Felvidéki levelek: Észrevétlen nyelvi diktatúra Szlovákiában címen közli a PolgárPortál Vésey Kovács László írását a szlovákiai nyelvi helyzetről. Az írás arról szól, hogy a magyar nyelv használata milyen akadályokba ütközik Szlovákiában, és hogyan szorul egyre vissza. Az írásban sok helyénvaló megállapítást találunk, ugyanakkor nehéz megérteni azt a koncepciót, mellyel Vésey Kovács a problémákat magyarázza.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Szerinte ugyanis a szlovákok szándékosan és jól kifundált terv alapján próbálják kiszorítani a magyar nyelvet. Ráadásul ebben a csehek, sőt a németek is hibásak (kiemelések az eredetiben):

Valószínűleg az évezredes német kapcsolatból ered az a félelmetes precizitás, ahogy a csehek felmérték, hol mennyi magyart, mennyire kemény nyomásgyakorlással és mennyi idő alatt lehet elszlovákosítani. A tőlük tanuló szlovákok pedig jól tudják, hogy a vértelen népirtás ma is teljesen européer dolog.

Természetesen senki sem vitatná, hogy a szlovák politikában erősen érezhetőek olyan szándékok, melyek a magyarok nyelvi jogainak korlátozására, sőt a szlovákiai magyarok elszlovákosítására irányulnak. Sokszor írtunk mi is például a szlovák vasút packázásairól, és beszámoltunk egészen extrém esetekről is. Ugyanakkor azt sem nehéz észrevenni, hogy a 21. század során számtalan pozitív lépés is történt, és a magyarok nyelvi helyzete mégiscsak javult. Azt sem állíthatjuk, hogy a szlovákok egységesen szemben állnak  magyarokkal: a szlovák vasúttal való vitában a szlovák sajtó is kiállt a magyarok mellett, és a vasút viselkedését gúnyolták.

A magyar kisebbség Szlovákiában (sárga: 10% felett, piros: 50% felett)
(Forrás: Wikimedia Commons / Qorilla)

Vésey Kovács írásában mégsem ez az egyoldalúság a legfurcsább, hanem az, hogy az általa hozott konkrét példákban egyszer sem a szlovákok akadályozzák meg a magyar nyelv használatát. Ír olyan esetről, amikor a magyar önkormányzati képviselők nem magyarul szólalnak fel, holott erre lehetőségük lenne. Beszámol arról, hogy színmagyar településen magyar ügyintéző nem akarja elfogadni a magyar nyelvű beadványt, vagy továbbítja olyan szintre, ahonnan már szlovákul válaszolhatnak. Leírja, hogy a magyar vállalkozók és kiskereskedők többsége nem tesz ki magyar feliratokat. Szerinte „a szlovák nemzetstratégia [...] éppen a magyarok törvényszerű elfásulására számít” – csakhogy ezekben az esetekben viszont egyszerűen arról van szó, hogy a magyarok nem élnek ezekkel a lehetőségekkel. A szlovákok akár vissza is kérdezhetnének: minek biztosítsanak még több jogot, ha a magyarok azokkal sem élnek, amelyeket megadtak nekik?

Vésey Kováncs valóban furcsa eseteket idéz (sajnos mindig konkrétumok nélkül):

Már magyarok által magyaroknak íródó felvidéki portálokon is előfordul olyan követelődzés részükről, hogy az őket érdeklő tartalom szlovákul is jelenjen meg.

Ez azonban, ha valóban megtörtént esetről van is szó, nem túlságosan nyomós érv, egyfelől mert hülyék mindenhol akadnak, másfelől mert az ilyen követelődzésnek semmilyen következménye nem lehet, így nyomásgyakorlásnak sem tekinthető. Mindez nem lehet akadálya annak, hogy a magyarok éljenek jogaikkal. Az elsődleges feladat az lenne, hogy a szlovákiai magyarok használják ki a számukra biztosított lehetőségeket, illetve határozottan hallassák hangjukat, ha ebben megpróbálják megakadályozni őket. Azért azonban nem érdemes a szlovákokat hibáztatni, ha mégsem teszik.

Ön szívesen látna olyan matricákat, melyek hazáját egy másik ország részeként ábrázolják?
(Forrás: Wikimedia Commons / Rovibroni (Barna Rovács) / GNU-FDL 1.2)

Végül még egy fontos dolog. Egymás megértésének, elfogadásának, támogatásának alapvető feltétele a bizalom. Ha ma egy szlovák Magyarországra érkezik, számos autón láthat Nagy-Magyarország-matricát. (Azokról ne is szóljunk, akik ilyen autójukkal belépnek Szlovákia területére.) Ezt nehezen értelmezheti másképp, mint hazája létjogosultságának megkérdőjelezését. Amíg pedig hazája fenyegetettségét érzi, ne csodálkozzunk, ha ellenségesen viszonyul azokhoz, akiktől ez az – akár valós, akár vélelmezett – fenyegetettség érkezik. A PolgárPortál meglehetősen érzéketlenül egy olyan képpel illusztrálja a cikket, melyen szurkolók éppen egy Nagy-Magyarország-zászlóval láthatóak. Ez pedig nyílt provokáció, mely persze nem indokolhatja a rendőrség erőszakos fellépését, de azt sem állíthatjuk, hogy a magyar szurkolók ártatlanok a feszültség kialakulásában. Sajnos ezt a szlovák–magyar viszony egészéről is elmondhatjuk. S bár elvbe  Szlovákiának kellene megtennie mindent megtennie kisebbségei nyelvének és kultúrájának megőrzéséért, ne csodálkozzunk, ha nem igazán motivált ebben.