A nyest oldalain már többször szóba kerültek olyan kérdések, amelyek érintették a magyar nyelvben jelen lévő, cigány (romani) eredetű vagy cigány eredetűnek vélt szavakat. Azonban még a biztosan cigány eredetűekről sem olyan egyszerű egyértelműen meghatározni azt, vajon pontosan mely változatból, mikor és hogyan kerültek a magyarba. A nagy népszerűségnek örvendő lovári nyelvvizsga is tovább bonyolítja a helyzetet, mert annak alapján olykor úgy tűnhet, hogy a magyar szavak, amiket cigány eredetűnek mondanak, nem is azok. Az alábbiakban megkíséreljük kicsit árnyalni az általánosan elfogadott képet, és egyúttal választ találni olyan kérdésekre, amelyeket az elfogadott kép alapján nem tudunk eléggé meggyőzően magyarázni.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Számok és stílusok

Már a számok is zavarosak. Egy régebbi cikkben például mintegy harminchárom cigány eredetű szót sorolunk fel ízelítőül, bár A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESz.) mindössze tizenhat szóval kapcsolatban írja azt, hogy bizonyíthatóan cigány eredetű. Vannak olyan merész feltételezések is, amelyek szerint több, mint háromszáz cigány eredetű szó van a magyarban. Természetesen ez egyebek mellett attól is függ, a magyar nyelv mely rétegéről beszélünk, hiszen stilisztikai jellegük is befolyásolja, mely szavak szerepelnek a szótárban és melyek nem. A TESz.-ben fellelhető szavak – például góré, piál, csór, lóvé – azért is lelhetők fel benne, mert elvileg már kellő mértékben részei a köznyelvnek. Mindent összevéve is háromszáznál biztosan kevesebb van, de tizenhatnál, sőt harmincháromnál biztosan több, bár az említett harminchárom szó esetében – és ezek közé tartozik például a csöcs – nem tudjuk mindegyikről kétséget kizáróan azt állítani, hogy cigány eredetű.

Itt érdemes megjegyezni azt is, hogy természetesen a szavak kölcsönzése nem egyirányú. Ahogy a magyarban találhatunk cigány szavakat, úgy ez fordítva is igaz, a cigányban is akadnak szép számmal magyar szavak. Az egyes nyelvek szókincseinek ilyetén alakulása természetes jelenség. Vizsgálat tárgyát szokta képezni, vajon milyen okból, vagy milyen célból történik a kölcsönzés. Például a romani ind eredetű alap szókincsében nincs ’vonat’ jelentésű szó, a Magyarországon beszélt cigány nyelvben ezért a magyarból kölcsönzött gēzeši (< gőzös), illetve újabban az ugyancsak magyar eredetű vonato (< vonat) szót használják. A cigányból a magyarba került szavak esetében nem valamiféle konkrét hiány pótlásáról van szó (vö. góré ’főnök’, piál ’(alkoholt) iszik’, csór ’lop’, lóvé ’pénz’ stb.), hanem bizonyos regiszterekre jellemző, sajátos stílusárnyalatok megjelenéséről.

Lovári vagy romungró?

Aki korábbi cikkünk hatására vagy ellenére megpróbálkozott a lovári nyelvvizsgával, az lehet, hogy elgondolkodott azon, vajon miért szokták például a magyar csaj szót cigány eredetűnek mondani, mikor cigányul a ’lány’, jelentésű szó šej, a nyelvvizsgán és a nyelvkönyvekben is ez szerepel. A cigánynak jelenleg nincs általánosan elfogadott helyesírása. Az itt használt átírás a magyar hangjelöléstől eltérő jelei a következők: č [cs], š [s], ē [é], ā [á], s [sz].Ennek többek között az az oka, hogy a romani nyelvnek sokféle változata van, és ami az oláh cigány dialektusok közé tartozó lováriban šej, az más változatokban, például a hazánkban is beszélt centrális romani változatban, a kárpáti cigányban čhaj. Ezzel párhuzamos példa a csávó, ami lováriul šāvo, a kárpáti cigányban pedig čhāvo.

Fellélegezhetnénk, mert megvan a szó forrása. Az apróbb változások csak annyiból állnak, hogy a szó eleji mássalhangzó ind nyelvekre jellemző hehezete a magyarban eltűnik, és az eredetileg szóvégi hangsúly a magyarban szokásos módon a szó elejére kerül. A cigányból kölcsönzött szavakról szóló tudományos és kevésbé tudományos munkákban is azt szokták állítani vagy sugallni, hogy a régebben kölcsönvett szavak a kárpátiból, az újabban kölcsönvettek a lováriból származnak, sőt egészen konkrétan meghúzzák az időbeli választóvonalat, amit a második világháborúra tesznek.

Gábor-cigányok Erdélyből – erősen hagyományőrzők, egymás közt cigányul beszélnek
(Forrás: Wikimedia Commons / Milei.vencel / CC BY-SA 3.0)

Jó példa lehet(ne) erre a hasonló jelentésű dumál és vakerál szavak, hiszen egyik a lováriból, másik a kárpátiból ered – duma del ’beszél’ és vakerel ’beszél’. Azonban a duma szó első előfordulását ’beszéd’ értelemben a TESz. 1913-ra teszi, az elmélet tehát máris kicsit sántít.

Gyakran előfordul egyébként az is, hogy az egyes szám harmadik személyű alakot a magyar egy az egyben veszi át, például szovel < sovel ’alszik’, avel < avel ’megy’, rovel < rovel ’sír’ és eszerint ragozza: „ott szovelt a sarokban”, de még gyakoribb, hogy a tövet egy megfelelő képzővel látja el: avázik < avel ’jön’, megmerázik < merel ’meghal’, rovázik < rovel ’sír’. Ez utóbbit illusztrálják a fentebbi dumál, vakerál, illetve vakeráz alakok is. (Ez történik más nyelvből való kölcsönzéskor is, vagyis egy képző kerül az idegen nyelvű szó végére, ld. például az angol eredetű shoppingol vagy csetel szavakat.)

Visszatérve most a čhaj/šej kérdésére, nem szabad hagynunk magunkat megtéveszteni. Az alak megléte a dialektusban ugyanis még korántsem bizonyítja, hogy az adott dialektusból származik, hiszen az meglehet egy másik nyelvváltozatban is. Sőt, ahogy Arató Mátyás megállapította, éppenséggel nem sok minden támasztja alá, hogy a falusi környezetben létezett és még ma is fellelhető, kárpáti cigány (népszerű nevén romungró) változatból kerültek volna szavak a városi argóba.

Az elfeledett cigány dialektus

Közelebb kerülünk a lehetséges megoldáshoz, ha elolvassuk, mit mondanak a fogvatartottak A magyar börtönszleng szótára szerint: „A cigányok hozzák be a saját kultúrájukból a legtöbb szót. A gyökerek a cigány nyelvben vannak.” A börtönszleng már könnyebben átszivárog a városi argóba. Ilyen egyszerű lenne tehát a válasz?

Van még egy érdekesség, ami tovább bonyolítja a dolgot, és jó példa erre a szleng darel ige. Ennek jelentése ’fél’, és mind a kárpáti, mind a lovári dialektusban daral alakban létezik. A fentebbiek alapján viszont nem tudjuk megmagyarázni, hogy lett a cigány daral szóból a magyarban darel. Beleláthatjuk a -l képzőt, és azt gondolhatjuk, hogy a dar ’félelem’ szóból ered, bár ez egyáltalán nem felel meg annak, ahogy a -l képzőt a magyarban használják, sem a magánhangzó-harmónia (*darol), sem a tővégi mássalhangzó miatt (r és l végű szavakhoz a -z képző társul), ráadásul a tőből kiinduló képzésre létezik a darázik változat.

Akkor viszont van-e olyan változata a cigánynak, ahol mégis ez az egyes szám harmadik személyű alak, hasonlóan a fentebbi példákhoz (szovel, rovel stb.)? Igen, van, mégpedig a cigánynak a centrális és az oláh mellett egy harmadik nagy dialektuscsoportjában, az úgynevezett északi dialektusok közé tartozó szintóban.

Django Reinhardt (1910–1953) belgiumi születésű francia jazz-zenész is szintó volt
(Forrás: Wikimedia Commons / William P. Gottlieb (1917–2006))

Az egykor Magyarországon is elszórtan beszélt változat németországi eredetű, és így kapcsolódik a börtönszleng a cigányhoz: ahogy Kálmán László is utal rá egy cikkében, a cigány szavak a német tolvajnyelvből, osztrák közvetítéssel kerülhettek a magyar börtönszlengbe. A fogvatartottak feltehetőleg inkább a három dialektusban hasonló, sőt olykor ugyanolyan hangzású cigány szavak miatt érezhetik úgy, hogy a kölcsönzés a jelenben zajlik, ugyanis valószínű, hogy ezek a szavak (és a többi, cigányból származónak tekintett szó) a magyarban már jóval korábbról valók, és nem is közvetlenül cigány eredetűek.