Acheta domesticus
(Forrás: Wikimedia Commons / Brian Gratwicke / CC BY 2 0)

Korábban már felhívtuk a figyelmet Szilágyi N. Sándor remek előadására a magyar helyesírásról, illetve annak szükséges reformájáról. Nemrégiben a neves kolozsvári nyelvész egy érdekes megfigyelést is megosztott a Facebookon:

Látom, sokan el vannak képedve rajta – én is különben –, hogy az új helyesírás szerint már még a „házinyúl” is különírandó, „házi nyúl”-ként. Azon meg még inkább el vagyok, ami az indoklása: mert a biológusok azt mondták, hogy ezt így kell, mert ők a szakszövegeikben így írják, és az ilyenek írásmódját a szakemberekre bízták. De hát bocsánat: a nyelvész nem szakember? És nem ő lenne illetékesebb megmondani, hogy a magyar köznyelvben mi összetett szó, és mi nem? Ez közcélú helyesírás, ami arra való, hogy mindenki használja, márpedig a magyarok – bármennyire megbotránkoztató is ez – nemcsak biológiai szakszövegeket írnak, hanem eléggé el nem ítélhető módon mindenfélét.

A „házi nyúl” különírva szóviccnek jó lehet, szabálynak nagyon rossz vicc. Ebben a kategóriában számomra mégsem ez tartja az eddigi csúcsot, hanem amit az Osiris Helyesírásban láttam:

házitücsök ’Brachyungis, Gryllodes’

házi tücsök ’Acheta domestica’

Na most: ha én egy olyan lelkiismeretes korrektor vagyok, hogy még a biológia szakot is elvégeztem hozzá, mert enélkül nem tudhatom, hogy magyarul az ilyeneket hogy kell helyesen írni, és azt találom egy novellában, hogy „házitücsök”, akkor itt még az én tudományom is megáll. (Az eszem is persze.) Mert hiába tudom én pontosan még azt is, hogy hogy néz ki a Brachyungis, és hogy az Acheta domestica, itt csak akkor lehetek benne biztos, hogy jól lesz írva, ha írok a szerzőnek, hogy írja meg nekem ennek a latin nevét is, hogy tudjam, melyikre gondolt, de sürgősen, mert már menne a nyomdába. A válaszát jobb, ha el se képzelem itt.

Persze a biológusnak könnyű, mert ő pontosan tudja, melyikről ír éppen, de abban még ő sem bízhat meg teljesen, hogy az ő biológus olvasója az egybeírás-különírás alapján biztosan tudni fogja, melyikről van szó, ezért biztonság kedvéért odaírja zárójelben a latin nevét is. Ebbe én nem akarnék beleszólni, felőlem a szakszövegeiben írhatja, ahogy akarja, de engem hagyjon békén, mert én magyarul szeretnék írni, nem „biológiául”.

Egy Gryllus, a mezei tücsök
(Forrás: Wikimedia Commons / Kulac / CC BY-SA 2 5)

Mi arra jutottunk, hogy nem két külön fajról van szó, hanem az Acheta domestica faj, a Brachyungis ~ Gryllus (többes számban Gryllodes) pedig egy nem, melybe több faj is tartozik. Ez azonban a lényegen nem változtat. Sajnos azt sem sikerült megfejtenünk, miért kellene ezeket különbözőképpen írni. A sárgarigó és a fekete rigó írásmódja azért különbözik, mert míg az utóbbi valóban a rigófélék családjába tartozik, addig az előbbi a sárgarigófélék (!) közé. Itt azonban nem erről van szó, hiszen mind a házi tücsök, mind a házitücskök a valódi tücskök (!) családjába tartoznak.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Szilágyi N. Sándor később még a következőket is írta:

Szakosodunk, na. Bessenyei György még úgy tudta, hogy: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós.” Most meg vannak, akik a jelek szerint már abban hisznek, hogy: „Minden nemzet a maga nyelvén lesz biológus.”

Úgy tűnik, ha valaki helyesen akar írni, akkor a rendszertant is meg kell tanulnia. Vagy még az sem segít rajta.