Fejes László és Ruttkay-Miklián Eszter kutatóútja az Eötvös Ösztöndíj segítségével valósult meg.

Az alábbi hanti mesét 2009. szeptemberében gyűjtöttem a Hanti-Manysi Nemzetiségi Körzetben, Serkali településen, egy Tegi környékéről származó asszonytól (Pugoriban született, de később élt Usztrjomban és Tegiben is). Az eredeti szöveg kommentárokkal és fordítással a  héten jelenik Nyelvtudományi Közleményekben. A szöveg lejegyzésében és fordításában kulcsszerepe volt Ruttkay-Miklián Eszternek.

A főszereplő Uka-sőpije nevének első eleme nem világos, a második jelentése: 'darabocska'. A mesében előforduló másik neve, az Asszony-unokája az északi-hanti folklórban a főistenséget, a Világügyelő férfit is szokta jelölni. Ebben a mesében egyértelmű, hogy a nagynénjével, és nem a nagyanyjával él. A fordításban, amikor névről volt szó, megmaradtunk a hagyományos Asszony-unokája mellett, egyéb esetekben viszont unokaöcsként fordítottunk. Az itt közölt szövegváltozatból igyekeztem kiküszöbölni az élő szóbeli közlésben előforduló tévesztéseket, döccenéseket.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Uka-sőpije avagy Asszony-unokája

Az árva kisfiút a nagynénje nevelte. Elnevezték, a neve ez volt: Uka-sőpije, mivel minden nap szánkózik, a kis szánon lecsúszik a hegyről. Egyszer beesteledik, mondja a nagynénjének:

– Néném, megyek, egy keveset szánkózom a kis szánon!

A nagynénje mondja:

– Hol szánkózol? Mindjárt este lesz. Sokáig ne szánkózz! Aztán gyere haza!

Uka-sőpije szánkózik, sokáig szánkózik, vagy rövid ideig szánkózik, aztán esteledni, sötétedni kezdett. A hegy aljában hallatszik, hogy valami por nő asszony kiabál:

Por és mos

Az obi-ugor népek két frátriát (apai ágon számon tartott nemzetséget) különböztetnek meg, a port és a most. A mindennapi életben nincs jelentősége, ki por, ki mos (bár egyes leírások szerint korábban csak exogám módon házasodhattak, azaz csak a különböző nemzetségbe tartozók házasodhattak össze), a mesékben a por szereplők a gonoszok, a mos szereplők a jók. A por nő lényegében a magyar mesék boszorkányának felel meg. Itt a mesélő rögtön por nőnek nevezi az asszonyt, de a kisfiúról csak a mese vége felé mondja, hogy mos.

– Uka-sőpije, ide csússz!

Uka-sőpije gondolja:

– Vajon ki üvölt ott? Minek szánkózzak oda? Na, jó, lecsúszok.

Lecsúszása után érzi, valamilyen puttonyba esett. Megnézi a puttonyt, hát nyírkéreg puttony.

– Na, ugyan mi ez, nyírkéreg puttony, van itt valahol egy kiskésem. A kiskésemmel kivágom és kimászom.

Aztán a nyírkéreg puttonyt kivágta és hazament. Hazaért, meséli: így és így esett. Nagynénjének mondja, hogy elkaptak, nyírkéreg puttonyba estem. A nagynénje megijedt. Azt mondja:

– Unokaöcsém, miért csinálod ezt? Ne szánkózz olyan sokáig! Rossz vége lesz.

Hosszú ideig..., rövid ideig...

Ezzel, az idő múlását jelölő fordulattal és variációival gyakran találkozhatunk az obi-ugor mesékben.

Az Asszony-unokája nem hallgat rá, második nap megint elment szánkózni. Ugyanúgy sokáig szánkózott vagy rövid ideig szánkózott, besötétedett. Aztán megint hallja a hegy aljában, valaki kiált:

– Uka-sőpije, ide csússz!

Gondolja:

– Ha nyírkéreg puttonyba esem, semmi nem lesz. Van kiskésem. Kiskéssel talán sokáig tart kivágnom a nyírkéreg puttonyt?

Uka-sőpije megint lecsúszott. Ahogy lecsúszik, érzi, megint valamiféle puttonyba esett. Hát ez meg milyen puttony? Hiába, vette a kiskését, vágja, az bizony faputtony volt. A nyírkérget könnyen fogja a kés, de a faputtonyt sokáig tart kivágni.

Sokáig vágta vagy rövid ideig vágta, végül megint kijutott. Hazament, nagynénjének megint mondja, így és így volt a dolog. Ma is puttonyba estem, csak most faputtony volt. A nagynénje megint megijedt:

– Unokaöcsikém, miért csinálod ezt? Hiába beszélek neked? Ne menj! Ne szánkózz a sötétben!

Hegyoldal a Hanti-Manysi Autonóm Körzetben. Itt aztán lehet szánkázni, ha lehull a hó
(Forrás: Wikimedia commons)

Aztán a harmadik nap lett, Uka-sőpije nem hallgat a nagynénjére. Reggel mondja a nagynénje:

– Unokaöcsikém, ha szánkózni mész, ne szánkózz soká, gyere haza! Megint valami baj lesz!

No, Uka-sőpije nem hallgatott rá, csak szánkózott. Sokáig szánkózik, vagy rövid ideig szánkózik, ugyanúgy este lett, megint hallja: a hegy alján megint kiált valaki.

– Uka-sőpije, ide csússz!

– Na, rendben – gondolja Uka-sőpije, – megyek, lecsúszom.

Ahogy lecsúszik, nagyot koppant.

– Ez meg milyen dolog?

Ezúttal vasputtony volt. Aztán a kiskését elővette, vág, vág, a vasputtonyt nem tudja kivágni. A por nő az erdőbe vitte. Az erdőbe vitte, megérkezett. Bementek a házba. Az ajtó mellett az Uka-sőpijét a puttonyból kivette. Az látja, hogy ott játszik két kislány. A por nő asszony két kislánya játszik ott. Aztán a por nő asszony mondja:

– Holnap ezt az Uka-sőpijét megesszük.

Reggel lett. A por nő Uka-sőpijét az ajtó mellé kikötötte, és azt mondja a lányainak:

– Megyek, elmegyek, tűzifát gyűjtök, ti addig legyetek itthon. Ez az Uka-sőpije álljon itt. Ne nyúljatok hozzá! El ne engedjétek ! Valahova elmegy, aztán nem lesz mit ennünk.

Miután az anyjuk elment, Uka-sőpije azt mondja:

– Lányok, engedjetek már el, mutatok nektek egy játékot!

A szúnyogsátor

Szibéria mocsaras vidékein nagyon sok a szúnyog, ezért a házon vagy sátron belül külön hálókamrát alakítanak ki textilekből. Ebbe a szúnyogok nem tudnak bejutni. Kérdés persze, hogy miért alszanak a lányok szúnyogsátorban télen.

A lányok kíváncsiak, miféle játékot mutat. Mit tegyenek? Uka-sőpijét eloldozták. Elengedték, aztán Uka-sőpije a por nő lányait gyorsan megölte, aztán a lányok helyett két egeret fogott. A két egér farkát összekötötte.

Aztán betette őket a szúnyogsátorba, az alvóhelyére. A lányokat megfőzte, húsukat az ajtóba tette, meg is jött a por nő.

– Mmmm – mondja – milyen zsíros hús illatozik?

Evett egy kevés húst, aztán a lányait hívja.

– Lányok, gyertek ide, hol vagytok, mit csináltok?

Hallja, hogy a lányok nevetnek.

A lányai nevetnek, kuncognak, cincognak a szúnyogsátorban. Na a por nő asszony odament, a sátrat kinyitja.

– Vajon miért nem jöttök ki? Gyertek ki!

A szúnyogsátrat kinyitotta, aztán meglátta: két egér cincog. Ahogy a szúnyogsátrat kinyitotta, a farkuk kettészakadt. Szétugrott a két egérke.

Akkor aztán a por nő asszony dühbe gurult:

– Hiszen akkor az az én lányaim húsa volt! Merre ment az az Uka-sőpije?

Uka-sőpije azalatt a tűzhelyről forró hamut gyűjtött, aztán jégtörő vasat fogott, felmászott egy magas vörösfenyőre. Ott ül. Várja, mikor érkezik a por nő asszony. Sokáig ült vagy rövid ideig ült, aztán a por nő haragosan kijön a házából.

– Merre ment az az Uka-sőpije?

Aztán Uka-sőpije a magas vörösfenyőfáról mondja:

– Itt vagyok, kapj el!

A por nő asszony észrevette, (de) felmászni nem tud: magas a fa. Hiába áll ott, harapdálja a fát, rágja, rágja, elrágni nem tudja. A fogai eltörtek. Fejszét fogott, a fejszéje sem tudja kivágni. Fűrészt fogott, fűrésszel vágja, vágja, nem bírja kivágni (azzal) sem. Amíg vágta, a fűrész összes fogát kitörte. Aztán Uka-sőpije azt mondja:

– Ha nem tudod, minek pazarlod hiába az erődet? Ülj le! Feküdj ide! Feküdj ide a fa alá! Én magam ugrom le hozzád. Csak leugrom, és te engem megeszel.

A mesélő itt önironikusan megjegyezte, hogy vajon hogyan üvölthet a por nő, ha közben a szája tele van forró hamuval...

A por nő asszony lefeküdt a fa alá, vár, száját nagyra tátotta. Akkor a mos férfi a forró hamut a szájába szórta. A por nő üvölt, ott lent randalírozik. A mos férfi megint ül. Aztán sokáig volt, vagy rövid ideig volt, a por nő asszonynak a mos férfi megint kiált:

–  Jól van, most már semmim sincs, nosza, feküdj, én leugrom, hova is mennék most erről a fáról?

A por nő asszony megint lefeküdt a fa mellé. A fa tövében fekszik, akkor a mos férfi gyorsan fogta a jégtörő vasat, és a szájába hajította. A jégtörő vas a por nőt megölte. A por nő asszonyt megölte, ő lemászott és elment a nagynénjéhez. A nagynénje a hazatértekor sír, már azt hitte, hogy az unokaöccsét elveszítette: Aztán később azt mondja a nagynénje:

– Fogsz még így tenni?

Az Asszony-unokája mondja:

– Nem, vége, máskor ilyet nem teszek, fogok rád hallgatni.

Az obi-ugor mesékben az Asszony-unokája figura gyakran kegyetlenkedik, indokolatlanul kínoz vagy öl meg embereket. Ebben a mesében viszont jó kisfiúként, rendes (bár nem túl szófogadó) gyerekként jelenik meg, és váratlanul válik igazi szörnyeteggé, hogy aztán ismét jó (és immáron szófogadó) kisfiú legyen. Feltehető, hogy a mese lezárása már modern hatást tükröz, az obi-ugor mesékre nem jellemző az efféle „tanulság”.

Igen hasonló szüzséjű történetet jegyzett fel Kálmán Béla is manysiul az ötvenes években. Abban a változatban a kisfiú éppen azért esik csapdába, mert szófogadó: invitálásra maga mászik bele a puttonyba.