-
Sándorné Szatmári: @szigetva: Bocs, de általánosságban beszélek a nyilvánosság kérdéséről, amit az említett e...2025. 03. 14, 09:37 A kutyára vagy csimpánzra hasonlítunk...
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Ugyan nem tudom miről beszélsz, de ha nem vagy képes összerakni, hogy ...2025. 03. 12, 17:14 A kutyára vagy csimpánzra hasonlítunk...
-
Sándorné Szatmári: Most én is kijelentem, hogy ezután csak az engedélyemmel idézhetik forrásként amit ide az ...2025. 03. 12, 16:37 A kutyára vagy csimpánzra hasonlítunk...
-
Sándorné Szatmári: @cikk "Aki bővebben kíváncsi a kísérletekre, és további hasonlóságokra és különbségekre vá...2025. 03. 12, 16:20 A kutyára vagy csimpánzra hasonlítunk...
-
Sándorné Szatmári: @bm: Az említett Koko majom bírta nyilvánvalóan azokat a képességeket, amelyekről a majom ...2025. 03. 12, 16:01 Áttörés: beszélő majmok
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.

Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Egy 18. századi angol szerző hiába állította sokáig, hogy Shakespeare egy darabját dolgozta fel. Csak most hittek neki.
A William Shakespeare műveit megjelentető brit kiadó csaknem háromszáz év múltán végre komolyan vette egy 18. századi angol szerző, Lewis Theobald állításait, miszerint ő a nagy drámaíró elvezettnek hitt darabját dolgozta át, és vitte színre. A mű a jövő héten jelenik meg.
A Lewis Theobald által írt Double Falsehood (Kettős hazugság) című darabot 1727-ben vitték színre, és a szerző a bemutatótól kezdve állította, hogy William Shakespeare több mint száz évvel korábban írt művét, a Cardeniót dolgozta át. A korabeli irodalmárok nem vették komolyan Theobald szavait, akit hazugsággal vádoltak, a szerelemről és árulásról szóló darab pedig a kezdeti színpadi sikerek után csaknem teljesen feledésbe merült.
Brean Hammond, a Nottinghami Egyetem professzora 1980-ban kezdett foglalkozni a színművel. Több tanulmányt is megjelentetett akkortájt a témában, és abban reménykedett, hogy az Oxford University Press kiadja a színdarabot. „2002-ben azonban a Shakespeare-műveket megjelentető Arden Kiadó főszerkesztője lépett velem kapcsolatba azzal, hogy szeretné kiadni a darabot” – nyilatkozta Hammond.
A professzor hozzátette, hogy a kiadó igyekezett nagyon gondosan eljárni, szigorú vizsgálatnak alávetve a színművet. „Theobald mindig is azt bizonygatta, hogy műve Shakespeare elveszett darabján alapult, Cardenio történetét viszont az angol drámaíró Miguel de Cervantes Don Quijote című regényéből kölcsönözte” – magyarázta.
Ismertetése szerint Don Quijote angol nyelvű fordítása 1612-ben látott napvilágot, a Cardeniót pedig egy évvel később, 1613-ban mutatták be, és abban az évben legalább kétszer játszották is. A modernkori kutatások bebizonyították, hogy az eredeti színdarabot William Shakespeare (1564-1616) és John Fletcher (1579-1625) írta társzerzőségben.
„Shakespeare írta az eredeti színmű első felének jelentős részét: az első és második felvonást, valamint a harmadik felvonás első két jelenetét. Theobald átdolgozta és lerövidítette: a három stílust egyértelműen el lehet különíteni” – hangsúlyozta Hammond.
Shakespeare és Fletcher két másik darabot is írt társszerzőségben, a VIII. Henriket és A két nemes rokont.
A színdarab március 22-én lát napvilágot az Arden Kiadó gondozásában. Megjelenése nyomán valószínűleg újból fellángol a vita az irodalomtörténészek között arról, hogy valójában mely művek szerzője Shakespeare, és mely darabokat tulajdonítottak tévesen az angol irodalom leghíresebb drámaírójának.