Hungarisztika?

Az MTI híre 'magyarságtudomány' jelentésben következetesen a hungarisztika szót használja, holott a hungarológia a bevett kifejezés. Persze sokkal rosszabb lenne a hungaristát 'magyar széllsőjobboldali, soviniszta, neonáci' és a hungarológus 'magyarságtudós' szavak keverése.

Katonai objektum volt régebben az egyetem területe, egész hegyoldalt és -tetőt foglal el. Olyan benyomást kelt, mintha várfokról tekintene le az ember Besztercebányára, a régebbi részére is, meg a szemközti hegyoldalban terpeszkedő lakótelepre is. A hungarisztika tanszék épülete az utolsó a hegytető felé kanyargó út mellett.

Alabán Ferenc egyetemi professzor, a tanszék alapítója és vezetője Guszonán, egy Rimaszombat és Fülek között fekvő kicsiny, magyarlakta településen született, majd az alapiskola – az általános szlovákiai megfelelője – elvégzése után a füleki gimnáziumban tanult. Innen érettségi után, 1974-ben Budapestre vezetett az útja.

– Az ELTE bölcsészkarára jártam, kezdetben magyar-szlovák-latin szakos voltam, de utóbbit végül leadtam, bár nagyon szerettem, érettségiztem is belőle... Viszont az egyetemen rengeteget kellett fordítani, negyven-ötven oldal Vergiliust is feladtak egy hétre, úgyhogy mást sem csináltam, csak szótáraztam... Az egyetem elvégzése után maradhattam volna Budapesten is, de visszajöttem, és a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán kezdtem oktatni. Itt a „selymes forradalom" után a diákok tanszékvezetővé választottak, majd docens lettem. Bizony, kisebbségi létben nem múlik el úgy a nap, hogy ne kellene valami pluszt is nyújtani, hogy elismerjék az ember munkáját… Professzor csak öt éve vagyok, holott már a nyitrai évek alatt felkészültem rá. Besztercebányán 1998 óta dolgozom, a tanszéket is én alapítottam. Tolmács és fordító, illetve magyar nyelv és kultúra szakon filológus képzés folyik, nappali és levelező tagozaton. Korábban a filológia karon belül működött a hungarisztika tanszék, a magyart a 12 idegen nyelv egyikeként oktattuk. Négy évvel ezelőtt azonban változott az egyetem szervezeti felépítése, és tanszékünk átkerült a humán tudományok karára.

– Szlovákiában hol folyik még magyar nyelvű felsőfokú oktatás?

– Komáromban, Nyitrán, Pozsonyban és persze itt, Besztercebányán. A négy közül csak nálunk nincs pedagógusképzés. Mi a nyelvoktatásra alapozunk, hiszen az uniós integrációnak is fontos része, hogy legyenek képzett fordítók, tolmácsok - azt, hogy milyen nehéz például a szinkrontolmácsolás, csak az tudja, aki próbálta. A gyakorlat megszerzéséhez a tanszéken adottak a feltételek. A külföldiekkel való kapcsolattartást nyelvtudásukkal segítő szakemberek iránt jelentős a munkaerőpiac igénye is. Diákjaink jelenleg a magyar és a szlovák mellé az angol, a német, az orosz és a francia nyelv, illetve kultúra közül választhatnak. Nagy előny, hogy így több nyelvből is szereznek megalapozott szakmai tudást. Az oktatás kreditrendszerű, akkreditált tanulmányi programok szerint oktatunk. Aki három év után megszerzi a szükséges pontszámot, a baccalaureátust, az általában mesterképzésre is marad, ez iránt igen nagy az érdeklődés. A szakon folytatunk doktorandus, PhD-képzést is.

– Kik tanulnak itt?

– Szlovákia minden részéből érkeznek a diákok, Pozsonytól Királyhelmecig. Több év átlagában elmondható, hogy a mi hallgatóink kétharmada magyar érettségivel rendelkezik. A többiek szlovák gimnáziumból jönnek, de a kommunikációval nincs vagy nagyon ritkán adódik gond, mert a szülői házból hozzák az anyanyelvet. Olyan diákunk is van, aki szlovák, de a lakókörnyezetében alkalma volt arra, hogy valamilyen szinten megtanuljon magyarul. Az elején persze fokozott figyelmet kell fordítanunk a felzárkóztatásra, hogy a különböző gyökerekkel bíró diákok azonos szintre jussanak. Persze az is igaz, hogy az eltérő tudással rendelkezők meg jól kiegészítik egymást. Az oktatás a tanszékünkön magyarul folyik, de a közös alap mindannyiuk számára a szlovák. Kevesen morzsolódnak le, aki mégis, az már az elején elhagyja a tanszéket. Volt olyan, aki azért ment el, mert nem tudott szlovákul, vagy nem sikerült felzárkóznia. Az is előfordult persze, hogy a diák valami másra számított az egyetemen.

– Hány diákjuk van?

– A tanszék nem nagy, 65 körül alakul a diákok száma. Egy-két ember részképzésre jár, Magyarországon is tanul pár ösztöndíjas. A Bél Mátyás Egyetem hat karán hatezer hallgató vesz részt valamilyen szintű képzésben.

– El tudnak-e helyezkedni végzés után a magyar nyelv és kultúra szakosok?

– Igen, például az első végzős évfolyamon tizenegyen voltak, akik különböző szakpárosítással diplomát szereztek - közülük azonban senki sem maradt Szlovákiában. Azóta is sokan találnak munkát és további szakmai fejlődést külföldön. A nyelvi képzésre alapozva könnyen megszerezhető a tanári diploma is. Ami meg az elhelyezkedési esélyeket illeti, volt olyan, hogy valakit felkértem a tanszékünkre nyelvi tanársegédnek, de nem vállalta, mert biztos és jobban fizető állás várta. Ma, a globalizáció és az integráció korában, az euroatlanti struktúrába való tagolódás során - a nemzetközi gazdasági és kulturális együttműködés fejlődésének köszönhetően - nagy az igény azon szakemberek iránt, akik képesek egyik nyelvről a másikra közvetíteni az információkat.

– A képzésen kívül mi jellemzi még a szak munkáját?

– A tudományos diákkör munkájában a diákok nagy érdeklődéssel vesznek részt. Öt hallgatónk diplomamunkája könyvben is megjelent. Eddigi működésünk során, 1998 óta 17 kötetet adtunk ki, emellett a tanszék több munkatársa is megjelentette már műveit magyar és szlovákiai kiadóknál. Törekszünk arra is, hogy eredményeinket menedzseljük, erre tanít bennünket az elismert külföldi egyetemek példája. Eddig tíz nemzetközi tudományos konferenciát rendeztünk, ezek anyagai tanulmánykötetek formájában is napvilágot láttak.

– Hányan tanítanak a tanszéken?

– Velem együtt három professzor, három egyetemi adjunktus és egy magyarországi lektor.

– Részt vesznek különféle nemzetközi együttműködésekben is?

– A magyarországi felsőoktatási intézmények közül az ELTE, a Szegedi és a Miskolci Egyetem, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, az egri Eszterházy Károly Főiskola tartozik a legfontosabb partnereink közé. Keressük a kapcsolatfelvétel lehetőségét a nyugat-európai hungarisztikai műhelyekkel is. Ami a jövőt illeti, diákjaink a nyelvek tanulásában, a fordítói, a tolmács és a filológus szakképzettség megszerzésében a társadalmi megbecsülés és érvényesülés lehetőségét látják. A végzősök kulturális területen, kutatóintézetekben, levél- és kézirattárakban, a vállalkozói szférában, a diplomácia területén helyezkedhetnek el. A tanszék bővítéséhez és fejlesztéséhez a különféle támogatások megszerzése elengedhetetlen, így a könyvtárunkat szeretnénk bővíteni folyóiratokkal, szakirodalommal, módszertani eszközökkel. A műszaki felszereltség modernizálása is fontos, egyetemi jegyzetek, monográfiák, tanulmánykötetek megjelentetése is szerepel a terveink között. A már hagyományos nemzetközi konferenciák színvonalas megszervezéséhez szükséges anyagi források megteremtése is fontos feladat.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)