Ervin elégedett volt korábbi magyarázatunkkal, így ismét hozzánk fordult:

Mivel legutóbb is remek választ kaptam kérdésemre, így ismét önökhöz fordulok segítségért.

Pécsett lassan befejeződnek az EKF-es beruházások, ezért egyre több új épületet adnak át, melyek elnevezése körül felbukkant némi zavar. Legalábbis engem zavar egy-két dolog és kíváncsi vagyok, hogy jogos e a kétkedésem. Az új kulturális városrész előkészítése/építése kezdetben a Zsolnay Kulturális Negyed munkacímen futott, amivel több évig barátkozhattunk. Aztán 2010-ben hirtelen Zsolnay Negyed lett a név(bár ez nem minden médiumban honosodott még meg. (És, a hirtelen névváltoztatások kapcsán, most nem is foglalkoznék részletesebben a Kodály Központtal, ami eredetileg egy névpályázat alapján Opus2010-nek hívtak volna, hiszen ez politikai döntés volt.) Ezen még túltettem magam, bár az a gyanúm, hogy akkor már Zsolnay-negyednek kellene lennie, de szerintem is szebb így, meg könnyebb pozicionálni az intézményt. Szóval legyen. Azonban most fogják átadni a Zsolnay-mauzóleumot, méghozzá Zsolnay Mauzóleum néven. Anélkül hogy a szerintem ide vonatkozó szabályokat idézgetném, kérdem, hogy akkor:
Zsolnay Negyed vagy Zsolnay-negyed, és Zsolnay Mauzóleum vagy Zsolnay-mauzóleum?

Reméljük, ismét Ervin megelégedésére tudunk szolgálni válaszunkkal.

Zsolnay-mauzóleum? Zsolnay Mauzóleum?
(Forrás: Wikimedia commons / Mrszantogabor / CC BY-SA 3.0)

A negyeddel kapcsolatban a a helyesírási szabályzat 176. pontját kell alkalmazni:

Ha egy földrajzi név egy földrajzi köznévből és egy eléje járuló (egyelemű vagy egybeírt többelemű) közszóból vagy tulajdonnévből áll, a nagybetűvel kezdett előtaghoz kötőjellel kapcsoljuk a kisbetűvel kezdett utótagot.

A szabályzatban szereplő példák közül talán a János-dűlő, illetve a Csepel-sziget áll a legközelebb a Zsolnay-negyed példájához. (Bár a Csepel eredetileg személynév, feltételezhetjük, hogy a sziget már a településről kapta a nevét: ebben az esetben a példa nem a legjobb.) Ha már a kérdésnél tartunk, megjegyezzük, hogy a több elemből álló tulajdonnévhez is hasonlóan kapcsoljuk a köznevet, megőrizve az elemek különírását: József Attila-lakótelep.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

186. Az intézménynevek – néhány esetet nem számítva – több szóból állnak. Ezek összetartozását, a név kezdetét és végét az alkotóelemek nagy kezdőbetűs írása jelzi. A világos főszabályon kívül – az intézménynevek körében élő nyelvhasználati ingadozások miatt – néhány kiegészítő szabályt is figyelembe kell venni.

187. A hivatalok, társadalmi szervezetek, oktatási intézmények, tudományos intézetek, szövetkezetek, vállalatok és hasonlók többelemű hivatalos, cégszerű nevében – az és kötőszó, valamint a névelők kivételével – minden tagot nagybetűvel kezdünk. [...]

Eszerint tehát a Zsolnay Mauzóleum lenne a helyes írásmód. A helyesírás szabályzói azonban nem szeretik, ha ez egyszerű nyelvhasználónak könnyű dolga van, tehát tettek egy kis csavart a szabályzatba:

190. A pályaudvarok, megállóhelyek, repülőterek, mozik, vendéglők, eszpresszók, üzletek, fürdők, temetők stb. megnevezésében az intézménynévi jelleg kevésbé érvényesül. Ezekben a csak intézménynévszerű megjelölésekben a tulajdonnévi, illetőleg az azzal egyenértékű tagot (tagokat) nagybetűvel írjuk, az értelmezésre szolgáló köznévi tagot (tagokat) pedig kisbetűvel kezdve különírjuk: Keleti pályaudvar, Katonatelep vasúti megállóhely, Ferihegyi repülőtér, Ugocsa mozi, Kis Rabló étterem, Vén Diák eszpresszó, Rómeó férfiruházati bolt, Lukács fürdő, Kerepesi temető stb. [...]

A szabályzat még azt a szívességet sem teszi meg, hogy pontosan körülírja, melyek azok az elnevezések, melyekben „az intézménynévi jelleg [???] kevésbé érvényesül”. Ha a mauzóleum ilyen, akkor Zsolnay mauzóleum a helyes írásmód. Persze kérdés, hogy a mauzóleumot tekinthetjük-e intézménynek. Ha nem, akkor a szabályzat 168. pontját kell alkalmaznunk:

Egy- vagy többelemű személynevek és köznevek gyakran lépnek egymással valamilyen jelöletlen összetételnek tekinthető kapcsolatba (pl. Kossuth-szobor = Kossuth szobra, Kossuth-nóta = Kossuthról szóló nóta stb.). Az ilyen összetételszerű alakulatokban a személynév és a
köznév szoros összetartozását kötőjellel érzékeltetjük: Balassi-strófa, Ady-vers, Kossuth-díj, Petőfi-kultusz, Kodály-módszer, Celsius-fok, Sabin-cseppek, Bessenyei-kúria, Nádasdy-kastély; Konkoly-Thege-érem; Geiger–Müller-számlálócső, Hadrovics–Gáldi-szótár; Arany János-idézet, Bartók Béla-emlékév; stb.

Azt ne tőlünk kérdezze a kedves olvasó, hogy a Lukács fürdő miért nem tekinthető jelöletlen összetételnek. Mindenesetre e szabály alapján a Zsolnay-mauzóleum írásmód a helyes. Ezt erősíti meg a 140. pont b) alpontja is:

Ha egy tulajdonnév egy köznévvel vagy egy (rendszerint -i, -s, -ú, -ű, -jú, -jű képzős) melléknévvel valamilyen jelöletlen összetételt alkot, kötőjellel kapcsoljuk őket össze: Afrika-kutató, Ady-szobor, Kazinczy-verseny, Mátyás-templom; Balassi-strófás, Kossuth-díjas, Mária-arcú, Herkules-erejű; József Attila-díj, Apáczai Csere János-emlékünnepély; stb.

Mindezek alapján azt tartjuk a legvalószínűbbnek, hogy a Zsolnay-mauzóleum a helyes megoldás, de nehéz lenne megmondani, hogy miért hibás a Zsolnay Mauzóleum vagy a Zsolnay mauzóleum. Elsősorban a két nagybetűs írásmód ellen lehetne érvelni azzal, hogy a mauzóleum nem intézmény – ám nem világos, az intézmény milyen meghatározását  használhatnánk itt. A helyesírási szabályzat ugyanis ilyet nem tartalmaz, és milyen más meghatározásra hagyatkozhatnánk? Ha pedig a megállók neveit a szabályzat az intézményneveknél tárgyalhatja, akkor egy mauzóleumot miért ne tekinthetnénk intézménynek?

A tanulság tehát az, hogy a kritika nem a nyelvhasználók írásgyakorlatát illeti, hanem a szabályzatot.