-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
egueguegueguegu-eguegueguegueguegu...
A gyerekek talán nem mindig értik, miért nevetünk olyan jóízűen rajtuk, amikor beszélnek. Az anyanyelv megtanulása hosszú és mulatságos folyamat: sokat kell próbálkozni, gyakorolni, mire megjegyezzük a nyelvtan szabályait.
Bárki, akinek a környezetében kisgyerek van, árgus fülekkel figyeli, hogy mit hogyan mond a gyerek. Elsősorban azért, mert persze meg akarjuk érteni, mit mond, meg akarjuk ismerni, hogyan gondolkodik. Másodsorban pedig azért, mert óhatatlanul érdekel minket az, hogy milyen nyelvi szabályokat hogyan alkalmaz, milyen lépéseken megy keresztül a nyelvtanulása. És sokszor maguk a szabálytalanságok, a rosszul használt kifejezések világítanak rá egy-egy szabályra számunkra is.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
És bár minden gyermek különböző, és persze mindegyik egy külön kis világ, ráadásul mindig a sajátunk a legkülönlegesebb és legokosabb, azért sok mindenben hasonlítanak egymásra. Például abban is, hogy a környezet nyelvi ingerei nélkül a nyelvtanulás nem megy, visszamarad, és egy bizonyos kor után már nem is lehetséges tökéletesen megtanulni a nyelvet – ezt nevezik kritikus periódusnak. Aztán azt is megfigyelték a nyelvelsajátítással foglalkozó pszicholingvisták, hogy nagyjából ugyanazokon a szakaszokon mennek keresztül a gyerekek, amíg megtanulják a nyelvet: először csak a hangokat próbálgatják, majd gőgicsélni kezdenek, majd szavakat mondanak, majd egy szóból álló, zanzásított mondatokat, majd elkezdik a két, három stb. szóból álló mondatokat használni. És ez a folyamat nagyjából 6 hónapos kortól 6-7 éves korig tart.
Különösen nagy segítségünkre van az adatok összeállításában a Manka mondta című blog, ahol Manka nyelvi fejlődésének lépéseit olvashatjuk szülei jóvoltából.
Sorozatunkban különböző korú, magyar anyanyelvű gyerekektől származó nyelvi adatokat mutatunk be, és a rendszerezés igénye nélkül elemezzük őket nyelvi, nyelvtani szempontból. Az adatokat a szülők gyűjtése és lejegyzése alapján közöljük.
(Forrás: Wikimedia Commons / Chrisbwah / CC BY-SA 3.0)
Elsőként mondattani jelenségeket vizsgálunk. A néhány szavas mondatok – a szakirodalom szerint – körülbelül a 18 hónapos kor környékén jelennek meg, és innentől kezdve folyamatosan épül-szépül a mondattan. Megfigyelt és leírt jelenség, hogy a gyerekek először elemzés nélkül, egyben tárolják, és reprodukálják a mondatokat. Azaz egyben jegyzik meg a többszavas egységeket, és ilyenkor „helyesen beszélnek”. Később azonban észrevehetjük, hogy a mondatok „elromlanak”, azokat a szabályokat, amiket eddig – úgy tűnt – betart a gyerek, rendre elkezdi elrontani. Amikor ez történik, tudhatjuk, hogy a gyerek elkezdte szételemezni, összetevőkre bontani a mondatokat, csak még nem vonta le tökéletesen az összeépítéshez szükséges szabályokat. Így például előfordulhat, hogy előbb mondja nyelvtanilag helyesen a következő mondatot:
Mikor megyünk fel?
És később így „rontja el”:
Mikor felmegyünk?
Majd jóval később ismét a korrekt szórendet fogja alkalmazni, de már nem véletlenül, hanem azért, mert már levonta a kérdő mondatokra vonatkozó szórendi szabályt.
Élő példák
Node lássuk, hogyan működik mindez a valóságban! Léna 26 hónapos korában a következő párbeszédet folytatta le szüleivel:
Anya: Léna, te nem vagy éhes.
Léna: Vagyok éhes.
Léna válasza „helyesen” úgy lenne, hogy:
[De,] éhes vagyok.
Miért cseréli fel a szórendet? – Mert megtanulta azt a szabályt, hogy az ilyen, úgynevezett igefókuszos mondatokban, amelyekben az ige által kifejezett cselekvést, eseményt akarjuk szembeállítani más eseményekkel, az ige áll a mondat élén. Például képzeljük el a következő párbeszédet:
– Ne olvassak neked?
– [De,] olvassál nekem.
A szabály persze helyes, csak azt nem tudta még Léna, hogy az olyan igés – úgynevezett kopulás – szerkezetek, mint az éhes vagyok, nem így működnek. A vagyok persze valóban egy ige, de ebben az esetben segédige, így nem állhat főhangsúlyos helyen, meg kell, hogy előzze az éhes.
(Forrás: Wikimedia Commons / Larry D. Moore / GNU-FDL 1.2)
Ugyanerre a jelenségre láthatunk példát Manka és barátja, Noa párbeszédében:
(Manka és Noa rájöttek, hogy az ágytámlán keresztül egyedül fel tudnak mászni a pelenkázó tetejére.)
B: Ennek a Vera nem biztos, hogy örülne...
N: De én már vagyok két éves. Már elég nagy vagyok.(Forrás: Bölcsis beszélgetések)
Szintén 26 hónapos korában produkálta Léna a következőt:
Anya: Te már nagylány vagy, ki tudod fújni az orrod.
Léna: Vitatkozni tudok.
A jelenség, úgy tűnik, az előzőnek a fordítottja, hiszen a „helyes” válasz így hangzana:
Tudok vitatkozni [is].
Itt szintén a fránya segédige zavar be a szépen levont szabályba. A tud ugyanis olyan segédige, amely mindig hangsúlyos helyen kell, hogy szerepeljen: tud franciául, tud síelni stb. Ebből következően a tud igéhez tartozó bővítmény nem előzheti meg a segédigét, a tudnak kell a hangsúlyt kapnia.
Persze lehetséges, hogy Léna itt szembe akarta állítani a vitatkozást az orrfújással:
Vitatkozni tudok, és nem orrot fújni.
Ebben az esetben tökéletesen formálta a mondatot.
Na, szép, egyszer így van, másszor meg amúgy. Ha előre teszi az ember a segédigét, az sem jó, ha hátulra teszi, az sem jó. A szórend mintázatai amúgy sem könnyűek, sokféle eset van, de hogy még a különböző igék is különféleképpen viselkednek (azaz a szabályok alól vannak úgynevezett lexikális kivételek), ez már mindennek a teteje. Hát nem csoda, ha az ember gyereke néha napján elrontja.