Nekem sokkal kényelmesebb beütni saját anyanyelvemen egy szöveget, aztán hogy milyen "köztes nyelv" vagy szabályrendszer segítségével fordít le a kívánt idegen nyelvre, egyáltalán nem érdekel, ha a minőség várhatóan megfelelő, ami látható abból, hogy a másik oldal válaszai hülyeségek, vagy nagyjából rendben vannak.. :)

Nem is értem, miért nem volt még ez az idézet. Nyilvánvaló, hogy most végre megvalósulhat, amit a híres utazó egy távoli népnél már régen megfigyelt:

"A második tudós azt vitatta, hogy általában el kell hagyni a szavakat: igy sokat nyer a nyelv rövidségben s e módszer az egészségre is jó hatással lehet. Ő ugy gondolja, hogy hiszen minden kimondott szóval a tüdő, surlódás következtében, lassan kopik s igy megröviditi életünket. Eszerint mit kell tehát lennünk? »Azt kell tennünk, hogy miután a szavak a fogalmakat jelölik csak, minden ember hordjon magánál oly tárgyakat, melyek bizonyos, a társalgásban előfordulható fogalmakat jelölnek.« Ez a találmány nyilván elterjedt volna, ha a csőcselék, a nők és a tudatlan emberek nem fenyegettek volna lázadással, hogy nyelvük szabadságát veszélyeztetve látták. Hiszen tudjuk, hogy a csőcselék mindig esküdt ellensége volt a tudománynak. Sok tudós férfi azonban már most alkalmazza ezt a módszert s mondanivalóit tárgyakkal fejezi ki, amiben csak az a kényelmetlen, hogy ha egy embernek sok mondanivalója van, kénytelen egész zsákot cipelni a hátán vagy két erős szolgát alkalmazni e célra. Gyakran tanuja voltam, hogy két tudós majdnem összerogyott terhük sulya alatt. Ugy jártak az utcán, mint nálunk az ószeresek, mikor összetalálkoztak, lerakták a batyut, keresgéltek benne s igy társalogtak egy órát. Aztán felsegitették egymás hátára a zsákot és mentek tovább.

Rövid beszélgetésekre a beszédrészeket zsebben hordhatja az ember, otthon meg egyáltalában nem jöhet zavarba. Éppen azért olyan szobákban, ahol az uj beszédmód hivei összejöttek, mindenféle tárgyak hevertek szanaszét, anyagul a mütársalgás müvészetének. Ennek a nyelvnek egy másik nagy előnye abban áll, hogy különböző nemzet fiai megérthetik egymást; nagykövetek és államférfiak számára képzelni se tudok jobbat."

@Fejes László (nyest.hu): "Egy ilyen rendszerrel már teológiai vitákat is lehetne folytatni.": l. pl Móra Ferenc: Volapük c. novelláját vagy az ismeretes viccet a pápáról és a rabbiról.

toki pona

@honestesiologist: „Azért valamennyit csak spórolnánk, ha olyanokkal is tudnánk általa kommunikálni, akikkel amúgy nem beszélünk közös nyelvet.” Persze, de ennyi erővel inkább angolul tanuljunk, vagy akkor tegyük világnyelvvé az eszperantót – azt legalább szóban is lehet használni.

@unikornis: Igen, valamelyik jelnyelvnek is meglenne a haszna, pl. zajos környezetben is használhatnák az egyébként hallók.

@El Vaquero: „Persze, lehet ilyen emojikat is rajzolgatni, de akkor megrekedünk egy 5 éves gyerek szintjén.” Dehogy, épp arról van szó, hogy ha a fent vázolt forgatókönyv jönne be, akkor az emojikból is szigorú, komoly és nehezen tanulható rendszer állna össze.

@unikornis: egyetértek. A nyelv attól komplex, hogy az emberi gondolkodás is eleve komplex, meg a társadalmi hatások is bonyolultak, amelyek formálják a nyelvet (nyelv regiszterei pl.). Persze, lehet ilyen emojikat is rajzolgatni, de akkor megrekedünk egy 5 éves gyerek szintjén. Sokszor hátrány is lenne, pl. élőszóban az emojik használhatatlanok, társalogni elég nehéz lenne, ha a két fél rajzolgat, mint egy óvodás.

@honestesiologist: ennek nagy része igaz a jelnyelvre is, mégis elég nehéz megtanulni. szerintem nem is a nyelvvé válás irányítása vagy a formális oktatás az, amitől komplexebbé válik valami, hanem az, hogy nyelvként használják.

a fordítóirodák egyébként nagyon is tisztában vannak vele, hogy a legnagyobb ellenségük az Ikea-jelenség, de én elég szkeptikus vagyok, nekem legalábbis néha nehezebben meg a képek értelmezése, mintha valamilyen emberi nyelvé

@nadivereb: Azt gondolom, hogy a beszélt forma hiányánál lehet a kulcs az egyszerűbbséghez.

Nyilván nehéz lenne komplex, elvont gondolatok kifejezésére is egységesen alkalmassá tenni az emojikat, aztán készen a nulláról megtanulni, de valamekkora könnyítést mégis jelent, hogy nincs beszélt formája. Nem szorong azon a használó, hogy jól mondja-e, mert nincs mit kimondani. Ez valószínűleg könnyebbé tenné a tanulást, még ha kicsit is.

Még fontosabb szempont, hogy a komplexé tétele nem célja senkinek, nincs irányított nyelvvé válás, és formális oktatás sem. Az emberek önmaguktól tanulják a használatát, így nincs a kötelező jellegből fakadó szellemi gát, mait nehézségnek él meg az ember. Így inkább szórakozás a megtanulása és nem "kemény munka".

@honestesiologist: de ahhoz, hogy az emoji az egyszerű objektumokon túl (amiket nonverbálisan így is el tudunk magyarázni) használható legyen, ugyanúgy mindenkinek meg kellene tanulnia a kódrendszert. Vagyis pont ugyanott tartunk, mint ha mind a 10 ember megtanulna mondjuk angolul.

"Ha tehát begépeljük az esernyő vagy csésze szót, remélhetőleg máris beszúrhatjuk a megfelelő emojit a szövegbe ☂☕️ ": az meg aztán legyen az én dolgom, hogy kitaláljam, hogy mit keres az esernyő a csésze mellett, vagy megfordítva. ;)

@Fejes László (nyest.hu): "Igaz, semmit nem spórolnánk meg vele, mert legalább olyan nagy erőfeszítés lenne megtanulni, mint egy idegen nyelvet."

Azért valamennyit csak spórolnánk, ha olyanokkal is tudnánk általa kommunikálni, akikkel amúgy nem beszélünk közös nyelvet. 10 ember 10 különböző nyelv, egyik se közös, de az emojit mind érti: máris spóroltunk kilenc nyelvet. (ugye ez lett volna az ötlet az eszperantóval is, ez annyiban más, hogy nincs beszélt formája)

@El Vaquero: Miért, a <3 pl. nem csak, sőt elsősorban nem is a szívet jelenti, hanem a szeretetet, szerelmet, meghatódást stb. Az agy ábrája is érthető úgy, hogy okos, és mindenféle jelhez rendelhető többé-kevésbé önkényesen elvont jelentés is. Egy ilyen rendszerrel már teológiai vitákat is lehetne folytatni. Igaz, semmit nem spórolnánk meg vele, mert legalább olyan nagy erőfeszítés lenne megtanulni, mint egy idegen nyelvet.

@El Vaquero: Eleve a hangulatjelek egyik első célja az volt, hogy érzelmeket lehessen vele kifejezni, amíg a jelző érzelmekhez kapcsolható (vidám :-)🙂, szomorú :'(, frusztrált/-ó :-|😑), addig viszonylag könnyű a dolog.

Már nem lesz nyelvfüggetlen, de nyilván bizonyos tulajdonságokat lehet szimbólumokkal is kifejezni (lassú – csiga; gyors – gepárd; lusta – lajhár), valahogy persze meg kell ezt különböztetni attól (háttér?), mintha ezeket szó szerint vennénk. (Eleve kell valami egyezmény, pl. a szórendet tekintve, hogy a mondat struktúrája, mondatrészek szerpee egyértelmű legyen.)

Ennél elvontabb dolgokat, pl. a homousion-homoiusion vitát emojikkal egyelőre nehezen lehetne kifejezni. Legalábbis úgy, hogy ne kelljen ugyanúgy betanulni a dolgot, mint a kínai írásjeleket…

@Irgun Baklav: ez az egész emojizás élből komolytalan. Addig jó, amíg tárgyakat, élőlényeket kell lerajzolni, de elvont fogalmakat, jelzőket, stb. hogy rajzolsz le?

@Galván Tivadar: Az még kevés, ha valakinek van egy jó ötlete, de nincs elképzelése arról, hogyan valósítsa meg, netán a feltételek (pl. technikai-technológiai, társadalmi-kulturális, politikai-jogi vagy gazdasági oldalról) nem adottak hozzá.

Az emberiséget már az ókorban is foglalkoztatta a repülés gondolata (l. Daidalosz és Ikarosz), mégis évszázadok kellettek a (gyakorlatban is hasznosítható) megvalósításhoz. Működő elektromos autó is létezett már 100+ évvel ezelőtt, de amíg az olaj relatíve olcsó volt, nem voltak megfelelő elemek, és az embereket nem érdekelte a környezetvédelem stb. addig esélye sem volt a benzinest megszorongatni

Konkrétan az emojikon alapuló képírás elterjedéséhez ma sokkal jobbak a feltételek, mint 200 évvel ezelőtt. A (számítási kapacitás és memória tekintetében) nagyteljesítményű számítógépek, okoseszközök egyenletes minőségben (l. Unicode, mint szabvány), könnyen tudják ezeket a képeket kódolni, dekódolni; a szélessávú interneten továbbítani, a nagyfelbontású képernyőkön megjeleníteni. A bevitelhez is egyre okosabb, rugalmasabb rendszerek állnak rendelkezésre (l. EmojiWorldBot) stb. És a használata – egyelőre kiegészítő szerepben – megállíthatatlanul terjed.

Viszont, amint már írtam is, azzal kapcsolatban nekem is kétségeim vannak, hogy ebből hogy lesz – még az én életemben – teljes értékű nyelv, a fordítóknak, tolmácsoknak szerintem még korai lenne átképzésre jelentkezni.