A két, frissen felfedezett Poirot-történet idén szeptemberben lát majd napvilágot a HarperCollins kiadónál, Agatha Christie's Secret Notebooks: Fifty Years of Mysteries in the Making (Agatha Christie titkos feljegyzései: ötvenévnyi műhelytitok) címmel John Curren tollából, akinek ez lesz az első könyve. A kötet emellett további regényjegyzeteket, egy színdarab-tervezetet, kihagyott jeleneteket és alternatív befejezéseket is közöl majd. Többek közt az is kiderül belőle, hogy a Halál a Níluson eredeti főszereplője nem Hercule Poirot, hanem Miss Marple lett volna. A könyvben a tervek szerint néhány fakszimile oldalt is lesz, amelyeken Christie rajzai és vázlatai szerepelnek.

A szerző, John Curren saját magát az írónő „ősrajongójának” tartja, és kutatásainak elvégzéséhez – amely legalább akkora detektívmunkát igényelt, mint amit Poirot valaha is véghez vitt – külön tanulmányi szabadságot vett ki a munkahelyén. A legnagyobb akadályt egyébként nem az adatok mennyisége, hanem az a (Curren úr szavaival élve) „förtelmesen ronda” kézírás jelentette a számára, amellyel Christie a jegyzeteit vezette.

Dame Agatha ugyanis a 20-as évektől a haláláig jegyzetfüzetekben vetette papírra a névötleteit, a neki tetsző mondatokat, fordulatokat, az emlékeit – akárcsak a bevásárlólistáit és egyéb, a regényektől független, teljesen magánjellegű feljegyzéseit. Ezek nagy része rendszerezetlenül, gyakran dátumozás nélkül szerepel a lapokon.

Íme egy részlet ezekből a jegyzetekből: „antillai könyv – Miss M? Poirot . . . B és E láthatóan odavannak egymásért – de valójában B és G (Georgina) évek óta folytat viszonyt . . . az öreg „teknősbéka” őrnagy tud róla – már látta a férfit – megölik” (a Rejtély az Antillákon című regény alapötlete).

David Brawn, a HarperFiction felelős kiadója a következőket nyilatkozta: „az emberek szerint az emlékezetével lefényképezte, majd kapásból leírta a környezetét, de a jegyzetfüzetek tanúsága szerint rengeteg ötletét újrahasznosította, vagy évtizedekkel később visszanyúlt egy korábbiért. Soha egyetlen ötletet sem hagyott veszendőbe menni.”