Magyarul cuppanós puszit vagy csókot szoktunk adni, és ezzel végül is elég nagy szerencsénk van a nyelvek között. A cupp olyan hangutánzó szó, ami még – nagyjából, megközelítőleg – hasonlít is a puszi vagy csók aktusának a hangjára. De nincs ez minden nyelven így – erről közölt érdekes összeállítást a The Week magazin.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Angolul például több „hangutánzó” szó is van a csók hangjának jelölésére (muah, smack), de igazából egyik sem hasonlít arra a hangra, amelyet kiadunk, amikor puszit, csókot adunk. Más nyelvekben is ez a helyzet; általában kétféle hang van ezekben a szavakban. Az egyik valamilyen bilabiális, a két ajak összenyomásával ejtett hang (m, p, b) – ezeknek az ejtésekor az ajkaink hasonlóan állnak, mint puszilkodáskor. A másik általában cs, c vagy k, ami pedig arra hasonlít, ahogyan a levegőt vesszük csókolózáskor.

Forrás: Wikimedia Commons / Lowndes

Utóbbiaknál azonban a levegőt kifújjuk, míg puszilkodáskor inkább beszívjuk. Tehát a tökéletes puszihang olyan bilabiális zárhang lenne, amit belégzéskor képezünk. A világ nyelveiben megvan ez a hang; a nyelvészek bilabiális implozívának nevezik. Képzésekor a két ajkunkat összeszorítjuk (ezért bilabiális), a szánkban a nyelvünk mozgásának köszönhetően esik a levegő nyomása, ami miatt befelé szívjuk a levegőt egészen addig, amíg fel nem pattan az ajkaink által képzett zár (ezért implozíva). Különböző Dél-Afrikában beszélt nyelvekben fordul elő ez a hang. A nemzetközi fonetikai ábécében (IPA) ʘ a jele. Az aʘa hangsor közepén hallható. Ez tehát a tökéletes puszihang..

Forrás

How to write the sound of a kiss