Nem egy olyan nap van az évben, amikor a világ a nőket ünnepeli. Három nap is jut a „gyengébbik nemnek”: Az egyik ilyen a Valentin-nap (február 14.), a második a Nemzetközi Nőnap (március 8.) és a harmadik az anyák napja (május első vasárnapja). Mind a három a tavaszi időszakra esik, és mivel ebben az időszakban az ilyen típusú ünnepekből – úgy tűnik – túlkínálat van, korántsem ünnepeljük egyformán lelkesen őket.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az anyák napjának, ami – ahogy a nevében is benne van – a szülő nő ünnepe, nincs megtépázva a méltósága. Elsősorban családi ünnep, amelyen a gyerekek kifejezik hálájukat anyjuk iránt. Ez az ünnep a 20. század eleje óta létezik. Egy amerikai nő, Anna Jarvis javasolta először 1912-ben, hogy ünnepeljék meg egy évben egyszer az anyukákat. Óhaja valóra vált: 1914-től Amerikában hivatalosan is ünnepnap, az 1920-as évektől pedig világszerte elterjedt ez a szép szokás.

A Valentin-nap megítélése már sokkal kevésbé egységes. Európában sokan „amerikásnak” vagy giccsesnek tartják a plüss- és csokoládészívek ünnepét. Jóllehet ez az ünnep tekint vissza a legtekintélyesebb múltra: eredete az antik kultúráig nyúlik vissza. A görögök és a rómaiak ekkor ünnepelték fő istennőjük, Héra (Junó) házasságát Zeusszal (Jupiterrel). Később aztán Szent Valentin (vagy Szent Bálint) 269-es mártírhalálával keresztény ünneppé vált. A romantikusabb hangszerelését az ünnep a reneszánsz folyamán nyerte. Majd a 19. század közepétől vált az ipari termelés egyik ágazatává a Valentin-napi kártyák gyártása.

A csokiszívek ünnepe
(Forrás: Wikimedia Commons / John Hritz / CC-BY 2.0)

A nők ünnepei közül mégis a legellentmondásosabb a Nemzetközi Nőnap. Jóllehet ezt az ünnepet az ENSZ elismeri, Nyugat-Európában és az USA-ban mégsem szokás megünnepelni, annál inkább Kelet-Európában. Ezért gondolhatják sokan azt, hogy a nőnap alapvetően szovjet találmány. Ez azonban tévedés, ugyanis a nőnap szokása szintén Amerikából ered.

1857 tavaszán (március 8. környékén) komoly női sztrájk kezdődött New York Cityben. A munkásnők az alacsony fizetések és a rossz munkakörülmények ellen tiltakoztak. A tavaszi nősztrájk megünneplése 1908-tól kezdett elterjedtté és rendszeressé válni. Így az Amerikai Szocialista Párt 1909. február 28-án hivatalossá tette a Nemzetközi Nőnapot. A szokás nem sokkal később Európában is elterjedt. 1913-14 tavaszán például a nőnap keretében nagyszabású háborúellenes demonstrációk zajlottak Európa-szerte.

A dolgozó nő
(Forrás: Wikimedia Commons)

1917. március 8-án Szentpéterváron is az utcára vonultak a nők. A demonstráció után egy héttel lemondott Miklós cár, és az ideiglenes kormány megadta a nőknek a választójogot. Alekszandra Kollontaj pedig elérte Leninnél, hogy március 8-a munkaszüneti nap legyen. A Szovjetunióban végül csak 1965-től lett hivatalosan is munkaszüneti nap a nőnap.

És míg a szovjet nők így építették a Szovjetuniót, Európában és Észak-Amerikában a nőnap szokása egyre inkább halványodott. Az 1930-as évektől már gyakorlatilag nem ünneplik. Így a „nemzetközi” jelző aligha állja meg a helyét: nagyon rövid időszakban lehetett igaz, hogy a nőnap valóban nemzetközi volt. Ma ezt már csak a neve őrzi.

Forrás

The Secret History of Women’s Day: Or, How an American Strike Became a Soviet Tradition