Franklin D. Roosevelt amerikai elnöknek, Sir Malcolm Campbell gyorsasági világcsúcstartónak és Errol Flynn filmsztárnak nem sikerült, de most egy angol kutató talán ráakad arra a mesés arany- és ezüstkincsre, amelyet kalózok rejtettek el valahol, egy csendes-óceáni kincses szigeten. Shaun Whitehead a Costa Rica partjaitól mintegy 500 kilométerre lévő Kókusz-szigetre vezet expedíciót, mert feltételezi, hogy ott található a limai kincs – a világ legmesésebb, elveszett kincse.

A sziget térképe 1943-ból
(Forrás: Wikimedia Commons / Naval Intelligence Division, Admiralty (UK))

A 160 millió angol font értékűre becsült prédát egy brit kereskedő, William Thompson kapitány szerezte meg 1820-ban, miután rábízták, hogy vigye Peruból Mexikóba. Állítólag a csendes-óceáni szigeten rejtette el, ahonnan azóta se került elő. Az eredeti leltár szerint a szállítmány 113 arany vallási szoborból, egy életnagyságú Szűz Máriából, 200 láda drágakőből, 273 drágaköves markolatú kardból, 1000 gyémántból, színarany koronákból, 150 serlegből, valamint arany- és ezüstrudakból állt.

A Kókusz-sziget, amelyről állítólag Robert Louis Stevenson a Kincses szigetet mintázta, lakatlan, és Costa Ricához tartozik. A háborítatlan természet és a változatos élővilág miatt felkerült az UNESCO világörökség-listájára. A mintegy 18 hónapon át zajló tárgyalások eredménye lett az, hogy Shaun Whiteheadnek engedélyezték ott a kutatást.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Kalandorok és kutatók egész sora

Bár hivatalos expedíció már több mint egy negyed százada nem járt a szigeten, Whitehead a limai kincs nyomába eredő neves kalandorok és kutatók egész sorához csatlakozhat. Közéjük tartozik Franklin Delano Roosevelt, aki 1933-tól 1945-ig volt az Egyesült Államok elnöke, és egy barátjával járt 1910-ben a szigeten. Próbálkozott a gépkocsival és motorcsónakkal is gyorsasági világrekordot beállító, ezért lovaggá ütött brit Sir Malcolm Campbell is, aki az 1920-as években tett kísérletet a kincs megtalálására, és Errol Flynn amerikai filmsztár, aki az 1940-es években kutatott, de ugyancsak eredménytelenül. Az egyik kincsvadász, a német August Gissler 19 évig élt a Kókusz-szigeten, és hajszolta a mesés kincset, de csak hat aranyérmét talált.

Whitehead csapata azonban korábban sosem használt eszközökkel érkezik. Az expedíció vezetője azt is meghatározta, hogy melyek azok a helyek, amelyekre az erőfeszítéseket koncentrálni kell. „Figyelembe véve a kincs nagyságát, megállapítható, hogy túl nehéz volt ahhoz, hogy tengerszintről valahová a magasba vigyék. A róla keringő legendák is barlangokra utalnak. Kihagyhatjuk azokat a helyeket is, ahol mások már kutattak, például a parti részeket. Persze ez nem olyan, mintha egy térképen beikszelnénk egy helyet. Némi logikára van szükség ahhoz, hogy megállapítsuk, melyek a számba jöhető helyek” – fejtette ki a The Daily Telegraph című lapnak Whitehead, aki korábban a gízai piramisok belső járatait próbálta felfedezni.

Kígyószerű robot

A kutatás a sziget négy, a látogatók által a leggyakrabban használt öble körüli területekre fog koncentrálni. A csapat egy kis pilóta nélküli helikoptert is használ, amely a kilenc négyzetmérföldes sziget fölött repülve kamerájával felvételeket készít, amelyekből számítógéppel három dimenziós ábrázolás alkotható. Egy kígyószerű robotot is bevetnek, amely radarberendezésével tizennyolc méter mélységig képes feltárni a földben rejlő üregeket. Vizsgálatának eredményét a három dimenziós ábrázoláshoz hozzáadva beazonosíthatják az esetleges föld alatti barlangokat. Ha ezzel megvannak, a csapat tagjai speciális fúróberendezéssel, amely több tíz méter mélyre képes lehatolni, lyukat fúrnak a barlangba, és egy kamerát bocsátanak le, hogy körülnézzenek, mi van odalent.

A sejtelmes sziget
(Forrás: Wikimedia Commons / Shannon Rankin, NOAA National Marine Fisheri)

A tíznaposra tervezett expedíció kiterjedt régészeti, geológiai és ökológiai vizsgálatokat is végez, mivel nem a kincs feltalálása az egyedüli célja. Nem véletlen, hogy a tizenöt fős csapatban helyet kaptak a Costa Rica-i Egyetem és a természettörténelemmel foglalkozó német Forschungsinstitut Senckenberg kutatói is: a szigeten, amely állítólag ihletője volt a Jurassic Park című könyvnek és filmnek is, több száz ritka állatfaj él.

„Ez egy tudományos vizsgálat, amelynek a régészeti, geológiai és biológiai diverzitással kapcsolatos része is van. A korábbi próbálkozásoktól eltérően mi nem fogunk nagy lyukakat vájni, és nem végzünk semmilyen rombolást. A sziget igazi kincse a természeti szépség. Ha bármi egyebet találunk, az ráadás lesz” – nyilatkozta Whitehead. A kutatócsoport maga finanszírozza a munkálatokat, bár remélik, hogy egy televíziós társaság magára vállalja a költségek egy részét. A novemberig tartó esős évad után utaznak a Kókusz-szigetre. Ha megtalálják a kincset – vagy annak egy részét – átadják a Costa Rica-i hatóságoknak, és csupán némi díjra tartanak igényt.

Trezorként használta a szigetet

A limai kincset annak idejét a perui spanyol hatóságok gyűjtötték össze, és a lázadástól tartó alkirály, José de la Serna William Thompson kapitányra bízta, hogy vigye az ugyancsak spanyol gyarmat Mexikóba. Miután a Mary Dear hajó elhagyta Callao kikötőjét, Thompson és alattvalói megölték az alkirály hat emberét, és a Kókusz-szigetre mentek, ahol elrejtették a kincset. Nem sokkal később egy spanyol hadihajó elfogta őket, és a kapitány és az első tiszt kivételével mindenkit kivégeztek kalózkodásért. A két életben maradt azt ígérte a spanyoloknak, hogy megmutatja, hol dugták el a kincset, de miután újból partra szálltak a Kókusz-szigeten, bemenekültek az erdőbe. Állítólag egy évvel később egy arra haladó hajó vette fel őket, de a kincs nélkül.

A Costa Rica-i hatóságok érthetően távol akarják tartani a kincsvadászokat a szigettől, és Whitehead expedícióját is csak azért engedélyezték, mert tudományos vizsgálatokat is végez. A hivatalos engedély szerint ha a kutatók megtalálják a kincset, azonnal értesíteniük kell a hatóságokat.

A limai kincs állítólag nem az egyetlen, a Kókusz-szigeten elrejtett zsákmány. Egyes források szerint Bennett Graham XIX. századi brit kapitány 350 tonna, spanyol hajókról zsákmányolt aranyat dugott el ugyanott, és „trezorként” használta a szigetet Benito „Véres Kard” Bonito, az ugyancsak XIX. századi portugál kalóz is.