gyarmatosító hatalmak mindenre éhes hada is állandóan jelen volt a térségben. A valóság az, hogy a szigetekről már Ptolemaiosz (i.sz. 90-168) idejében is tudtak, és Marco Polo is említi útleírásában. A 11. században pedig a tamil Csola birodalom létesített itt rövid időre egy kikötőt hadihajói számára.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Annak, hogy az andamánok se nyelvi, se genetikai szinten nem mutatnak jelentős keveredést Ázsia későbbi lakosságával, inkább az az oka, hogy a szigetek stratégiai helyzetének vonzóságát negatívan ellensúlyozta kis mérete, lakóinak harciassága, és a trópusi betegségek jelenléte. Az Andamán-szigetek első európai gyarmatosítói próbálkozása a dánok nevéhez kapcsolódik az 1750-es évekből. A dánok a folytatódó maláriajárványok miatt adták fel a szigeteket. Hasonlóan jellemző, hogy az Andamán-szigetekhez tartozó Északi Szentinel-szigeten élő törzzsel a mai napig nem sikerül senkinek érdemben felvenni a kapcsolatot; se misszionáriusoknak, se kereskedőknek, se antropológusoknak, se katonáknak, se az indiai kormány hivatalnokainak. Bárki is landol a szigeten, a jobb híján szentinelieknek nevezett helyi lakosok lándzsákkal, nyilakkal támadnak rájuk. Erőszakkal természetesen el lehetne foglalni a szigetet, de ez már csak a legindokoltabb esetben lenne társadalmilag elfogadható. (A főbb szigeteken élő dzsarawák is csak egy halvány fokkal barátságosabbak.)

Az 1850-es években érkező angol gyarmatosítók a 6500 km² területű szigetcsoporton körülbelül hasonló számú őslakost találtak, ami megegyezik a vadászó-gyűjtögető népek népsűrűségével. Az andamánok száma azonban gyorsan csökkent az indiai telepesek tömeges érkezésével, és a velük érkező fertőző betegségek miatt. A szigetek helyi őslakosai göndör fekete hajukkal, sötét bőrszínükkel és alacsony termetükkel antropológiailag az afrikai pigmeusokra hasonlítanak. Ázsia más alacsonynövésű és összefoglalóan negrító néven ismert őslakosaival együtt – mint Malajzia szemang, és a Fülöp-szigetek aeta törzsei – az emberiség egy korai afrikai elvándorlásának a túlélői lehetnek, de nem közeli genetikai rokonai az afrikai pigmeusoknak. Az andamánoknak az ainukkal, japán őslakosaival is van genetikai hasonlóságuk. Egy érdekessége az andamánoknak a nőknél időnként megjelenő szteatopigia – nagy zsírpárnás fenék, mint a willendorfi vénusznál – ami korábban általános lehetett a homo sapiensnél, de ma már csak a dél-afrikai koiszanoknál, és ritkábban a közép-afrikai pigmeusoknál jelenik meg.

Míg a többi ázsiai negrítók, a szemangok és az aeták átvették a később betelepülő ázsiai lakosok nyelveit, addig az andamánok sok ezer éves elszigeteltségükben sikeresen megőrizték ősi nyelveiket egészen az angol gyarmatosításig.

Andamán nyelvek régen és ma.
(Forrás: wikimedia commons / CJLL Wright; after data from Man, E.H. and W)

Az andamánok 1858-ben még 14 különböző nyelvet beszéltek, melyek közül a Nagy-Andamán tíz nyelve közeli rokona volt egymásnak. Azért csak volt, mert mára a Nagy-Andamán nyelveit beszélők leszármazottai csak ötvenen maradtak, nekik is csak a felük beszéli az egyik andamán nyelv – valószínűleg leginkább az aka-dzseru – egyszerűsödött és hindivel kevert, kreolosodott változatát.

A maradék nyelvek közül az onge, a dzsarawa és a dzsangil törzsek nyelvei – az utóbbi az 1920-as évekre halt ki – szintén rokoni kapcsolatban állnak egymással, de e nyelveknek a Nagy-Andamán nyelveivel való kapcsolata csak tipológiai, és nem rokonságbeli. Az onge és a dzsarawa nyelveket összesen háromszázan beszélhetik még. A 14. nyelvről, a szentineliről szinte semmit nem tudni a lakosok korábban említett harciassága miatt, bár feltételezik, hogy az is az onge nyelvvel rokon.

Az andamán nyelvek mind ragozó nyelvek, és semmilyen rokonságot nem mutatnak a világ többi ismert nyelvével. Joseph Greenberg (1915-2001) osztályozó nyelvészetében felvetette ugyan, hogy az andamán nyelvek szókincse a nyugati pápua nyelvekével mutat bizonyos összefüggéseket, de a kapcsolat minősége közel sem tisztázott, és nem általánosan elfogadott. Az andamán nyelvek egyik érdekessége a testrészeken alapuló főnévi osztályok rendszere, melyek száma nyelvektől és leírásoktól függően öttől tizenegyig terjedhet. Egy másik különlegessége az andamán nyelveknek a családrendszerrel függ össze. Az andamán szülők biológiai gyerekeiket hagyományosan 5-7 évesen más baráti párhoz helyezték el, máskor pedig maguk is hasonló korú gyerekeket fogadtak be. Ezzel magyarázzák, hogy az andamán nyelvekben nincsen külön „anya” és „apa” szó, csak „néni” és „bácsi”. Azt ma már nem lehet megmondani, hogy melyik szópár melyik szerepét vette át valójában; a szülők eredeti neve vált az idősek megtisztelő megnevezésévé vagy fordítva.

Bárhogy is legyen, az andamán nyelvek hosszú elszigeteltsége végzetesen közeledik ahhoz, hogy végleg végetérjen. Csak idő kérdése, míg az indiai kormány valamilyen valós vagy valótlan ürüggyel kénytelen nem lesz az Északi Szentinel-szigeten is beavatkozni (például hogy hajótörötteket mentsen meg a leöldökléstől), mely ponttól már nagyjából tudhatjuk, hogy megpecsételődött lesz a maradék még érintetlen andamánok sorsa is.

Források:

http://hpgl.stanford.edu/publications/CB_2002_p1-18.pdf

http://www.indianetzone.com/14/history_andaman_nicobar_islands.htm

http://www.thetourindia.com/index.php?page_id=180

http://erewhon.ticonuno.it/arch/rivi/popoli/andama1.htm

http://www.andaman.org/NICOBAR/book/Shompen/Shompen.htm