Érdekes vállalkozásba fogott az észtországi Tartuban működő Nyomdamúzeum (Trükimuuseum, The Printing Museum). A gyűjtő- és kiállítóhelyként szolgáló intézmény saját műhelyt is fenntart. Itt a nyomdaipari munkák mellett hagyományos kézi papírgyártással és könyvkötéssel is foglalkoznak. A múzeum saját termékeket is előállít, iparművészekkel dolgoznak együtt.

Tevékenységük egyik ága a régi könyvek újrahasznosítása. Az észtországi könyvtárakból rengeteg régi könyvet selejteznek ki. Ezek részben azért válnak feleslegessé, mert a szovjet ideológia termékei, de jelentős az idővel elavuló szakkönyvek száma is. A szovjet korszakban a könyvek gyakran kemény kötésben jelentek meg, ezek messze tartósabbak, mint a könyvek tartalma. Érdemesebb őket eredeti formájukban újrahasznosítani, mint bezúzni. Újrahasznosítani, de hogyan?

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Nos, az eljárás nagyon egyszerű. A borítóból kiveszik az eredeti lapokat, és üres lapokat kötnek beléjük – ezek vagy újrahasznosított papírból készülnek, vagy nyomdaipari maradékokból. Ezután a kötet jegyzetfüzetként hasznosítható. Ez a legegyszerűbb módszer a keménykötésű jegyzetfüzetek gyártására, ráadásul a pofás borítók is megmenekülhetnek a pusztulástól. Ha egyedinek nem is mondhatjuk őket feltétlenül, valószínűtlen, hogy egy ismerősünkhöz is egy hasonló példány jusson. (Természetesen a belső lapok sem mennek kárba: ezekből újrapapír készül.)

Cikkünk megjelenése után megkeresett minket a Nyomdamúzeum, és felajánlották, hogy a nyest olvasói 35% kedvezménnyel vásárolhatnak netes boltjukban, amennyiben a SUSSITSOON jelszót a vásárláskor megadják.

Persze ha ilyen kötetre vágyunk, ma már nem kell Észtországba utaznunk érte: megrendelhetjük az interneten is. Igaz, az árakat nem kifejezetten a magyarországi fizetésekhez szabták: egy-egy kötet ára legalább 20 dollár. Szerencsére az ötletet ingyen is alkalmazhatjuk: ha ismerősünket egy különleges jegyzetfüzettel szeretnénk meglepni, elég, ha ellátogatunk egy antikváriumba, kiválasztunk egy tetszetős kötetet, és átsétálunk vele a könyvkötőhöz...

A könyvek sorsáról...

Mi más is juthatna eszünkbe erről az esetről, mint a híres mondás: Habent sua fata libelli – azaz ’a könyveknek megvan a maguk sorsa’. Ezt a mondást akkor szokták alkalmazni, amikor egy-egy értékes kötet kalandos útjáról emlékeznek meg. Az ide kapcsolódó történetek általában arról szólnak, hogy a kötetek hogyan kallódtak el, vagy hogyan lopták el őket, hogyan kerültek meg, vagy milyen híres személyiségek tulajdonába kerültek. Persze ezek a történetek akkor igazán érdekesek, ha maguk a kötetek is jelentősek, valamilyen szempontból figyelemre méltóak – az észtországi kötetekről ezt aligha mondhatjuk el.

Sorsuk azonban nem csupán a könyveknek van, hanem a mondásoknak is. A mondások végzete, hogy idővel módosulnak, illetve másképp értelmezik őket. Nincs ez másként a Habent sua fata libelli esetében sem. A mondás Terentianus Maurus római stilisztától és grammatikustól származik, eredeti formája pedig Pro captu lectoris habent sua fata libelli, azaz körülbelül ’az olvasó képességei határozzák meg a könyv sorsát’. Az eredeti mondás tehát nem az egyes példányok történetére vonatkozik, hanem a kötetek tartalmának megértésére: a könyv értékét nem csak a szerző, hanem az olvasó felkészültsége is meghatározza.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)