A kreatív ember képes új ötletekkel előállni, új, izgalmas megoldásokat adni egy problémára, ki tud találni izgalmas, új termékeket. Sok olyan foglalkozás van, amelyben nagyra értékelik ezt a képességet. Egy cégnek aranyat érhet a kreatív munkaerő, mert garantálhatja hosszabb távon a megújulás képességét, a hosszú távú fönntarthatóságot, és a versenytársakkal szembeni előnyt. A kreatív emberek általában jó humorúak, altruisták, általában jókedvűek és rugalmasak. Egy kutatásból pedig az is kiderült, hogy a kreativitás segíthet megbirkózni az egyénnek azzal a tapasztalattal, hogy visszautasítják valahol.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A kreativitás azonban sokszor veszélyes is lehet. Előfordulhat az az eset, hogy ha egy kreatív ötletet visszautasítanak, az ötletgazda már csak azért is keresztülviszi, amit kitalált – nem törődve sem a társas (vagy jogi) szabályokkal, sem a hallgatólagos megállapodásokkal, normákkal. Tehát ebben az esetben a kreativitás az együttműködés megszűnését eredményezi, sőt, akár tisztességtelenséghez, szószegéshez is vezethet. Jól illusztrálja ezt az eshetőséget a post-it jegyzettömbök feltalálójának az esete.

A történet 1968-ban kezdődött, amikor a 3M cég egyik tudósa, Spencer Silver azt a megbízatást kapta, hogy fejlesszen ki egy különlegesen erős ragasztószert, amelyet repülőgépek építéséhez tudnak majd használni. A kísérletei során sikerült előállítania egy rendkívül gyenge ragasztót, amelynek azonban megvolt az a különleges tulajdonsága, hogy nem hagyott semmiféle nyomot a felületen. Így a beragasztózott felület újra használható volt a ragasztószerrel való érintkezés után is. A 3M vezetői nem voltak túl elégedettek az új termékkel, félretették, majd kisvártatva megfeledkeztek róla.

Évekkel később a cég egyik vegyészmérnöke, Art Fry mégis elővette ezt az anyagot. A férfi énekelt egy templomi kórusban, és rettenetesen idegesítette, hogy mindig elveszti az énekeskönyvben, hogy hova kéne lapozni. Fry tisztában volt Silver találmányának a tulajdonságaival, gondolt egy nagyot, bekente vele az énekeskönyv megfelelő lapjait, és kis cetliket ragasztott a lapokra fix könyvjelzőkként. Egy-egy próba vagy hangverseny után pedig kiszedte a lapokat, és sértetlenül adta vissza a templom tulajdonát képező énekeskönyvet.

A nagy ötlet
(Forrás: Wikimedia Commons / EraserGirl)

Fry úgy gondolta, hogy a termék nagyon is hasznos, ezért a cég vezetői elé terjesztette az ötletét, amely nagyjából a ma post-itként ismert termék terve volt. A vezetők azonban nem láttak benne fantáziát, utasították Fry-t, hogy fejezze be az ezzel való foglalkozást.

Fry azonban nem tartotta be főnökei utasításait. Folytatta a termék kidolgozását: létrehozott egy gépet, amellyel a post-it kártyákat le tudta gyártani. majd a 3M titkárnőivel próbáltatta ki a terméket: a munkatársak odavoltak a post-itért. Fry tehát megszegve főnökei utasítását, kitartott az ötlete mellett, és tűzön-vízen át keresztül is vitte. Végül szerencséje volt: a cég vezetői meglátták az új termékben az értéket, és végül rábólintottak a gyártásra.

Fry és a post-it kártyák története jól illusztrálja a kreativitás napos és árnyas oldalát is. Egyrészről egy nagyon jó, hasznos, sokak által kedvelt új termék jött részre, amiből mindenki profitál. Másrészről azonban Fry viselkedése, a céghez való hűsége, végső soron a tisztessége hagy kívánnivalót maga után. Hűtlen, a főnökeivel szembeszegülő lépését pedig éppen azért merte megtenni, mert bízott kreatív ötlete sikerében. ezzel azonban nem árt óvatosnak lenni: ezen a lejtőn igen nehéz megállni, ha a tisztességtelenségre „jó indokot” találunk. Előfordulhat például ez például azokkal is, akiknek nincs valódi kreatív ötletük, csak éppen ők maguk hiszik azt, hogy van. Ez a magatartás pedig igen veszélyes is lehet.

Forrás

The dark side of creativity