A zsidó pészách ünnepe általában nem szokott egybeesni a keresztény húsvéttal, sőt a kettő között akár egy hónap különbség is lehet. Idén azonban a nyolc napos pészách április hatodikán este kezdődik, és április tizennegyedikén ér véget, így a két ünnep részben átfed egymással. Azt már korábban tisztáztuk, hogy a hasonló időbeli egybeesés ellenére a chanuka nem zsidó karácsony, de a pészách vajon zsidó húsvét-e, és mi köze van a tavaszi nagytakarításhoz?

Pészáchi szédereste. Az evés-ivás sem maradhat el.
(Forrás: Wikimedia Commons / datafox / GNU-FDL 1.2)

Kivonulás Egyiptomból

A pészáchot a zsidók egyáltalán nem nevezik húsvétnak, ha valaki más ilyet tesz, arra minimum furcsán néznek. De akkor miről szól ez az ünnep?

A Biblia második könyve, a Kivonulás könyve szerint a zsidók azért költöztek Egyiptomba, mert éhínség dúlt Kánaán földjén. Itt egy ideig békében éltek, szaporodtak-sokasodtak. Egy idő után azonban az egyiptomi fáraó kezdte megelégelni a dolgot. Attól tartott, hogy a zsidók egy idő után többen lesznek, mint az egyiptomiak, és majd egy esetleges következő háborúban az ellenség oldalára állnak. Ezt megelőzendő kivezényelte őket kényszermunkára, és elrendelte, hogy a bábák a születő fiúgyerekeket vessék a folyóba. A csecsemő Mózes (héberül Móse) megmenekült, majd a fáraó családjában nevelkedett, végül pedig az egyiptomiak ellen fordult. Sok viszontagságon át végül kivezette a népet „a szolgaság házából”. A fáraónak nem tetszett, hogy elvonul az ingyen munkaerő, és nem akarta elengedni őket, de miután tíz csapás sújtotta Egyiptomot, végül az uralkodó is beadta a derekát.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Pészáchkor a zsidók ezekre az eseményekre emlékeznek, szintén bibliai utasításra:

„Hét napon át kovásztalant egyél és a hetedik napon ünnep legyen az Örökkévalónak. Kovásztalant egyenek hét napon át; és ne láttassék nálad kovászos és ne láttassék nálad kovász egész határodban. És add tudtára fiadnak azon a napon, mondván: Annak okáért van, amit tett az Örökkévaló velem, midőn kijöttem Egyiptomból.” (2Móz 13: 6-8, Bernstein Béla ford.)

Hogyan jön ide a kovászos? A hagyomány szerint amikor a zsidók elindultak, annyira sietniük kellett, hogy nem volt idejük megkeleszteni a kenyeret. Az idézetben a két legfontosabb pészáchhoz kapcsolódó tevékenységről is szó van. Nem szabad kovászos ételt enni, és tudtára kell adni a következő generációnak, miről szól ez az ünnep. Lássuk először az előbbit!

Kivonulás Egyiptomból, múlt századi amerikai bibliaillusztráció.
(Forrás: Wikimedia Commons)

Elő a felmosóronggyal!

A hagyományőrző zsidók pészách előttre időzítik a tavaszi nagytakarítást, mert a háztartásban ilyenkor egy apró darab kovászos étel sem maradhat. A kamrában lévő ételeket, év közben használt étkészletet és más efféléket külön elteszik, és az ünnep időtartamára egy nem zsidónak eladják. Olyan élelmiszereket vásárolnak, amelyeken jelzés mutatja, hogy pészáchra alkalmasak.

„Pészáchra kóser”
(Forrás: Wikimedia Commons / דוד שי / CC BY-SA 3.0)

Iyenkor szokás maceszt enni. Ez egyfajta kovásztalan kenyér, nem zsidók inkább a pászka szót használják rá – ez az elnevezés a héber pészách szóból került a magyarba, több közvetítőnyelven keresztül. A macesz viszont a héber mácá szóból ered, ennek a többes száma mácot, a Magyarországon honos askenázi kiejtéssel macesz. A mácá csak ezt a fajta kovásztalan kenyeret jelöli, nincsen más jelentése. A maceszt a nyomorúság kenyerének is nevezik (lechem óni), tehát már régen sem a gazdagok étele volt...

A kézzel készített macesz nem olyan szabályos, mint a gépi.
(Forrás: Wikimedia Commons / Yoninah / CC BY-SA 3.0)

Beszéld el fiadnak!

Számos zsidó ünnepen van kötelező felolvasás – mint arról korábban már írtunk, purimkor például Eszter könyvét olvassák. Pészáchkor viszont nem valamilyen tekercsből olvasnak kötött szöveget, hanem szó szerint „elbeszélés”-re kerül sor.

Pészách első és utolsó napja teljes ünnep, ilyenkor tilos a munkavégzés. Mindkét ünnepnap bibliai eredetű (3Móz 25:7). Izraelen kívül – tehát Magyarországon is – az első és utolsó két nap teljes ünnep. Ez a szokás onnan ered, hogy régen a diaszpórában nem volt olyan egyszerű eldönteni, hogy Izraelben már elkezdték-e az ünnepet. Így a diaszpórában két széderestét is tartanak.

A pészách legfontosabb eseménye a szédereste. (A széder héber szó jelentése ’rend’, a különböző felsorolásokat is így szokták nevezni.) Ilyenkor, az ünnep első estéjén kerül sor a kivonulás történetének elbeszélésére. Közösségenként és egyénenként változik, pontosan hogyan zajlik az elbeszélés, de az évszázadok során számos hagyomány született. Ma számos különböző pészáchi hágádát lehet vásárolni – a hágádá szó jelentése ’elbeszélés’, és így nevezik azt a könyvet, amiben a szédereste menete van rögzítve. Az egyszerűbb hágádákban csak maga a szöveg olvasható – ez a bibliai idézetek mellett tartalmaz még idevágó talmudi és egyéb szakaszokat is –, de léteznek gazdagon illusztrált, kommentárokkal bőségesen ellátott példányok is. Sok helyütt szokás minden évben új hágádát nyomtatni, ezek az évente újra kiadott hágádák általában egyszerűbb kiállításúak.

Külföldön a különböző tematikus hágádák is népszerűek, van környezetvédő, afrikai, leszbikus hágádá. Ezek a főszöveghez más-más, a témához illő kommentárokat csatolnak; olvashatunk bennük idevágó rövid történeteket, verseket-dalokat, szövegmagyarázatokat. A reform-zsidó irányzatok hágádáiban ráadásul maga a főszöveg is változhat. A cselekmény értelemszerűleg nem módosul, de például egy leszbikus hágádá (többféle is van) kihangsúlyozhatja a nők szerepét a történetben, a másság büszke vállalását, az elnyomás elleni harcot – csupa olyan dolgot, ami egyaránt megjelenik a bibliai eseményekben és a mai leszbikus nők életében. Léteznek hágádá-paródiák is – a harmincas években egy lengyel zsidó újság mellékleteként még egy szintén parodisztikus Hitler-hágádá is megjelent. Ez mai szemmel inkább vérfagylaló, olyan kitételeket tartalmaz, miszerint míg a fáraó csak az elsőszülött fiúkat akarta megölni, Hitler mindenkit, „még a halottakat is”. De evezzünk inkább nyugodtabb vizekre...

A szarajevói hágádá, egy 14. századi kódex másolatai.
(Forrás: Wikimedia Commons / Smooth_O / CC BY-SA 3.0)

Gyerekközpontú ünnep?

A szédereste vezetője bárki lehet, nem muszáj rabbinak lennie. Sőt ez az ünnep családi jellegű, így rendszerint az elbeszélés is otthon zajlik, a terített asztalnál, és a családfő vezeti a szédert. A legtöbb zsinagóga szervez közösségi szédert is, és mivel a diaszpórában két szédereste van, így vannak, akik az egyiket otthon tartják, a másik napon pedig elmennek a közösségi széderre.

A széderen minden jelenlévő aktívan részt vesz – a szertartás során megadott helyeken különböző ételeket fogyaszt, és különböző cselekvéseket végez. Külön részek szolgálnak a gyerekek figyelmének a felkeltésére, például el kell rejteni egy darab maceszt. Mivel a parancsolat úgy szól, „add tudtára fiadnak”, így tulajdonképpen a gyerekek a széder legfontosabb résztvevői. A figyelem fenntartása sem egyszerű, mert az elbeszélés rendszerint meglehetősen hosszú, és az ünnepi vacsoráig sok idő telik el.

Habár a széderestekor a munkavégzés tilalma miatt nem szokás filmet nézni, de az ünnep környékén nagy gyereksláger az amerikai DreamWorks rajzfilmje, az Egyiptom hercege. Ehhez nyelvi érdekesség is kapcsolódik. A főcímdalt számos különböző szinkronizált változatban is Ofra Haza, az azóta fiatalon elhunyt jemeni zsidó származású izraeli énekesnő énekelte, összesen tizenhét nyelvvel birkózott meg. A következő videóban a magyar verziót hallgathatjuk meg (a szólóból az első néhány sor héberül van):

További olvasnivaló, felhasznált irodalom

Gréda, J. (ford., 1999): Az őrködés éjszakája: Pészáchi Hágádá. Budapest: Chábád Lubavics és Magyar Könyvklub.

Pészáchi érdekességek (magyarul)

Modell széder Köves Slomó rabbival (videó!)

A Hitler-hágádáról és más parodisztikus hágádákról (angolul)