A történelem egyáltalán nem számít népszerű tantárgynak az angolszász országokban (sem). Magyar nyelven már mutattunk egy kiadványt, amely képes lehet felkelteni a diákok érdeklődését a történelem iránt. Most Dr. Grant Rodwel ausztrál pedagógus Whose History? (Kinek a történelme?) című könyvéről szólunk a szerző saját ajánlása alapján.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A történelemtanítás évtizedek óta válságban van, és ezen az sem változtatott, hogy kötelezővé tették a tárgyat az angolszász országokban. A diákok továbbra is érdektelenek maradtak a téma iránt. Ennek az oka a történelemtanítás módszereiben keresendő: a történelemtankönyvek unalmasak, ezeknek az olvasása, tanulása monoton. Éppen ezért Rodwell a történelmi regények oktatási felhasználást javasolja könyvében. Ezzel szerinte el lehetne érni, hogy a diákok érdeklődjenek a történelem tantárgy iránt.

Miért éppen a történelmi regények segítenének a történelemtanulás/-tanítás helyzetén? Először is, mondja Rodwell, az utóbbi időben rengeteg népszerű történelmi regény jelent meg. Ausztrália- és világszerte is híres és közkedvelt írók próbálták ki és vitték sikerre a műfajt – óriási olvasótábort gyűjtve maguk köré. Rodwell azzal érvel, hogy olvasók milliói nem tévedhetnek: ha ezeket a regényeket el lehet adni, abból a történelemtanításnak is profitálnia kell.

Persze sokan érvelnek ez ellen úgy, hogy a történelmi regény fiktív, míg a történelem tantárgy keretében a történettudomány eredményeit kellene megtanítani. Ez egyfelől igaz, másrészt azonban arra figyelmeztet Rodwell, hogy a történettudomány is valójában nagyon sok, egymással ellentétben álló értelmezését adja ugyanannak a történeti ténynek, eseménynek. Így azt nem lehet mondani, hogy egyetlen objektív megközelítése van a történelemnek, tehát akik azzal érvelnek, hogy a tudomány „objektív” szemben a fiktív történetekkel, elég hamar talajt veszthetnek...

Kérdés, mennyire tartják tiszteletben a történeti tényeket a történelmi regények szerzői. Kérdés, hogy műveiket mennyire lehet hitelesnek elfogadni. Erről a kérdésről már sok szó esett, és egy nyilvános vitából az derül ki, hogy az írók igencsak jól bánnak a történeti adatokkal. Persze a szövegeket ellenőrizni kell, és meg kell válogatni, hogy melyek használathatóak fel az iskolai történelemtanításban.

Rodwell könyvében azt is tárgyalja, hogyan fejleszt és milyen képességeket a történelmi regények történelemórai használata. Fontos, hogy a fikció olvasása fejleszti a diákok empátiáját, segíti az idő és a tér érzékelését, segíti a különböző nézőpontok észlelését. Mindezek által pedig a történelemhez is szükséges szövegértési képességet és a történeti gondolkodást is fejleszti.

Forrás

A novel way into history

A könyv letölthető formában