A király beszéde a szuperhősöktől hemzsegő filmvilágban egy valódi hősről mesél. Olyasvalakiről, aki egy olyan láthatatlan ellenséggel vívja a csatáit, amely közel hetvenmillió ember életét nehezíti meg. A kevéssé ismert beszédhibát övező misztikumot eloszlató, tekintélyes díjakkal koronázott film mind a dadogással kapcsolatos félreértéseket, mind az azoknál sokkal izgalmasabb igazságokat igyekszik feltárni.

A 11 esztendős chicagói Erik Yehl számára, aki az iskolai előkészítő osztályban kezdett el dadogni, az alkotás legfontosabb üzenete: „Nem vagyok hülye!”

Minden dadogósnak számolnia kell ugyanis a stigmával - amelyet azért ragasztanak rájuk, mert szavaik néha megbicsaklanak vagy elő sem tudnak törni -, hogy a fejükben van a zavar. "A dadogós emberek eszével minden rendben van, nem süketek, és nem kell felhívni a figyelmüket a lélegzésre. Tudják, hogy kell lélegezni. Amire szükségük van, az éppenséggel az, hogy meghallgassák őket" - fogalmazott a chicagói Susan Hardy, aki nyolcadikos dadogós fiával ült be a filmre. A 14 éves Aidan sommásan "remeknek" nevezte az alkotást.

A történet Albert herceg, a későbbi VI. György angol király, II. Erzsébet apja trónra kerülését eleveníti fel. Az uralkodó a második világháború előtt álló hazája iránti kötelességtudatból akar megfelelni a rá váró vezetői feladatoknak. Ezek között fontos szerepet kapnak a néphez intézett rádióbeszédek, amelyek kezdetben bénító rémülettel töltik el gyermekkorából eredő dadogása miatt. A beszédhibán azonban beszédtanára segítségével szívós munkával sikerült úrrá lennie, és az éteren át nyugodt és világos beszédekkel csillapítja a háborús ország szorongását.

A film a király (Colin Firth) és a rendkívül eredeti, autodidakta beszédtanára (Geoffrey Rush) kapcsolatára koncentrál. A terapeuta ragaszkodik ahhoz, hogy saját szabályai szerint egyenrangúként foglalkozzon „Bertie”-vel, ez a felfogás pedig még közelebb hozza a dadogással küzdő emberekhez a történetet.

Clarence Page, a Chicago Tribune rovatvezetője is arról beszélt egy interjújában, hogy a produkció nagy ívű ábrázolása annak az állapotnak, amellyel maga is 63 éve küzd. Akárcsak a királynak, neki is egy beszédtanár segített felülkerekedni baján, kamasz korában egy év alatt látványos eredményt hozott a terápia: második helyezést ért el egy beszédversenyen. ”Minden dadogó gyereknek szüksége van ilyen pozitív támogatásra” - hangsúlyozta Page a filmet méltató cikkében.

Jane Fraser, a dadogással küzdők amerikai alapítványának elnöke ugyancsak személyes tapasztalatát látta visszatükröződni a produkcióban. Mint felidézte, a beszédhibával élő apja, Malcolm Fraser a probléma iránti figyelemkeltés és forrásteremtés céljával alapította 1947-ben az érdekvédelmi szervezetet.

Folyékonyan énekelnek

A dadogás a világ össznépességének egy százalékát érinti, ezen belül hárommillió amerikait. Jellemzően korai gyermekkorban kezdődik, a beszédtanulás időszakában, és gyakoribb az előfordulása a fiúk között. A gyerekek öt százaléka dadogós, de a legtöbben kinövik. A családon belüli hajlam is kimutatható, de egyes esetekben bizonyos gének mutációja is szerepet játszhat.

Eric Yehlnek nehezére esett megnéznie a film néhány jelenetét, mivel az olyan képek, amikor a király kétségbeesetten harcol, hogy megszólaljon, kísértetiesen emlékeztették saját gondjaira. Mint bevallotta, az ő dadogása is felerősödik, amikor ideges lesz. Érdekes módon, amikor kosarazik, gördülékenyen beszél a csapattársaival.

A király beszéde egyéb meglepő tényekre is rávilágít: a dadogók például gyakran folyékonyan énekelnek. Szakemberek szerint sok dadogó nyelve akkor is feloldódik, amikor gyerekekhez vagy állatokhoz beszél, illetve idegen dialektust utánoz vagy színpadi szerepet alakít. Emily Blunt brit színésznő egy ízben elmesélte, hogy éppen azért választotta ezt a pályát, mert egy iskolai előadás során rádöbbent, hogy a színpadon nem dadog.
Az agyműködés vizsgálata során kiderült, hogy dadogás közben másféle agytevékenység figyelhető meg, mint a folyékony beszéd közben. „A tudósok egyelőre nem találtak magyarázatot ennek okára, mint ahogy arra sem, hogy az eltérő aktivitás miért csak egyes dadogóknál indukál folyamatos beszédet, és másoknál nem” – jegyezte meg Ehud Yairi, a dadogás tekintélyes szakérője, aki az Illinois-i Egyetemen dolgozik.

Egy tavaly publikált kutatás szerint feltehetőleg három génben azonosított mutáció játszhat közre az állapot kialakulásának bizonyos eseteiben. Ezeknek a géneknek a működését azonban ez idáig homály fedi, és a dadogásnak mint állapotnak a háttere sem tisztázott a tudósok előtt – mutatott rá Yairi, aki egyébként szintén dadogó.

A professzor emeritus emlékeztetett arra, hogy a dadogást sokáig pszichológiai problémának vélték, amelyet a szorongás vagy idegesség okoz. A király beszéde azt sugallja, hogy VI. György beszédhibája helytelen gyermekkori kezelése miatt vált dadogóvá. A szakértők többsége azonban manapság elveti ezt a lehetőséget arra hivatkozva, hogy a gyerekkori dadogás olyan zsenge korban kezdődik, amikor a kicsik még nincsenek tudatában, hogy beszédhibásak, és nem is idegesíti őket az állapotuk. „Csak később, érettebb fejjel, a sok negatív reakció nyomán kezdi izgatni őket, és akkor kezdik szégyelli dadogásukat” – magyarázta a professzor az AP hírügynökségnek.

Sajátos szókincs

Aidan Hardy, a chicagói nyolcadikos utálja, ha a dadogása miatt rászólnak, hogy nyugodjon meg és koncentráljon. „Van mód arra, hogy segíteni lehessen, és vannak dolgok, amikről sokan gondolják, hogy segíthetnek, pedig szó sincs róla. Remélem, ez a film helyére teszi ezeket a tévhiteket” – vélekedett.

Page szerint a dadogók sajátos szókincset gyűjtenek maguknak azokból a szavakból, amelyeket jobb kerülniük, és azokból is, amelyekkel helyettesíteni tudják azokat. Neki például a magánhangzóval kezdődő szavakba törik bele a bicskája, ezért előfordul, hogy alma helyett inkább körtét kér, hogy elkerülje a dadogást.

Másoknak a megfelelő lélegzési technika elsajátítása segíthet. György király is alkalmazta ezt a módszert, mint ahogy azt is, hogy egy „ah” hang kiejtésével oldja fel a nyelvét megbéklyózó szavakat.

Stephanie Hirsh beszédterapeuta szerint rendkívül fontos, hogy a dadogók időt kapjanak mondanivalójuk kifejtésére, és hallgatóságuk valóban odafigyeljen rájuk. Mint megjegyezte, szüleit annak idején még arra figyelmeztették, ne is beszéljenek dadogásáról, és ne hívják fel rá a figyelmét. Manapság azonban az ezzel ellentétes vélekedés az uralkodó.
„Ha nem beszélünk róla, akkor sokkal félelmetesebbé válik” – hangsúlyozta Hirsh.

Talán éppen ezért ilyen fontos a dadogást nyíltan tárgyaló film sokak számára, akik maguk is a beszédhibától szenvednek.