147 középiskolás (10–11. osztályos) bevonásával végeztek el egy kísérletet Hollandiában. A diákokat 3 + 1 csoportra osztották, és más-más módszerrel tartottak nekik esszéíró foglalkozásokat.

A +1 csoport a kontrollcsoportot jelenti: az ő tanításukban nem következett be változás, de ők képezték a viszonyítási alapot. A másik 3 csoportot azonban rendhagyó módszerekkel képezték tovább. Ami a 3 csoportban közös volt: hogy Európa volt a központi téma; illetve, hogy a résztvevőknek 3-féle típusban (kifejtő, elemző, meggyőző) kellett szövegeket írniuk, angol nyelven. A 3 tesztcsoport hét-hét különleges órát vett a szakértőktől.

Az „A” csoportnak a szókincsjavítás volt a feladata: a résztvevőknek emlékezetből minél gyorsabban kellett angol szavakat elhívniuk és adott mondatokba illeszteniük. A „B” csoport az ön- és feladatszervezést lehetővé tévő gyakorlatokat végzett: a diákoknak pl. vázlatot kellett írniuk, figyelniük az írás folyamatát, értékelniük és ellenőrizniük a saját írásművüket. A „C” csoport pedig extra ismeretanyagokat és gyakorló feladatokat kapott az esszék megírásához.

A kurzusok végén mind a 4 csoport tesztet írt. A végeredmény talán nem meglepő: mindhárom kísérleti csoport jobban teljesített a kontrollcsoportnál. A három tesztcsoport között azonban nem mutatkozott minőségbeli különbség, így nem tudni, melyik módszer a leginkább célravezető.

Az elképzelések szerint a legnagyobb haszonnal a „B” csoportban használt feladatszervező gyakorlatok járnak – de inkább hosszú távon. Mivel a tanároknak Hollandiában is az időhiány az egyik legnagyobb ellenségük, kérdés, meg tudják-e valósítani. A kutatók szerint mindenesetre megéri.