-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Általában természetesnek tartjuk, hogy ne vegyünk készpénznek minden történetet. Van azonban, amikor kivételt teszünk.
Saku Timonen blogjában különböző társadalmi kérdésekkel foglalkozik. A közelmúltban egy a Facebookon terjengő történetről írt. A történetet több mint 2500-an osztották meg, és így szól:
Tegnap mesélte egy magánfogász ismerősöm: jött egy szomáli fizetési kötelezvénnyel a vizsgálatra, rengeteg lukas foga volt. Azt mondja a szomáli, hogy az ő kultúrájukban aranytöméseket használnak, erre mondja a fogorvos, hogy fizetési kötelezvényre nem, erre a szomáli az ajtót becsapva elmegy és egy hét múlva jön az új fizetési kötelezvénnyel, amire a szociális munkás ráírta, hogy úgy kell csinálni, ahogy a páciens kéri! 8600 euró. Ennek semmi értelme. A nyugdíjasok éheznek és a saját szarukban hemperegnek, pedig ők építették fel ezt az országot. Osztani ér, sőt kell is.
(Forrás: Wikimedia Commons / Entressen kirjasto / CC BY-SA 2.0)
Timonen szerint a bevándorlókkal kapcsolatos tipikus „városi legendával” van dolgunk. A megosztó azt állítja, hogy az éppen most történt esetről ismerősétől hallott, és a bevándorlók – szemben az ország többségi lakóival – mindent megkapnak, amit csak akarnak. A dolog szépséghibája, hogy a történet már másfél hónappal korábban is megjelent a Facebookon, méghozzá a helyesírási hibákig megegyező módon.
Világos tehát, hogy másolt szöveggel van dolgunk. Mivel azonban ez másból nem derül ki, mindenki, aki először látja a szöveget, úgy vélheti, hogy a megosztó személyesen garantálja, hogy az információ megbízható embertől származik, így hitelesíti a történetet. Valójában maga a leírás semmilyen konkrétumot nem tartalmaz, nem tudni, hol és mikor történt az eset – ha egyáltalán megtörtént. Persze igazából valószínűtlen, hogy bármelyik önkormányzat ilyen bőkezűen költene a menekültekre: az egész semmi másra nem jó, csak hangulatkeltésre.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Nem ez az egyetlen ilyen történet, mely a finnországi szomáliakkal kapcsolatban kering. Egy másik történet már nyolc éve terjed: eszerint a szociális hivatal a szomáliaknak minden évben új babakocsit ad, mert a hitük szerint a kocsiba beleköltözik az azt használó baba lelke. Az, akinél a történet először felbukkan a neten, ehhez hozzáteszi azt a gyanúját, hogy ezt a szomáliak csak azért találták ki, hogy megfejjék a finn államot, hiszen hazájukban valószínűleg nem is ismerik a babakocsit.
Arra a kérdésre, hogy ő hol hallotta a történetet, csak annyit válaszol, hogy nem tudja, de tekintélyes hírszolgáltatónál. Azonban a nyolc év alatt egyetlen szociális munkás vagy finnországi szomáli sem tudta megerősíteni, hogy a szomáliak közt él ilyen hit (vagy hivatkoznak ilyenre), és az sem derült ki, hogy korábban hol hangzott el ilyesmi a médiában.
Timonen felteszi a kérdést: miért hisznek el a valós életben egyébként jól elboldoguló emberek minden képtelenséget, ha az a bevándorlókkal kapcsolatos? Erre valószínűleg nem kell sokáig keresnünk a választ. Feltehetően mindannyian így viselkedünk: ha egy történet belefér a világképünkbe, akkor kevesebb kritikával viszonyulunk hozzá, sőt örülünk annak, hogy megerősít minket világképünkben, alátámasztja, hogy nekünk van igazunk.
Másik kérdése már nem ilyen egyszerű: miért éppen az ilyen képtelen történeteket terjesztők tartják magukat kritikusan gondolkodó, a józan eszüket használó embereknek? Ebben az esetben inkább azt feltételeznénk, hogy mindenki azt gondolja, hogy megvan a magához való esze – ezt hangsúlyozni azonban éppen azok érzik fontosnak, akik maguk is elbizonytalanodnak ezt illetően.