-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
egueguegueguegu-eguegueguegueguegu...
Hogyan lesz profi valami? Vitázó olvasóink nem jutnak dűlőre, így szakértőnk Szókratészhez fordul segítségért – majd házi feladatot ad olvasóinknak.
Érdekes, hogy egy pofonegyszerű nyelvhasználati kérdésben milyen mély problémák tárulhatnak fel, ha nem is nyelvészetiek, de filozófiaiak mindenképpen. Persze Balázs nevű olvasónknak, aki az alábbi kérdést feltette, valószínűleg át sem suhant az agyán, hogy a kérdése mennyire nehéz és bonyolult:
Egy vitát folytattam valakivel a „profi” szó jelentéséről a sport vonatkozásában és elakadtunk. Az én olvasatomban, a szó jelentheti azt aki ebből él, foglalkozás szerűen sportol, és azt is, hogy nagyon jó valamiben szövegkörnyezettől függően. Vitaparterem viszont az utóbbit tartja csak helyesnek. Mi lenne a helyes használat?
Természetesen a helyes használat fogalma okozza a legnagyobb problémát: ez a kérdés – ha úgy tetszik, a helyes használat kifejezés helyes használata – időtlen idők óta foglalkoztatja az emberiséget. Az egyik legrégebbi emléke ennek Platón (i.e. 427–i.e. 347) egyik dialógusa, a Kratülosz című, amelynek egyik érdekessége, hogy három résztvevője van, három filozófus: maga Szókratész, a címadó Kratülosz és Hermogenész. A beszélgetés nagy része nem kapcsolódik közvetlenül Balázs kérdéséhez, de az egyik ága az, hogy ha ugyanazt a dolgot más-más csoportok (akár eltérő nyelveket, akár nagyjából ugyanazt a nyelvet beszélők) más-más néven nevezik, akkor lehet-e azt mondani, hogy ezek közül az egyik a helyes megnevezés.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Platón beszélgetésében Hermogenész a következő kijelentést teszi: „ugyanazoknak a dolgoknak más és más nevük van az egyes városokban, éspedig nemcsak egyes görög városokban, szemben más görögökkel, hanem általában görögöknél és nem görögöknél is”. Így fogalmaz: „Hiszen semminek sincs természettől fogva neve, csak az elnevezők szokása és gyakorlata adja ezt neki.” Én nem vagyok filozófus, csak a hétköznapi okoskodásomat használom, amikor igazat adok Hermogenésznek, abban az értelemben, hogy nincs alapunk arra, hogy valamelyik görög város vagy valamelyik nyelv szóhasználatát „helytelennek” bélyegezzük. Ha tehát egy bizonyos csoportban egy bizonyos elnevezés a szokás, akkor abban a csoportban az illető dolognak az a neve.
A beszélgetésből azonban kiderül, hogy Hermogenész nem egészen úgy gondolta, ahogy én. A következőkben Szókratész visszakérdez, átfogalmazva a fenti gondolatot: „Azt akarod hát mondani, ugye, hogy amivel az ember az egyes dolgokat megjelöli, az a dolgok neve?” Ezzel Hermogenész egyetért, de sajnos utána belesétál Szókratész csapdájába, aki ezt kérdezi: „Az ugye mellékes, hogy magánember vagy valamely város adja-e a megjelölést?” Hermogenész erre is igennel válaszol. Hogy miért csapda ez a kérdés? Mert Szókratész, mint a beszélgetés további részéből is kiderül, az elnevezés eredetére, az elnevezés aktusára helyezi a hangsúlyt a kérdésben, arra, hogy ki adja a megjelölést. És erre persze józanul csak azt válaszolhatjuk, hogy persze, teljesen mindegy, hogy például az egér szó egy jól meghatározható személy leleménye volt-e, aki elkezdte annak a bizonyos számítógépes perifériának a neveként használni, vagy pedig valamiféle kollektív alkotás, ami ki tudja, hogyan terjedt el. De ebben rettentő fontos az elterjedt szó: amikor ugyanis Hermogenész azt válaszolja Szókratésznek, hogy „úgy van”, egyúttal azt is elismerni látszik, hogy akár egyetlen egyén nyelvhasználata is „helyes” lehet, akkor is, ha az a használat nem elterjedt, vagyis teljesen eltér mindazoknak a csoportoknak a szokásától, normájától, amelyeknek az üzenete szólhat. A kérdés csapdája tehát egyfajta „árukapcsolás”: ha igennel válaszolunk arra, hogy mindegy, ki adja az elnevezést, azzal arra is igennel válaszolunk, hogy az egyéni eltérések ugyanolyanok (és ugyanolyan elfogadhatók), mint a csoportok szokásainak egymástól való eltérése.
Nos, mit mondhatunk ennek alapján Balázsnak és a vitapartnerének álláspontjáról? Melyik a „helyes”? Az eddigiekből világos, hogy a helyesség csak egy-egy csoport szokásaihoz viszonyítva értelmezhető. Tehát a válasz attól függ, hogy tudjuk-e bizonyítani, hogy Balázs és vitapartnere más-más csoportnak a szokásairól számolnak be. Ha van a magyar beszélőknek egy csoportja, amelyik Balázs módján egyaránt használja a profi szót 'hivatásos' és 'nagyon jó' értelemben, és van egy másik csoport, amelyik csak a 'hivatásos' értelemben használja, akkor a kérdés nem eldönthető, mert akkor mindkét használat helyes, csak más-más csoport szemszögéből. Ha valamelyik csoport nem létezik, akkor az a használat helyes, amelyik egy létező csoportszokásnak felel meg.
Rövid kitérő: Van a helyes szónak egy olyan értelmezése is, amelyik azon alapul, hogy a létező csoportszokások, normák között valamiféle rangsort állítanak fel, és csak bizonyos csoportok nyelvhasználatát ismerik el helyesnek. Ilyenkor általában a nagyobb társadalmi presztízsű csoportok nyelvhasználatát helyezik magasabbra a rangsorban, vagy éppen valamilyen hagyományra hivatkoznak a rangsor felállításánál. Ez a felfogás is évezredek óta jelen van, és sokakra jellemző, tehát ezt sem mondhatjuk „helytelennek”. Így például sokan vannak, akik a magyar anyanyelvű csoportok közül a fővárosi, magas iskolázottságú, esetleg professzionálisan beszéddel és írással foglalkozó csoport szokásait nevezik „helyesnek”. Én nem ítélem el az ilyen megkülönböztetést, csak megállapítom, hogy az ilyen rangsor nem nyelvészeti alapú, és nyelvészeti szempontból nincs is relevanciája, legfelebb kulturális-társadalmi szempontból lehet. Nyelvészetileg nehéz is lenne ennek az eleve heterogén csoportnak a nyelvhasználati szokásait pontosan feltérképezni, ráadásul azok, akik fontosnak tartják az ilyen rangsort, sokszor rosszul ítélik meg annak a bizonyos kitüntetett csoportnak a szokásait, és például olyat is „helytelennek” bélyegeznek, amit a legelitebb elit is állandóan használ.
Visszatérve a válaszra: Anyanyelvi beszélőként én azt tapasztaltam, hogy Balázs csoportja mindenképpen létezik: én is abba a csoportba tartozom, amelyik a professzionális szót (vagy a becéző-kicsinyítő-rövidített profiváltozatát) mindkét értelemben használja. Hogy a másik csoport létezik-e, vagy Balázs vitapartnere teljesen egyénien használja ezeket a szavakat, azt nagyon bonyolult lenne precízen megvizsgálni. De remélem, ennek ellenére a fent leírtak elfogadhatók válaszként. Házi feladat: próbáljuk meg kideríteni, létezik-e az a csoport, amelyiknek a normája megfelel annak, amiről Balázs vitapartnere számolt be.