Mint a Past Horizons régészeti hírportálon olvasható, a Római Birodalomban törvény tiltotta, hogy a nők banki kölcsönöket vegyenek fel, nem szavazhattak, ha pedig fontosabb döntést kellett meghozniuk, gyámot rendeltek ki melléjük. Ám mint Carmen Lázaro, a spanyolországi  I. Jakab Egyetem római jog professzora kutatásai során kiderítette, az asszonyok túljártak a törvényalkotók eszén. Tehetősebb nőktől kértek mikrohitelt, a kölcsönügylet fedezetéül pedig általában ingóságaik, leginkább az ékszereik szolgáltak.

A mikrohitel-rendszer létéről több korabeli felirat szolgáltat adatokat. Így Pompejiben a Grani-ház falán olvasható felirat arról tanúskodik, hogy bizonyos Faustilla 6,25 százalékos kamatra kölcsönöz pénzt.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Mint Carmen Lázaro rámutatott, ezek törvényes kölcsönügyletek voltak, nem kellett a gyám jóváhagyása. A pénzt ugyanis az ókori Rómában „helyettesíthető” dolognak tartották, így kisebb összegek esetében ki lehetett kerülni a gyám közreműködését.

A római nőket sújtó jogi korlátozások hozták tulajdonképpen létre azt a rendszert, amelynek segítségével törvénysértés nélkül biztosíthatták anyagi függetlenségüket, megözvegyülve pedig folytathatták a családi vállalkozást.

Carmen Lázaro kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy a római nők üzleti tevékenysége nem korlátozódott pénzkölcsönzésre, érdekeltségeik voltak a hajózási szállítmányozásban, a textiliparban, a cipőkészítésben, szálláshelyeket tartottak fenn, de kereskedtek luxuscikkekkel és élelmiszerekkel is.

„A római nők olyan szabadságra és befolyásra tettek szert, amelyekről más társadalmakban nem is álmodhattak az asszonyok” – hangsúlyozza Carmen Lázaro.