És van egy japán étteremtípus, aminek a neve: Izakaya...

@Pesta: A héber pe = száj (a finn pee = fej rokonszava:-),

PIJA = szájacska, szopóka.

Az, hogy a cigányság egy része (érdemes utánanéznetek a romániai, svájci? "gáboroknak", akik kifejezetten kultúráltak, sajátságos stílusú viilákban laknak és jómódúak)

...az, hogy ezek a zsidóság rég elszakadt része is lehetnek, csak egyik oka annak, hogy a szleng máshol is használ héber szavakat. A másik forrás természetesen a jiddis - annak mind a héber (nagyon sok) betétszava, mind pedig az alapnyelve, ami ónémet. A német "jövevényszavaknak" tekintélyes része tehát, valójában, jiddis-német.

Dikh... (má' hogy stílusos legyek). Én meg azt hittem, mindenkinek egyértelmű, hogy a kaja a cigányból jön. A pija is, csak a helyesírásban hiperkorrigálódott j nélkülire a dió, a tea és Bea mintájára, nem? :)

Ui.: ha a kaja élvezet, akkor Kajafás biztos élvezte a fát.

A héber kájic = nyár, érett füge, kijef = éli világát. Kajám = létezik, érvényes. Magyar nem szleng rokonszavak: kéj, kaján, kujon, kéjen, kajszi (nyári) barack, kajtat, kujtorog.

Az itteni vallásos zsidóság elképzelhetőnek tartja, hogy izrael egyik törzse? inkább részpoulációja a cigányság lehetett. Talán Indiából odavándorló befogadottakrúl van szó. Lásd: a Romániában élő "gáborok"...

További alátámasztás lehet az, hogy a cigányoknak néhány olyan életviteli - tisztasági - szabályuk van, mint a vallásos zsidóknak. Például, hogy a halotthoz nem szabad hozzáérni, hogy bizonyos esetekben rituálisan kezet kell mosni...

Szóval a szleng KAJA: élvezet - nagy szóbokrának tanusága szerint eredetilleg a héber nyelvből ered.

Egyébként egy kérdés: nem világos nekem a romani tövek egymáshoz való viszonya. Van xal-, van xavel-, a xal- egy összevont változat? És hogy lett a kha:d-ból xavel meg xaj? Nem lehet, hogy a xal alakváltozatai több ige kontaminációjából származnak? Pl. a xaj- múlt idejű tő engem nagyon emlékeztet az újperzsa xajidan, múlt idejű tő xaj- 'rág' igére, nem lehet pl. perzsa jövevényszó? (A vándorlási útvonaluk alapján biztos vannak perzsa jövevényszavak a romaniban). Nem vagyok tisztában a romani hangtörténettel és dialektológiával, azért kérdezem - és ezt persze itt csak hangos spekuláció.

Kiegészítésképp, mert az indoiráni / indoeurópai adatok részben tévesek, mivel a bejegyzéshez felhasznált Pokorny szótár rettenetesen elavult. A kurrens kézikönyv indoeurópai igékhez H. Rix, Lexikon der indogermanischen Verben. Wiesbaden, 2001 (a 2. kiadás), a.k.a. LIV, a világhálón nem hozzáférhető (a kérdéses ige a 359-360. old.). Indoiráni igékhez pedig mindmáig alap M. Mayrhofer, Etymologisches Wörterbuch des Altindoarischen I-III. Heidelberg, 1992ff (itt s.vv.) - ez sem érhető el a világhálón.

A bejegyzésben össze lett keverve két ige, a kha:dati 'rág, harap, eszik' és a khidati 'nyom'. A xal- az előbbiből eredne. A kha:d- a maga részéről még simán lehetne indoeurópai tő, mert bár *kh- szókezdet valóban nem volt az indourópai alapnyelvben, a kh- szabályosan, másodlagosan létrejött az indoirániban, pl. *k+*h2 révén (a *h2 egy közelebbről még meg nem határozott torokhang, a 2 alsó indexben). A probléma az, hogy valóban nincsen nem-indoiráni rokona, a LIV nem is hoz más adatot és ezért kérdőjellel veszi fel az indoeurópai alapnyelvre.

A Pokornytól átvett alakok mind elég obskúrusak, s jelen tudásunk szerint nincs közük a kérdéshez, a xacanem hangtanilag biztosan nem stimmel (ehhez és az e körüli próbálkozásokhoz ld. a legfrissebb örmény etimológiai szótárt: H. Martirosyan: Etymological Dictionary of the Armenian Inherited Lexicon. Leiden - Boston, 2010 s.v.); az albán ha is problémás (ld. LIV), a litván adathoz meg még a legfrissebb szótár sem ad indoeurópai alakot (R. Derksen, Etymological Dictionary of the Slavic Inherited Lexicon. Leiden - Boston, 2008, 88, 274) - utóbbi szótárak a világhálón csak előfizetésesen érhetőek el.