Vannak esetek, amikor a szavak nyelvjárásokban megőrzik eredeti jelentésüket, míg az irodalmi nyelvben csak (de legalábbis döntően) módosult jelentésben használatosak. Ilyen esetbe futott bele János nevű olvasónk is:

Foglalkoztat egy ideje, hogy a „rendet vágni” kifejezésnek van bármi kapcsolata a mezőgazdasági munkának azon részéhez melyben levágják a legelőn a füvet. Nálunk kaszálás során rend (rönd) képződik melyek a kaszálás irányával párhuzamos halmok lucernából pl. Ezt nagyobb rendbe (röndbe) összegyűjtő eszköz a traktoron a röndsodró. Nos a lényeg a lényeg, hogy a rendet vágni kifejezésnek van-e köze a kaszáláshoz.

::adbox::7:

A magyar rend szó szláv eredetű, jelentése pedig ’sor, rend, osztály, csapat’ volt. A János által említett jelentés, melyet A magyar történeti-etimológiai szótár is számon tart („lekaszált és még föl nem szedett fű, takarmány vagy gabona sora”), és már 1590-ből adatol, kétségtelenül közvetlenül a ’sor’ jelentésből származik. A rend ma már nem használatos ’sor’ jelentésben, de emlékét őrzi például a rend ’-sor, -szer, -ször’ jelentése azolyan kifejezésekben, mint a rendben ’alkalommal’, rendbeli ’-szori, -szeri, -szöri’ (főleg a jogi nyelvben: négy rendben megvádolták, három rendbeli rablás). A Károli Bibliában még megtaláljuk ebben a jelentésében:

És végy lisztlángot, és süss abból tizenkét lepényt; két tized efából legyen egy lepény. És helyheztesd el azokat két rendben; hatot egy rendbe, a tiszta arany asztalra az Úr elé.

Bár ez inkább oszlop, mint sor...
(Forrás: Wikimedia Commons / Biblia, det är den heliga skrft, med förklaringar af P. Fjellstedt, 1890, I/167)

Ami pedig a lényeget illeti: sajnos nem találtunk olyan forrást, mely egyértelműen megerősítené János gyanúját, de az egyértelműnek tűnik, hogy a rend itt eredetileg ’sor’ értelemben szerepel, és a vág is ’nyes, kaszabol, nyír, hasít, metsz’ jelentésében. Mivel pedig sort leggyakrabban valószínűleg aratáskor, kaszáláskor vágtak, Jánosnak jó eséllyel igaza van.