Nemrégiben a lecsó és a lecsó szó eredetéről írtunk. Akkor említettük, hogy az étel balkáni eredetű. Most a Szegedi Tudományegyetem bölcsészkarának Facebook-oldalán jelent meg egy infografika, ami a lecsó és rokonai közötti különbségeket hivatott ábrázolni.

Forrás: Facebook / SZTE Bölcsészettudományi Kar

Az ábra szerint a magyar lecsó paprikából, paradicsomból, vöröshagymából és szalonnából áll. Ez az információ kicsit meglepő lehet, érzésünk szerint a szalonna nem tartozik a lecsó elengedhetetlen alkotóelemei közé (különösen, ha befőzzük a lecsót). Ezt erősíti meg a Wikipédia szócikke is, mely ugyan az oldaldobozban felsorolja az alkotóelemek között a füstölt szalonnát, ám a szövegben nem említi (illetve a variációk között sorolja fel a szalonnás lecsót). Mindenesetre a „rokonok” egyike sem tartalmaz szalonnát.

Az ábra szerint a magyar lecsóhoz a legközelebb a török menemen áll: ebben a szalonna helyett tojást találunk. Ez már csak azért sem áll távol a magyar változattól, mert a tojásos lecsó nálunk is népszerű. Látszólag közel áll ehhez az izraeli saksuka is: úgy tűnik, hogy a kettő között csak az a különbség, hogy a saksukát római köménnyel és petrezselyemmel is fűszerezik. Valójában a menemenbe felverve kerül a tojás, addig a saksukába felveretlenül kerül. A saksuka egyébként arab étel (a neve a berberben azt jelenti, hogy ’ragu’; az arab szlengben ’keverék’ jelentésben is használják), és a tuniszi zsidóknak köszönhetően került be az izraeli konyhába. Tunéziában articsókát, burgonyát és zöldbabot is tesznek bele, a török konyhában viszont a francia ratatouille-hoz áll közel. 

Saksuka
(Forrás: Wikimedia Commons / joemahoney / CC BY 2.0)

Szinte csak fűszerezésében tér el a magyar lecsótól az olasz peperonata: ebben fokhagyma és petrezselyem is kerül. Az infografikán olívaolaj is szerepel, de valamilyen zsiradékra a lecsóhoz is szükség van, így kézenfekvő, hogy ha a szalonna kimarad, akkor étolajat használjunk. Az interneten található receptek azonban más összetevőket is említenek, pl. bazsalikomot vagy rozmaringot, citromlevet, balzsam- vagy borecetet.

Az ábra alapján szintén közelállónak tűnik a magyar lecsóhoz a szerb dzsuvecs (đuveč): ebben az alapvető összetevők mellett padlizsán és rizs is van. A padlizsán kézenfekvő kiegészítője a paprikának és a paradicsomnak, ráadásul a rizses lecsó nálunk sem ismeretlen. A szerbként szerepeltetett dzsuvecs azonban török eredetű étel (güveç [güvecs], eredetileg ’cserépedény’), és jellemzője, hogy húst is tartalmaz, de van olyan változat is, mely gombát vagy cukkinit is. A gombás lecsó nálunk is ismert, a ám a hús inkább csak kolbász vagy virsli formájában szokott a lecsóba kerülni.

Az infografika szerint a francia ratatouille [ratatuj] tartalmazz a legtöbb összetevőt: a paprika-paradicsom-hagyma triászt padlizsán és cukkini egészíti ki, fokhagymával és petrezselyemmel ízesítik. A Wikipédia szerint azonban fűszerezik majorannával, bazsalikommal, babérlevéllel vagy kakukkfűvel is. A ratatouille jellemzően sütőben készül.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az igazság az, hogy ezek között az ételek között nincs éles határ, az infografika által sugallt felosztás téves. Az persze lehet, hogy a lecsófélékbe tipikusan különböző összetevőket tesznek, de az ételek közötti különbséget nem egy-egy összetevő hozzátétele jelenti. Inkább azt tudjuk megmondani, hogy egy-egy elkészült étel mennyire tekinthető tipikus lecsónak, saksukának vagy dzsuvecsnek – valójában a paprikával és paradicsommal készült zöldségragukat bármelyik névvel megnevezhetjük.