A dadogós bemegy a boltba.

-Ké_ké_ké_kérek egy ki_ki_ki_ki.... ba***a meg, jó lesz a zsömle is!

Kérjük, a dadogással küzdők ne vegyék rossz néven ezt a sokat idézett viccet! Azért kapcsoltuk ide, mert valójában olyan megfigyelést tartalmaz, aminek van tudományos alapja. A dadogást egy késve kiadott agyi parancs okozza, aminek következtében a rekeszizomtól az ajkakig bármelyik hangképzésben részt vevő szervet görcs érintheti, megakadályozva ezzel a levegő kiáramlását. Ennek a következménye a beszédben történő megakadás és a beszéd ritmusának felbomlása, s az eredmény egy görcsös-szaggatott beszéd. A görcs sokszor a szókezdő zöngétlen mássalhangzókat veszi célba, különösen a p, t és k hangokat. A dadogók a görcsök elkerülésére stratégiákat alakítanak ki maguknak, s ezek egyike, ha a kritikus mássalhangzóval kezdődő szavakat máshogy kezdődővel helyettesítik. Ez a fajta alkalmazkodás viszont azzal jár, hogy a dadogó nem mindig azt mondja, amit akar. Sajnos, mivel a különböző stresszhelyzetek súlyosbíthatják a dadogást, nem mindig válnak be az elkerülő stratégiák.

Marylin Monroe, 1953 - gondolták volna, hogy ő is dadogott?
(Forrás: Wikipedia)

Démoszthenész hatékony önterápiája

Démoszthenész is ezzel a problémával küzdött. Képzeljük el, milyen kellemetlen volt a folyton elakadó lélegzet és a beszéd ritmusának felbomlása egy ünnepelt politikusnak, aki egyben szónok is volt. Egyszer csak elege lett az egészből, a beszédhibából és az emiatt kialakult kisebbségi érzéseiből, és edzeni kezdte hangképzését és beszédét. Kemény munkával elérte, hogy beszéde folyamatossá váljon. Módszerei majdnemhogy spártaiak voltak: hogy társasági élet helyett a feladatra tudjon és akarjon is koncentrálni, átmenetileg elcsúfította frizuráját – így, ha tükörbe nézett, mindig elment a kedve a kimozdulástól. Egy föld alatti, hangszigetelt helyet alakított ki magának, ott gyakorolta a hangképzést, erősítette gyenge hangját. Volt, hogy a tengerpart egy olyan részére ment gyakorolni, ahol a tenger zúgását alig lehetett teli torokkal túlkiabálni. Hogy dolgát megnehezítse, kavicsot tett a nyelve alá, s hosszú gyakorlás után ennek a segítségével alakult ki folyamatos beszéde. Ezért lett aztán a dadogók reményt adó jelképe a kavics. (Olvasóinkat nem bíztatjuk ennek kipróbálására, mert veszélyes lehet a kő lenyelése. Ha mégis, nagy körültekintéssel végezzék a gyakorlatot, legalább egy másik ember társaságában.)

Démoszthenész szobra a British Museumban
(Forrás: wikipedia)

A dadogók időszámítása: Démoszthenész előtt

A Démoszthenész előtti korokban is jegyeztek fel beszédhibákat, főként jelentős történelmi személyeknél, mint például I. Mursilis hettita király, aki egész életében súlyos beszédhibával, valószínűleg dadogással vagy más idegi eredetű beszédzavarral küszködött.

Egy másik híres személy, a Kr. e. 10. században élt Mózes beszédhibájáról a Biblia is említést tesz. Valószínűleg ő is dadogástól szenvedett, ami megakadályozta a nyilvánosság előtti sikeres szereplésben. A Bibliában, a Kivonulás könyvében elhangzik Mózes szájából, hogy ő „nehéz beszédű”, továbbá azon siránkozik Istennek, hogy miért őt küldte a próféciákat hirdetni, mikor neki „ügyetlen a nyelve és renyhe az ajka”. Erre Isten azt tanácsolja neki, hogy az ilyen alkalmakra vigye magával Áron nevű fivérét amolyan súgófélének: gyors a nyelve, és ha elakad a beszédben, fivére tüstént ki tudja segíteni. És ahogy ismerjük a történet folytatását, hűséges testvére, Áron mindig elkísérte Mózest.

Hippokratész, a híres orvos, aki majd’ 100 évvel korábban élt Démoszthenésznél, még úgy vélte, hogy a dadogást a nyelv kiszáradása okozza, ezért gyakori folyadékfogyasztást javasolt betegeinek. Tapasztalatai összegzésekor úgy találta, hogy kisfejű ember nem lehet dadogó. Természetesen, tudjuk ma már, hogy az orvostudomány atyja a dadogás tekintetében tévedett.

Démoszthenész után

Egy nagy ugrással a 17. században, Isaac Newtonnál találjuk magunkat, aki szintén dadogással küzdött. Megtörtént egyszer, hogy az Angol Parlamentben azt kérte, csukják be az ablakot, hogy a tömeg kint ne hallja az ő dadogását.

Mi több, Winston Churchill volt brit miniszterelnök is híres volt dadogásáról. Ő maga úgy írta le a problémáját, hogy az valamiféle akadozó beszéd, aminek a leküzdésén folyamatosan dolgozik. Különféle megállapítások születtek arról, hogy Churchill beszédhibája milyen jellegű volt, és a „zavaros beszédtől” a „selypességig” minden változat előfordult. Az általában dadogásként értékelt beszédhibája azonban nem szabott gátat semmilyen tevékenységének, s ezt ki is jelentette: „My impediment is no hindrance”, azaz „a beszédhibám nem jelent akadályt” . Churchill életében valóban nem volt gátló tényező „zavaros beszéde”, amolyan elhanyagolható részletnek tekintette, s hihetetlenül erős önbizalma révén figyelmen kívül tudta hagyni.

Churchill karrierjét valóban nem zavarta a beszédhiba
(Forrás: Wikipedia)

Nem így volt ezzel VI. György, egykori brit király, akit érzelmileg nagyon megterhelt beszédének akadozottsága. Gyakran emlegetik (főleg Frederick Murray dadogás-kutató elbeszélése alapján) az első élőben közvetített üdvözletét. Ebben könnyedén kezdte ugyan a beszédet, de aztán egyre nehézkesebbé vált. Meg-megállt a szavak között, először rövidebb, majd hosszabb szüneteket tartott köztük. A felbomlott ritmusból arra lehetett következtetni, lehet, hogy nem tudja folytatni. Rövidke hangokat ejtett, kísérletet tett a folytatásra, majd gyors ismétlések következtek, amelyekből aztán kirobbantak a szavak. Mindezen nehézségek ellenére a király tovább folytatta a beszédet, amivel bizalmat és szeretetet ébresztett országa lakóiban. Amikor 1939-ben kihirdette a hadiállapotot Németország ellen, annyira megrendült volt, hogy alig tudott beszélni. Minden szeretete, amit a népe iránt táplált, és minden fájdalma, amit a tragikus események váltottak ki belőle, szó szerint kiérezhető volt a beszédéből.

Erőt adó rajongás

Hogy miért van ennyi feljegyzés a dadogásról, és kevesebb történeti említés más típusú beszédhibákról és beszédzavarokról? Talán mert a dadogás az egyik legelterjedtebb beszédhiba, ami a történelmi hírességeket sem kerülte el. Valamint sokkal feltűnőbb, és a hallgatóság számára is sokkal jobban megnehezíti a beszéd feldolgozását, ellentétben például a pöszeséggel, azaz bizonyos hangok tökéletlen képzésével, amely az enyhébb beszédhibák közé tartozik.

Ma a dadogás nem kell, hogy egy életre megnehezítse az emberek dolgát, beszédét. Bár általában személyre szabott terápiára van szükség, amely ötvözi a logopédia, pszichiátria és neurológia mai tudását a relaxációs technikákkal, de van bőven remény és megoldás, ha 14-16 éves korig sem múlik el magától.

S ha meg is marad örökre, az semmiféle önérvényesítésben nem akadályozhatja meg a dadogót, ahogy a történelem nagy emberei sem engedték, hogy céljaik elérésében ez hátráltassa őket. Persze, ehhez kell erő, küzdés, önelfogadás és némi tolerancia a társadalom részéről. Bár, ha az előbbi három megvan, a 4. már csak némi pluszt ad.

Majd a későbbi generációk eldöntik, hogy az ismert filmcsillagok közül kik lehetnek érdemesek „A történelem nagy embere” címre, de közöttük is sok olyat találunk, aki dadogott, de leküzdötte a problémát, és csodás karriert futott be egy olyan mesterségben, ahol a beszédnek kiemelkedően fontos szerep jut: Marylin Monroe, Anthony Quinn, Samuel L. Jackson, Bruce Willis, Julia Roberts. Nem biztos, hogy károsak az amerikai filmek: erőt adó példaképeket láthatnak kedvenc színészükben a dadogással küzdők.

Forrás:

Gósy Mária: Fonetika, a beszéd tudománya. Osiris Kiadó, Budapest, 2004. 256-270.

Hoffmann Judit – Mezeiné Dr. Isépy Mária: Gyógypedagógiai alapismeretek. Comenius Kft., 2006. 93-104.

A logopédia története: http://www.logotanszek.barczi.hu/publikacio/logo.pdf

www.demoszthenesz.hu

http://www.fusz.hu/vakbarat/olvas.php?id=11159

http://www.balbuzie.it/bal_sto.html

http://www.disabled-world.com/artman/publish/speech-famous.shtml