Az ünnepi készülődésben biztosan sokaknak nem volt idejük versolvasgatásra. Most viszont, hogy minden elkészült, és már csak pihenni kell, nagy magyar költők karácsonyi verseit ajánljuk olvasóinknak. Milyen volt Ady, Babits, Tóth Árpád, Juhász Gyula vagy Pilinszky János karácsonya? Milyennek látták korukban az évezredes hagyományt? – Ennek megismeréséhez válogattunk össze hét ismert és kevésbé ismert verset a 20-21. századból.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Adynak több karácsonyi verse is van; a mi választásunk ezúttal a ma kissé provokatívan hangzó, A karácsony férfi-ünnep című versre esett, amely az 1907-es Vér és arany című kötetben jelent meg. Mindenkinek pont ilyen macsó karácsonyt kívánunk!

1. Ady Endre: A karácsony férfi-ünnep

Betlehem, a te hajnalod
Férfi-hajnal volt. S férfi-bánat,
Hogy fia fogant Máriának.
Mienk az arany, mirha, tömjén
S a nagy, fájó gondolatok.

 

Mienk az élet s kötelez:
Kisded-sírás velünk veszekszik,
A nagy Titok fejünkre fekszik.
Óh, testvérek, miénk az élet,
Bennünket biztat és sebez.

 

Óh, élni bús és élni szép:
Áldott az, aki befogadja.
Ma, akinek van édesanyja,
Hím testvérem, borulj elébe
S csókold meg sírva a kezét.

Forrás: Wikimedia Commons / Gentile da Fabriano (1370–1427)

Csak néhány évvel Ady versének megjelenése után, 1912-ben írja meg Tóth Árpád „a boldog békeidők” karácsonyát Karácsonyi emlék című versében, ami – ne lepődjünk meg – humoros hangvételű, de politikai tartalmú költemény!

2. Tóth Árpád: Karácsonyi emlék

Itt volt, elment a szép karácsony,
S amíg itt volt, jó koszton éltünk,
Cukron, fügén, mákos kalácson.

 

Hozott diót, mogyorót, smukkot,
Új százkoronás is volt nála,
De erről alig szólt egy kukkot.

 

Hogy a pénzügy is derűt öltsön,
Adott az osztrák–magyar banknak
Húsz koronát – aranyban! – kölcsön.

 

És hozott új választó-listát.
Mely szerint csak Lukács szavazhat,
S megválaszthatja Tisza Pistát.

 

A Béke is, e bús egyénke,
Jött volna vele, ám egy hídon
A strázsa belelőtt szegénybe.

 

Örült Prohászka is Prizrendbe,
Az udvarias szerb kormánytól
Egy sérvkötőt kapott prezentbe.

 

Szóval a karácsony sok kincsét
Megkaptuk és ami a legfőbb,
Megszűnt a fűtőanyag-inség.

 

Ez üdvöt zengem el ma számmal:
Egész télen fűthetünk majd
Egy-egy dús – karácsonyi számmal!

Forrás: Wikimedia Commons / Circle of Bramantino (circa 1465–1530)

Szintén az 1910-es években, egészen pontosan 1910-ben Tóth Árpád pályatársa, Juhász Gyula is ír egy karácsonyi verset. Ebben azonban nyomát sem találjuk az aktuálpolitikának, inkább az antikvitás világát felváltó kereszténység megszületésére gondolhatunk, míg olvassuk a klasszikus mértékben írott költeményt.

3. Juhász Gyula: Karácsonyi óda

Csöndes az éj és csöndes a világ is,
Caesar Augustus aranyos mosollyal
Zárta be Janust, Mars fegyvere rozsdás:
Béke a földön.

 

Hallgat a germán és hallgat a pártus,
Néma az indus és néma a hellén,
Herkules távol oszlopa se rendül,
Thule se mozdul.

 

Már az aranykor új eljövetének
Hírnökeit, a szomorú szibillát
S a szűzi Virgilt födi földi sír és
Hír koszorúja.

 

S messzi mezőkön nyájaikat őrző
Pásztori népek nézik a derengő
Új csillagot, mely aranyát elönti
Jászoli almon,

 

Hol mosolyogva és fázva az éjben,
Szőkehajú és szelíd anya keblén,
Most mutatod meg magad a világnak,
Isteni gyermek!

Forrás: Wikimedia Commons

A másik nagy nyugatos költőóriás, Babits Mihály már a világháború tapasztalatai után írja meg ezt a karácsonyi verset, amelynek a címe: A felnőtt karácsony. A vers az 1928–33 közötti verseket egybegyűjtő Versenyt az esztendőkkel! című kötetben jelent meg, és a cím nem sok jót ígér, tényleg 18+-os tartalom!

4. Babits Mihály: A felnőtt karácsony

Mit akarsz? Hová sietsz? Talán
azt várod hogy a fal aminek nekirepülsz
mint gyermekjátékot rugója, visszadob
utadnak elejére ahelyett
hogy az Idő fenéktelen
gödrébe suhintana?

 

Karácsony csenget a szörnyű télben.
Alig hallom csengését. Sárga
arcokat látok a hóverésben
s koldus kezeket reszkedni, ujjaikon
kékül a gyűrűk nyoma, s torkomat
fojtja az ünnepek kalácsa.

 

Nézd ezt a kort amelynek legnagyobb
s elérhetetlen éden-álma hogy
enni legyen kinek-kinek
elég! nézz a gonosz nyájra mely
naiv báránykora multán
nem vél többé magáról semmi jót.

 

Nem kell neki szalag és csengő.
A gyermek megnőtt s szép játékjait
elrugta. Nézd, milyen üres ünnep ez!
A szív hideg és kemény mint a föld.
Tudjuk már hogy ölni s halni születtünk.
Nézd a bedugult időt s hazug tereket:

 

a földet mely a sírok rothadását
s csontok pőreségét takarja,
s az eget, a Mennyek csillagos
homlokzatát, a kivilágított
Potemkin-frontot, mely mögött
nincsen még levegő sem…

Forrás: Wikimedia Commons / Ifj. Pieter Brueghel (1564–1638)

Egy másik világháborús karácsonyt idéz föl Pilinszky János A fényességes angyal is című versében.

5. Pilinszky János: A fényességes angyal is

 

Emlékezés egy világháborús karácsonyra

Az égbolt elsötétedett.
S akár a végitélet
zord fellege tört volna ránk,
a föld is oly sötét lett.

Gyermekszívünk is oly nehéz!
A házak és a kertek,
az egész törékeny világ,
éreztük, velünk reszket.

Aztán a roppant csöndön át
puhán és észrevétlen,
a hangtalan meginduló
és puha hóesésben,

akár a fényes pelyhek is
vigyázva földet értek,
a fényességes angyal is,
ő is a földre lépett.

Forrás: Wikimedia Commons / Nroorda / CC BY-SA 3.0

És hogy hogy látják a mai költők a karácsonyt? Még két kortárs verset ajánlunk.

6. Bella István: Karácsony-esti vers

 

Istennel játszom. Már mióta
játszik az Isten velem.
Karácsony este van. Ezer év óta.
Ülünk egy csöndes szegleten
valamelyik világ zugában.
Játszom Istennel s ő velem.

 

Csillagok, játékvonatok
futnak közöttünk, körbe-körbe.
A halál áll és szalutál.
Vén bakter, háborúkkal megtömte
föld-csibukját, s most nem pipál.
Áll a halál és szalutál.

 

Talán most kéne neki szólni.
De szívem szúr. Torkom szorul.
Adja vissza! De a szám néma:
halálul, se gyerekkorul
nem tudok. Nincs csoda-morféma.
Torkom szúr. Szívem szorul.

 

Mintha csak értene, megmozdul
Isten. A végtelen hiány.
A világűr helyébe a nincsen
valami mássá visszaáll.
Katona köpenytejút, s egy szó.
Fekete luk a homlokán.

 

Közben az idő zuhog zölden.
Karácsony van. Mint valaha.
De valami szívemben csörren.
Előttem, mögöttem, köröttem
felemelt karral áll a fa.

És végül, de nem utolsó sorban:

7. Parti Nagy Lajos: Jaj, cica

(fasírt)

jaj cica karácsony van
akárcsak a hentesnél
toporgunk fikszírozván
hogy jut-e még szenteste
a pulton egymás hegyén
eléggé bőven hever
de mire odaérünk
jobbára bennünk fogy el
csontozhassa az isten
beárazhassa márja
bensőség nem jut éppen
a lélek tányérjára
nem a fasírt a lényeg
hanem hogy sorbanállás
közepette a lények
magukban megtalálják
ebből hoztam egy kilót
ki csinál hüje viccet
az igazat nézd ne a valót
erre bízvást építhecc

 

(angyalhaj)
jaj cica karácsony van
ne izélj én is látom
ma kaptam angyalhajat
letépték a kabátom
mer egy szeméj csak húsz dekát
kapott és hárman voltam
három király vagyok dehát
hijába montam
hogy három király csak egyben
viszontag hatvan deka
kell mer a szeretetben
kigyött a tavalyiak haja
és kopaszok mint egy narancsok
mer egy van ámde három
van egybe nem olyan sok
csak mikor parókázom
őket mer szálanként kell
visszahelyezni beléjük
s maguk a bizalmukkal
montam de már letépték

 

(mák)
jaj cica karácsony van
egészen ellírulok
ilyenkor máshogy dobban
a láb és a szívburok
a mákkék hópihékhez
nincs fogható a földön
csak egyfelé darál ez
visszafelére följön
időnk is épígy fogy el
mér mondod hogy siessé
darálom magam figyelj
irreverzibilissé
milyen deszép az ünnep
ujjam becsípte kissé
de fájdalmaim szűnnek
s a fájdalom az is szép
a vér is máshogyan ver
vastagon mint kalácsok
s a belső rétegekben
te képezed a mákot

 

(ponty)
jaj cica karácsony van
mennyél ki egy pillanat
eléggé herótom van
agyoncsapom a halat
de hát vagy ő vagy én
csak add ide a kisláb
ost na ez a szegény
meg se tejes se ikrás
könnyű mondani onnan
asszed egy leányálom
epéje mindennek van
csak ezét nem találom
a fal pirinyót véres
de mindennek van ára
ne kijabáljál édes
dehogy mostad hiába
azér nem könnyű élni
éppenséggel promt nehéz
pont olyan a halé ni
ahogy isten szeme néz

 

(büfezz)
jaj cica karácsony van
ez meg egy papírdoboz
mi vagyunk benne mostan
a kicsi betlehemok
te megvagy szeplő nékül
én meg csak ácsolgatok
a gyerek ott van bévül
tarcsuk a kapcsolatot
mondjuk neki te édes
büfezz büfezz büfezz
meghajja ezt heródes
menten cupogni kezd
zörög a papendekli
veri a téli verő
minket ez nem érdekli
hol van a levesmerő
a napkeleti bölcsek
kérdezték van-e jelvény
hadd hogy egy kicsit tölcsek
mielőtt félrenyelnél

 

(gyanta)
jaj cica karácsony van
én meg csak itt ülek
izegmozog a sojhaj
fényes nehéz ülep
úgy nézünk mint a holdfény
mikor még föl de jött
és csak egy lábas hó lóg
a fenyvesek fölött
de összeszedem magunkat
bár nyikorog a szeretet
azér az sose lankad
ha bízváston kenyed
mer akinek kitartó
annak is csak kopig
a francba lett a tartó
fogjam három napig
levágom hol a balta
tavaj is összedűlt
te van most annyi gyanta
vegyünk egy hegedűt

 

(zselé)
jaj cica karácsony van
óvjuk mer oly törékeny
mint ez a szegény csúcsdísz
igaz hogy rá is léptem
fontos hogy megértés van
oda ne tégy zseléset
megsúgom alattomban
fenn az ernyő az élet
mer a kast azt megettük
talán ha pár szem maradt
üres burkok felettünk
lóbázó aranyhalak
az élet kirakat csak
hátulja nincs is neki
s akkor pont ezt a vaccak
fát raknánk telis teli
most feldíszítjük szépen
aztán holnap kilopjuk
s egymás tekintetében
két visszacsomagolt lyuk

Minden kedves olvasónknak boldog karácsonyt kívánunk!

Forrás

Karácsonyi versek