A nyest.hu-n június 18-án Zsírfecskék őrzik a földönkívüliek rovásírásos könyvtárát? címmel megjelent cikkre szeretnék reagálni. Közel három évig foglalkoztam Móricz János történetével. Szakértőkkel és hiteles tanúkkal vettem fel a kapcsolatot azért, hogy reális válaszlehetőségeket tudjak adni a felmerülő kérdésekre. A cikkre sok kommentár érkezett, amelyek pontosan tükrözik a történettel kapcsolatos problémákat.

Az ecuadori Cueva de los Tayos barlangokkal kapcsolatban rendszeresen összefüggésbe szoktak hozni egy gyűjteményt. A Crespi-gyűjtemény a szerzetes halála (1982) óta nem érhető el. Stan Hall kutató filmen örökítette meg a gyűjteményt. Több fotó is kering róla az interneten, illetve állítólag az ecuadori Banco Centralban is vannak eredeti darabok. A legfőbb problémát éppen az jelenti, hogy a leleteket hivatalosan nem katalogizálták. Idővel így ellenőrizhetetlen módon hol csökkent, hol pedig növekedett a leletek száma.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Több olyan fotót is elvittem T. Dénes Tamás matematikushoz, amelyeken írásjelek szerepelnek. T. Dénes Tamás több mint harminc éve foglalkozik kriptográfiával, a titkosírások, kódolások szakértője. A képeken lévő írásjelek stílusa, előfordulási gyakorisága és az ismétlődések alapján megállapítható, hogy a Crespi-gyűjtemény több darabja (amelyeken írásjelek vannak) nem autentikus. A titkosírások megfejtésének alapfeltétele, hogy megfelelő mennyiségű minta álljon rendelkezésre. A fellelhető fotókon szinte minden esetben teljesen eltérő stílusú jelek szerepelnek. Ráadásul valószínűsíthető, hogy több „lelet” a legújabb korból való. Az elnagyolt kidolgozás és eklektikus formavilág is ezt erősíti.

A másik élénk vitát kiváltó problémát Móricz János nyelvelmélete és történelmi teóriája adja. Felvettem a kapcsolatot Carl Masthay amerikai nyelvésszel. Kitűnő és részletes elemzést adott Móricz teóriájával kapcsolatban egy cikkhez írott kommentjében.

 Móricz János nyelvelmélete és történelmi teóriája ellentmondásos, ezért tudományos értelemben nem lehet komolyan venni. Idézek Móricz János Európai népek amerikai eredete című írásából:

Krisztus előtt 7-8 ezer évvel egy andokbeli nép csónakjaival partra száll Alsó-Mezopotámiában és leteszi a kultúra alapjait, mely később elterjed és más népek is felveszik, akik egyúttal tovább is adják az így megszerzett ismereteket. Ez a nép a Sumér (Sumir, Shumir) nevet kapta. Ismerik a képírást, majd később az ékírást is, emiatt úgy tekinthetünk rájuk, mint az emberi történelem előfutáraira. Bölcsőjüket még mindig nem találták meg, és az általános vélekedés szerint a nagy ázsiai sivatagos vidékekre teszik származási helyüket, mint ahogy a középkori krónikák teszik ezt egyébként az összes nép származását illetően.

A sumér nép Amerikából származik és erről a kontinensről hajózva érte el Alsó-Mezopotámiát. Ecuador Azuay, Cañar és Loja nevű megyéiben még ma is fennmaradtak a Sumer, Zumer, Shumir, Sumír és Zhumir.

Kérdés, hogy tudományosan lehetséges-e ilyen vagy ehhez hasonló elméleteket ellenőrizni? Hiszen sokan úgy érvelnek, hogy a nyelvészek bizonyos, pontosan át nem látható érdekek miatt nem hiteles megállapításokat tesznek.

Ecuador
(Forrás: Wikimedia Commons / David Torres Costales / CC BY-SA 3.0)

Az 1980-as évek végén nemzetközi tudóscsoportok jöttek létre azért, hogy felvázolják az emberiség kirajzási útját. Kirajzáson értem azt a vándorlási útvonalat, melynek révén a Homo sapiens sapiens benépesítette a Földet. A vizsgálatok mérési módszerei, az ellenőrzések megbízhatósága, az évek múlásával egyre pontosabbá váltak. Az 1990-es, majd a kétezres években megismételték a kutatásokat. Ezek a tudóscsoportok a legmodernebb genetikai vizsgálatokat végezték el. Genetikusok, archeológusok, nyelvészek, történészek közös erőfeszítése révén többszörösen ellenőrzött adatok alapján igen pontosan felvázolták a modern ember vándorútját és elterjedését. Szeretnék utalni Luigi Luca Cavalli-Sforza Genetikai átjáró (HVG Kiadói Rt., Budapest, 2002), illetve Spencer Wells Az ember útja (Akkord Kiadó, 2003) című munkáira.

Hazánkban is végeztek hasonló jellegű kutatásokat. Az MTA Szegedi Biológiai Központ Kutatóintézetében Raskó István vezetésével archeogenetikai vizsgálatoknak vetették alá a Kárpát-medence 10. századi népességéből származó DNS-ét. A nemzetközi és hazai eredmények alapján levonható a következtetés, hogy a Móricz által felvázolt elmélet tudományos értelemben nem helytálló.  

A jelenségre egyébként a hazai tudományos élet már több évtizeddel ezelőtt reagált.  Érdemes elolvasni Komoróczy Géza Sumer és magyar? (Magvető Kiadó, Budapest, 1976) című kötetét.

A legfőbb problémát egyébként abban látom, hogy valódi vita eddig még létre sem jött az ellentétes elveket valló táborok között. Kérdés, hogy egyáltalán lehetséges-e? Ugyanis sokan magának a tudománynak a létjogosultságát is megkérdőjelezik, relativizálják. Természetesen a tudomány sem mindenható, hiszen sokszor következik be paradigmaváltás. A levont következtetések ennek ellenére ellenőrizhetőek. Ezzel szemben az idealista elméletek legnagyobb hibája az, hogy feltételezéssel indítanak, és ebből vonnak le sok esetben alaptalan és ellenőrizhetetlen következtetéseket.