A szlovák és a magyar mesekincs rokon vonásai mellett a közös nyelvi kincsből is ízelítőt ad Závada Pál író legújabb, Harminchárom szlovák népmese című kötete, amelyet kedd este mutattak be Budapesten.

Az író elmondta: a kötetben szereplő történeteket a legnagyobb szlovák népmese-gyűjteményekből válogatta, valamint nagy segítségére volt az a szlovák weboldal, amelyik a szomszédos ország nemzeti kincseit mutatja be. „Itt találtam rá a 19. századi mesegyűjtésekre, ami főleg két nagy gyűjtő nevéhez fűződik, Pavol Dobsinskyéhoz és Samuel Czambeléhez”. Hozzátette: a könyvvel a mesekincs rokon vonásait és különbözőségeit mutatja be.

„Ugyanazt a mesét mondták, csak éppen más nyelven. Akadnak például történetek Mátyás királyról. Persze egy kicsit másként szólnak, mint magyarul, de a király ugyanúgy álruhában jár és a basáskodó urak gonoszságait leplezi le” – mesélte az író.
Závada Pál érdekesnek találta azokat a meséket is, amelyben magyarok és szlovákok találkoznak. „Ezekben előfordul például, hogy a magyar urak buta tótoknak tekintik a szlovákokat, akik persze túljárnak az urak eszén” – tette hozzá.

Az MTI kérdésére, hogy milyen különbözőségeket talált érdekesnek a szlovák és a magyar népmesék között, Závada Pál elmondta: szerinte a szomszéd ország mesekincsében hangsúlyosabb szerepet kapnak a nők.
„Nem vagyok hivatásos népmesekutató, így csak a benyomásaimról beszélhetek, de mintha többször szerepelnének eszes lányok, furfangos nők a történetekben, akik általában megoldják a próbatételeket vagy éppen a férfi szereplőt segítik a megoldáshoz”.

Závada Pál ugyanakkor hozzátette: a legnagyobb különbség a helyszínekben van, a szlovák népmesék többsége ugyanis hegyvidéken játszódik.

Az író fontosnak tartotta a közös nyelvi kincs bemutatását is, mint emlékeztetett, számos olyan szó akad, amely ugyanúgy hangzik szlovákul, mint magyarul. „Közös például a hadsereg nyelve, a torzított német szavak. De említhetem a huszár és a lovász szavainkat is, amelyek szintén megtalálhatók a szlovákban. Sőt a korabeli nyelvjárásokban használták a kisaszonka (kisasszonyka) kifejezést is”.

Závada Pál ugyanakkor hozzátette, a kötettel néhány szlovák kifejezést is bevezet az olvasó magyar gyerekek szókincsébe. Mint mondta, a legtöbb szó jelentése a szövegösszefüggésből kiderül, némelyiknél pedig a hangzás, a gyökerek azonossága segíthet a megértésben. Az író példaként a pénzek elnevezéseit említette (gros-garas) és azokat a szavakat, amelyeket hasonló jelentésben használunk ma is.