Valószínűleg nem William Shakespeare járt a fejében a plágiumkereső szoftverek megalkotóinak – mégis úgy tűnik, Will is belekeveredett a dologba. No nem mintha azon kapták volna rajta, hogy más tollával ékeskedett – egész egyszerűen csak egy ilyen szoftver segítségével sikerült kideríteni, hogy ki a szerzője egy sokat vitatott tizenhatodik századi drámának – számol be a Yahoo! News és a Time magazin.

Mi is meghajlunk nagysága előtt - Shakespeare-t színészként ábrázoló szobor. Budapest, Dunakorzó, Vigadó tér
(Forrás: Misibácsi, Magyar Wikipédia)

A The Reign of Edward III (III. Edvárd uralkodása) című dráma eddig szerző nélkül árválkodott, most azonban, állítja Sir Brian Vickers brit irodalomprofesszor, megszületett a megoldás: a drámát minden bizonnyal közösen írta Shakespeare és kortársa, a szintén népszerű drámaíró Thomas Kyd.

A közösködés oka igen prózai – mondják az irodalomtudósok. A korban ugyanis igen gyakori volt, hogy ketten is dolgoztak egy drámát, hiszen a közönségért versengő színházaknak a lehető leggyorsabban kellett előállniuk újabb és újabb darabokkal. Ezt pedig nem mindig sikerült volna összehozni „csupán” egy drámaíróval. Így többször is előfordult, hogy több szerző tollából fabrikálódott a darabok szövege.

No de hogyan is sikerült a szerzők személyéről lerántani a leplet? Nos, Vickers professzor tulajdonképpen egészen egyszerű módszert alkalmazott: a Pl@giarism nevű program segítségével összehasonlítgatta a kérdéses darab több mint 200 szókapcsolatát Shakespeare drámáinak szókincsével. A végeredmény alapján a The Reign of Edward III több mint felét Kyd, a maradékot pedig Shakespeare írta meg.

Olyannyira sikeresnek bizonyult a módszer, hogy a londoni egyetem irodalmárai már egy újabb szerzőségi kérdést tanulmányoznak a szoftver segítségével: John Ford brit író munkásságát vizsgálják. A professzorok azt remélik, hogy számos eddig „szerzőtlen” irodalmi mű esetében eldől majd, ki a valódi alkotó.

A plágiumkereső szoftverek persze eredetileg nem homályos eredetű többszázados szövegek, hanem nagyon is friss, de annál kevésbé eredeti alkotások ellenőrzésére jöttek létre – no és az egyetemek padjait koptató tettesek nyakoncsípésére. Ennek egyébként magyar képviselője is van: a szótáráról híresebb SZTAKI (a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézete) ugyanis még 2007-ben piacra dobta plágiumkeresőjét - a stílusos nevű KOPI-t.

Rájár tehát a rúd a plagizálókra – már az internet sem a régi. Habár, tegyük hozzá, ha még Shakespeare-t is efféle programokkal ellenőrzik, még büszke is lehet, akinek hasonló sorsa jut a szakdolgozata.