A nyelvmentő munka heroikus: emberfeletti odaadást és kitartást kíván. Kihaló nyelvek és megszállott tudósok mindig is voltak, a kim voltaképp csak egy a sok ezer közül. Afrikában található a világ nyelveinek harmada, de a közel kétezer afrikai nyelv jó része veszélyeztetett a beszélők csökkenő száma, az elszigeteltség – vagy éppen az írásbeliség hiánya miatt.

Klasszikus módszerek és eszközök: a nyelvmentés és a népdalgyűjtés között nincs akkora különbség. A képen Kodály Zoltán 1953 karácsonyán, gyűjtés közben
(Forrás: Magyar Fotó, Jónás Pál )

Hogy mi mindent jelent egy nyelv teljes leírása, azt egy laikus talán el sem tudja képzelni. Nagyon sok minden kell hozzá: elsősorban minél több, az adott nyelvet tökéletesen bíró beszélő, akik népdalokat, népmeséket, mítoszokat, legendákat mesélnek el, megosztják a népszokásokkal, vallással, a nép történetével, kultúrájával, konyhájával stb. kapcsolatos ismereteiket a kutatóval. Ehhez bizalmat, odaadást, türelmet, meg persze jó emlékezetet igényel az alanyok részéről. Aztán kell hozzá legalább egy értő tudós, számtalan technikai eszköz, töméntelen, a terepen töltött idő, és pénz. Majd, ha a gyűjtésnek vége (amely nemegyszer idő előtt, például az alany halála miatt szakad félbe – ez történt az egyik, már kihalt finnugor nyelv, a kamassz esetében), a tudós összepakol, hazamegy, és összegzi a hallottakat – amennyi a rendelkezésére áll. Vagyis egy kihalófélben lévő nyelv minél tökéletesebb leírásához a csillagok igen szerencsés állása szükségeltetik.

Dr. Childs már létrehozta a kim írásrendszerét, megírta a nyelv szótárát, pillanatnyilag pedig a kim nyelvtan leírásán dolgozik. Elődeitől eltérően, akik jegyzetfüzetekbe írtak és kazettákra vették az anyagot – többnyire gyalázatos minőségben –, az ő csapata már-már James Bond-i magasságokba jutott. Félvezetős felvevő, különleges szoftveralkalmazások állnak a rendelkezésükre. Ezek az eszközök pedig jobb minőségű adatokat és gyors elemzést tesznek lehetővé, és akár több nyelv összehasonlítására képesek. Sőt, ha kell, térképre is varázsolják a kapott adatokat, hiszen egy nyelv esetében a földrajzi megoszlás is fontos kérdés.

Jól látható tehát, hogy aki meg akar menteni egy haldokló nyelvet, annak igen sokoldalúnak kell lennie. Sőt, nemcsak nyelvészként és néprajzosként, népdalgyűjtőként kell funkcionálnia, hanem a technikai nehézségek elől sem hátrálhat meg. Mert mit ér a legnagyszerűbb mikrofon, ha a hozzá tartozó felvevő lemerül, és a legközelebbi konnektor több száz kilométerre van? Az eszközökbe makacsul beszívódó por és pára pedig tönkreteheti az eszközöket.

Másfelől azonban az így gyűjtött anyag jobb minőségű és gazdagabb, mint a régi módszerekkel felgyűjtött nyelvek archívumai. A feldolgozása, megosztása, nyilvánossá tétele is egyszerűbb: a hanganyagokat, videókat fel lehet tenni az internetre, oktatni, szemléltetni lehet a segítségükkel.

De bármilyen csodás eszközök is ezek, az idő múlását nem lassítják. Dr. Childs már négy interjúalanyát elvesztette a három év alatt. Sietnie kell: a kim nyelv szívdobogása egyre halkul.