@Fejes László (nyest.hu): Pedig nem is volt teljes, mert kimaradt, hogy az opponens a plágiumról (a másolásról/fordításról) bizonyára nem tudott (mert nem ismerte Georgiev munkáját), de a témavezetőnek észre kellett volna vennie (ha valóban végigkövette a dolgozat elkészülését). De már nagyon túlragoztam :)

- Lemásolhatom a disszertációdat ?

-Persze.

-Kösz.

-Nincs schmitt :)

@tenegri: Köszönjük a pontos összefoglalót.

@Ed'igen: Ami Schmittet illeti, valóban, innentől politikai kérdés. Ami a bírálókat, illetve a felsőoktatás, azon belül is a doktori fokozatok megítélésének rendszerét illeti, messze nem. Illene, hogy boruljon még néhány bili.

Szerintem az ügy mára sokat egyszerűsödött. Az egyetem visszavonta a kisdoktori címet, mert a disszertáció és az eljárás nem felelet meg a doktori szabályzatban megjejlölt minimum-kívánalmaknak. Pont.

A többi már csak politika. A SOTE doktori tanácsa és szenátusa megtette azt, amit meg lehetett tenni ebben az ügyben. Hogy SP ennek ellenére még mindig úgy ítéli meg, hogy a dolgozatot a "legjobb tudása" szerint készítette el, az már csak az ő tudását minősíti.

Az is probléma ezzel az egész üggyel, hogy valójában több összetevője van, s ezek közbeszédben nem igazán válnak nyilvánvalóvá. Kb. az alábbi, külön-külön is elbírálandó részek vannak:

1) A doktori értekezés megfelelt-e a korabeli formai és tartalmi követelményeknek?

Ezen lehet rugózni - igazából nyilvánvalóan nem felelt meg, legfeljebb is csak az abszolút laikusokkal etethető meg, hogy 20 éve mások voltak a tudományos művek kritériumai, mint ma. Egyedül a TF korabeli doktori szabályzatában szereplő "a tudományos munka módszereinek alkalmazásával készített, önálló kutatáson alapuló, új tudományos eredményt tartalmazó értekezés" vagy "a társadalom számára hasznos, új és a gyakorlatban hasznosított alkotás" megfogalmazásokat lehetne boncolgatni, tologatni a "vagy" hatókörét a mondatban, de még ha a legrugalmasabban vesszük is ezt, akkor is marad a "társadalom számára hasznos, új és a gyakorlatban hasznosított alkotás", amiből az újnak semmiképp nem felel meg, hisz fordítás, másrészt ez sem utal az önálló munka mellőzhetőségére - nem is tehetne ilyet, ez már az általános iskolai matekdolgozatban is alapelvárás, így az önálló munka hiánya sehogy sem magyarázható meg. És még ha nem is önálló kutatásról és új tudományos eredményről van szó, akkor is alap a rendes és következetes hivatkozás, azt semmilyen bibliográfia nem helyettesíti (és 92-ben sem helyettesítette - az írógép emlegetése meg vicc). Szóval összességében még ha a tartalmi követelményekbe erős jóindulattal bele is féresztjük Scmitt disszertációját, formailag (minimum a hivatkozások hiánya miatt) nem felelt meg, a hivatkozás nélküli másolás miatt pedig a tartalomtól független a szerzőség követelményeinek nem felelt meg (bár igazából ha hivatkozik, akkor sem felel meg, mert csupa idézetből semmilyen disszertáció nem állhat).

2) Ha nem felelt meg a követelményeknek a dolgozat, az egyetem, az opponensek és a konzulens tudatában volt-e ennek?

A bírálók személyének, illetve a bírálatokban megfogalmazottak ismeretében nyilvánvalóan tudatában voltak a formai követelményeknek való nem megfelelésnek (az opponensi véleményben le is vannak ezek írva). Mivel ennek ellenére nem csak hogy nem dobták vissza az egészet sem a beadás előtt (a konzulens dolga), sem a védésre bocsátás előtt (opponens dolga), hanem átengedték és summa cum laude minősítést is adtak, mind a konzulens, mind az opponensek hibásak és közreműködtek egy csalásban. Kell-e ilyenkor az ő felelősségüket is vizsgálni? Hát jó lenne. Ahogy azt is, hogy voltak-e hasonló ügyek - ha voltak, akkor az ugyanis nem ment senkit és semmit, azzal nem lehet takarózni, viszont további tisztáznivalókat jelent.

3) Ha nem felelt meg a követelményeknek a dolgozat, a szerző tudatában volt-e ennek?

Azt igazából még el is hiszem, hogy Schmittnek nem volt elképzelése róla, hogyan néz ki egy tudományos dolgozat és miként kell elkészíteni egy ilyet. Korábbi nyilatkozatai és mostani viselkedése is csak azt tanúsítja, hogy se akkor nem volt, se most nincs fogalma róla. Viszont a szerzőség kérdése a tudományos követelményektől független: egy gyakorlatilag csak idézetekből álló munka egy általános iskolai dolgozat vagy egy sima regény sem lehetne, azt épeszű ember a legnagyobb jóhiszeműséggel sem gondolhatja a saját munkájának. Ezt egy gyereknek még csak elnézzük és felhívjuk rá a figyelmét, hogy legközelebb hogyan csinálja, de egy 50 éves, diplomás, nemzetközi viszonyokban is járatos felsővezetőnél elfogadhatatlan. Összességében ha a formai és tartalmi követelményekkel esetleg nem is volt tisztában, a szerzőség kérdésében ilyet a legnagyobb jóindulattal sem lehet feltételezni.

4) Mit mondott Schmitt az ügy kipattanása óta? A valóságnak megfelelően adta-e elő a történteket vagy sem?

A KEH első nyilatkozata szerint Georgievvel együtt kutatott és írta a művet. Ez azóta már régen kiderült, hogy hazugság. De ezt nem ő személyesen nyilatkozta, fogjuk rá egy túlbuzgó munkatársra.

Amikor viszont nyilatkozott az ügyről, a "törzsanyag" emlegetésén túl (ami természetesen nyilvánvaló ostobaság, ezt is csak a totál laikusok vehetik be) arról beszélt, hogy a több 30-40 oldal a saját munkáját, saját következtetéseit tartalmazza. Azóta kiderült, hogy nem, ezek a részek is legnagyobbrészt más munkákból vannak kimásolva. Tehát hazudott - és ezt nem 20 éve tette, hanem most, köztársasági elnökként a köztévé nyilvánossága előtt minden állampolgár képébe. És ez független a plágiumtól meg a doktori címtől, szinte mindegy, hogy miről hazudott.

Ha az ügy elején azzal áll elő, hogy ő valóban másolta Georgievet és a bibliográfiában említett többi művet, s gyakorlatilag ezekből ollózta össze a művét, mert úgy gondolta, hogy ez az akkori követelményeknek megfelelt, akkor nem is lenne olyan ciki, pláne, ha ezután kérné, hogy amennyiben mégis rosszul gondolta a követelményeket, akkor legyenek szívesek már visszavonni tőle a címet.

5) Ezek már inkább politikai vonatkozású kérdések, ezért nem is válaszolom meg őket:

- le kell-e mondania valakinek állami tisztségéről, ha kiderült, hogy csalt vagy egy címet érdemtelenül szerzett meg (szándékosan vagy jóhiszeműen), főként ha a csaláshoz köthető területen tisztségéből következően feladatai is vannak? (lásd pl. az egyetemi tanárok kinevezése, ami elég furán néz ki egy tudományos csalásban érintett által)

- alkalmas-e köztársasági elnöknek, aki nincs tisztában az idézet és az önálló munka közti különbséggel, aki nem tud értelmezni sem egy követelményleírást, sem mondjuk egy olyan dokumentumot, mint a bizottság jelentése (ti. erről azt nyilatkozta, hogy mindenben neki adott igazat, holott a csúsztatások ellenére sem igaz ez - azaz vagy megint hazudott, vagy nem értette a szöveget), mennyire várható el, hogy az általa elbírálandó törvényeket képes megfelelő mértékben értelmezni?

@drino: A plagizálás a csalás és a lopás egy fajtája. Van esetleg valahol egy lista útmutatónak, hogy melyek még azok a csalások, lopások, esetleg egyéb tettek, melyek nyugodt szívvel összeegyeztethetők a köztársasági elnökséggel? Természetesen egy-egy elkövetett hiba nem feltétlenül kell megbélyegezzen valakit egy életre. De ha egy ilyen kiderül, akkor az a minimum, hogy a pillanatnyi pozíciójából visszaáll a startvonalhoz, hogy ezen hibájával együtt újra megmérettesse magát, s kiderüljön vajon egyéb előnyei ellensúlyozzák-e a hibáját. Hogy mások is csaltak, az meg végképp nem ment semmit.

@cicelle: Attól hogy valaki plagizál, még lehet jó politikus. Martin Luther King is plagizálta a doktoriját. Mégsem vették el tőle a doktori címet, mert időközben agyonlőtték.

en.wikipedia.orgwiki/Martin_Luther_King,_Jr._authorship_issues

@scasc: Ő maga használta hasznosan... hát hiszen mondta... vicc ez az egész.

@cicelle: Igen, kétféleképpen lehet a vagy-ot zárójelezni.

De szerintem a tág értelmezéssel is alulmarad Schmitt: nem csak a társadalom számára hasznos és újnak kell lennie a dolgozatnak, hanem ha a vagylagos kitételt vesszük feltételi alapnak, gyakorlatban hasznosított alkotásnak is kell lennie.

Nos, az össz-vissz egy (két?) példányban elérhető "alkotás", amelyet 20 évig por fedett, sőt, hozzáférhetőségét minden módon akadályozták, egyértelműen bizonítja, hogy nem éppen a gyakorlatban hasznosított, sőt nem is igen hasznosítható műről van szó.

@drino: Azon merengtem én is, hogy a tudományos módszer és az önálló munka vajon feltétele-e az új tudományos eredményt tartalmazó értekezésnek illetve a társadalom számára hasznos alkotásnak is.

Mondjuk, nem tudom, hogy ha nem tudományos a módszer, nem önálló a munka, akkor mitől is beszélhetnénk kisdoktoriról. Meg hát mindkét esetben szerepel az "új" mint kitétel, kétséges, hogy Schmitt úr dolgozata mennyiben jelentett újdonságot. Azoknak persze biztos, akik még nem olvasták az ominózus bolgár szerzőt, na de azért...

@cicelle: Feltűnt valakinek, hogy szerkezetileg többértelmű ez a "vagy"-os mondat?

Tetszik nekem ez a d pont meg az a híres "vagy"...

... " a tudományos munka módszereinek alkalmazásával készített, önálló kutatáson alapuló, új tudományos eredményt tartalmazó értekezés vagy a társadalom számára hasznos, új és a gyakorlatban hasznosított alkotás benyújtása;"

@balazs_b: A hajlékony gerinc szerepe a csapatjátékban

(Minek kellett erre 13 perc adásidő????)

Már látom is az úgynevezett péhádéja címlapját:

Doktori (péhádé) értekezés

A gerinctelenség, mint olimpiai sportág

Schmitt Pál

2012

Vagy valami hasonló... Egy hónap múlva már akár védheti is.