A költészet napját idén is kulturális programokkal, irodalmi rendezvényekkel, kiállításokkal, versünnepekkel, versenyekkel ünnepeljük országszerte és természetesen a határokon túl is. Így volt ez nagyjából már az első alkalommal, ötven évvel ezelőtt is. Igaz, akkor a programválaszték jóval szűkösebb volt még, minden esetre, aki akart, már ünnepelhetett 1964 áprilisában is. 

József Attila 1927-ben, 22 évesen
(Forrás: Wikimedia Commons / Homonnai Nándor (1880–1927))

A költészet napját első alkalommal 1964. április 11-én szervezték meg. „Néhány nap óta országszerte Ferenczy Noémi gyönyörű gobelin-tervének kék alapból kiemelkedő terrakotta Múzsájával találkozhatunk – a legváratlanabb helyeken – hirdetőoszlopokon, szakadatlanul építkező városaink nyíltszíni munkahelyeinek hevenyészett spanyolfalain, villamosokon, autóbuszokon. Ez a plakát nem mosóport hirdet, nem takarékosságra szólít fel, nem is valamely látványosság megtekintését ajánlja, még csak nem is könyvek vásárlásához csinál kedvet. Csak egy költő születési évfordulójának dátumát hirdeti, az is szemérmesen, a nevet elhallgatva” – írta Somlyó György az Élet és Irodalom 1964. április 11-ei lapszámában.

Ferenczy Noémi: Múzsa
(Forrás: Országos Széchényi Könyvtár)

Az országos megnyitóünnepséget egy nappal korábban, 1964. április 10-én, pénteken este az Egyetemi Színpadon rendezte a Magyar Írók Szövetsége. Bevezetőt mondott Szabolcsi Miklós és Czine Mihály irodalomtörténész, és részben meghívott költők, részben művészek adtak elő verseket. A Népszabadság aznapi számában Héra Zoltán így írt az ötven esztendővel ezelőtti kezdeményezésről: „A vers ünnepe – ha jól rendezik meg –, nemcsak a költők seregszemléje lesz évről évre, hanem az eszméké, a szándékoké és az akaratoké is. Alkalom arra, hogy újra meg újra lemérhessük: hol tart a költészet és holt tart az ember.” 

József Attiláról rengeteg szobor és emlékmű mellett egy kisbolygó is megemlékezik. Az ő nevét viseli ugyanis a 39971-es kisbolygó, amelyet 1998-ban talált meg az égbolton az akkor még egyetemista Sárneczky Krisztián és Kiss László.

A Népszavában Hegedűs Géza is üdvözölte a költészet évenkénti megünneplését, kiemelve, hogy „Petőfi és József Attila népszerűsége a Szovjetunióban, József Attila irodalmi sikere újabban Franciaországban már annak a jele, hogy kezdjük elfoglalni helyünket a kultúra nemzetközi zenekarában. (…) Hadd szóljanak ezen a napon zengő kórusban a magyar költők, együtt élők és halhatatlanok. Olvassuk, hallgassuk, idézzük őket. Vegyük birtokba saját gazdagságunkat!”

József Attila emléktáblája a Gát utca 3. falán
(Forrás: Wikimedia Commons / Kispados / CC BY-SA 3.0)

A budapesti Gát utca 3.-ban, a földszint 4. szám alatt – József Attila szülőházában – 1964. április 11-én, szombaton nyílt kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum szervezésében. Beszédet mondott Kassák Lajos is, az eseményen különböző kerületi tanácsi elnökök, minisztériumi főosztályvezetők, pártbizottsági titkárok, József Attila „volt harcostársai”, a költő testvére, József Eta is részt vett. „Élete első 15 esztendeje idekötötte a Ferencvároshoz, ide a Gát utcához, a Ferenc térhez és még felsorolni is nehéz, hány utcához, hány házhoz, hiszen mint József Jolán írja: Majdnem minden hónapban új lakásba költöztünk… a ház elé húztuk a fáspincéből kölcsönkért kis kocsit, kicipeltük a bútorokat és mikor mindent felraktunk, hárman a rúd mellé álltunk… Nem is maradt meg semmi belőle, hogy most ideállíthatnánk egykori helyére. A kéziratok, fényképek és az első kiadású dedikált József Attila-kötetek azonban gazdagon vallanak arról a szegény világról, amely küzdelmes útjára bocsájtotta a proletár költőt” – idézte a Népszava 1964. április 12-ei lapszámában a kiállítás rendezőjét, Fehér Erzsébetet. A Magyar Nemzetben Kiss Károly kiemelte, hogy e házban „született a szocialista magyar költészet is”. Sorait a szerző azzal zárta: „Azon tűnődöm, hogy azok a fiatalok, akik eljönnek majd a Gát utcába, hiszik-e, milyen gyermekkora, milyen élete volt, akinek immáron van élete még egy – a proletár utókoré.”

Április 11-én ünnepeljük Márai Sándor (1900) születésnapját is, de ekkor látta meg a napvilágot Horkai János (1924), illetve ezen a napon hunyt el Váradi Hédi (1987) színésznő, és a Mazsolát is megalkotó Havas Gertrúd (1982) bábművész is.

A költészet napját ötven évvel később is ünnepeljük. És talán zárjuk mi is sorainkat Somlyó György szavaival: „A Múzsa kint áll előttünk az utcán. Engedjük be a házunkba. És ne csak ezen a napon. Az év mindegyik napján.”

A költészet napját a nyesten is megünnepeljük. Egész nap jelentkezünk szerzőink és szerkesztőségünk kedvenc verseivel.