Egy szombat reggel elrontására tökéletesen alkalmas a gondolat, hogy konferenciára kell mennünk. Nyilván ezt a legtöbb konferencia szervezője is tudja, ezért igyekeznek a konferencia elnevezés helyett valami mást kitalálni... Ezúttal pédául Pedagógiai Kávéház néven volt meghirdetve az esemény; persze erősen reménykedtünk, hogy a konferenciával járó unalmat, és csendes elalvást ezúttal valóban kihagyhatjuk.

És tényleg elkerülhettük: a tanárblogosok (Nádori Gergely és Prievara Tibor) szervezésében megrendezett Pedagógiai Kávéház szerencsére távolról sem emlékeztetett egy klasszikus konferenciára. A rendezvény az Anker Klub kellemes és hétköznapi, és konferecia megtartására tökéletesen alkalmatlan helyiségében volt. Délelőtt 10 körül – a rossz idő, a hótorlaszok ellenére – már szép számmal voltak jelen budapesti és vidéki kollégák egyaránt. Legtöbben tanárok, de jelen volt az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. egy képviselője, és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karáról is egy oktató, aki a tanárképzés oldalát volt hivatva képviselni.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Érdemes tudni, hogy a Pedagógiai Kávéház megrendezését, ha nem is közvetlenül, de motiválta egy, az interaktív táblák használatának módszertani lehetőségeivel foglalkozó könyv (Wolf Emőke: Hogyan taníts interaktív táblával?), illetve a róla szóló kritika, amit a szerző jogi képviselője helyesbíttetett, majd a szerző eltávolított a TanárBlogról. Azóta egy másik recenzió is napvilágot látott a könyvről; az üggyel mi is részletesebben foglalkoztunk. Azóta sorozatot is indítottunk az Interaktív táblakörkép címmel: ebben az interaktív táblák hardveres megoldásait igyekszünk áttekinteni.

Nem csodá hát, hogy arra számítottunk, hogy a Pedagógiai Kávéház az interaktív tábla használatának pedagógiai-módszertani kérdéseit fogja feszegetni – legalábbis részben. A minket legjobban érdeklő kérdés az volt, hogy hogyan használható az interaktív tábla (és más IKT-s eszközök) nem frontális és nem egyéni munkaformákban, azaz, hogy csoportmunkában, a kooperatív módszerekben hogyan használhatjuk ezeket az eszközöket. A másik fontos kérdésünk az volt, hogy mit kezdhetünk a tanteremben azzal a problémával, hogy a különböző internetes alkalmazások alkalmazásában nyilvánvalóan a tanároknál kompetensebb diákok számára mit adhatunk az IKT-s eszközök segítségével, hogyan javíthatjuk (az egyébként igen alacsony szintű) digitális kompetenciáikat. Az elvársainkat nem teljesítette a rendezvény, de ettől még nagyon hasznos volt.

Az összejövetel előzetes programja is bíztató (és rövid!) volt: 10 órától 11-ig IKT rapidrandi elnevezéssel pedagógiai, a tanteremben alkalmazható öteleteket ismerhettünk meg. Utána 11-től délig egy kerekasztalbeszélgetésre került sor 21. századi pedagógia, itt és most címmel. Végül TeachMeet címmel szigorúan 3 perces előadásokat hallgathattunk meg egy-egy ötletről.

Anker köz, Budapest
(Forrás: Tanárblog a Facebookon)

Rapidrandi: pedagógiai ötletbörze

Ahogy megérkeztünk az Anker Klub – korábban általunk kocsmaként ismert – terébe, az első, ami feltűnt, a laptopok és a táblagépek sűrűsége volt. A kávézó öreg faasztalainak szinte mindegyikére jutott legalább két számítógép. Kicsit kényelmetlenül is éreztük magunkat a jegyzetfüzetünkkel és a töltőtollal. Hamar ki is derült, hogy miért van szükség ennyi gépre...

A program első órája ugyanis arról szólt, hogy kisebb, 4-6 fős csoportokban egy-egy asztal köré csoportosulva ötletbörzét tartottunk. Majd cserélődtünk, körbejártunk az asztalok között, hogy minél több ötletet megismerhessünk. Ez a rész nagyon hasznos volt sokunk számára, nagyon sokat kaptunk: ha pedagógiai ötleteket nem is, de tippeket mindenképp, hogy milyen szoftverek után érdemes keresgélnünk a neten.

Volt egészen egyszerű és nyilvánvaló ötlet nyelvtanároknak: állíttassuk át az operációs rendszer, az alkalmazások, a Facebook stb. nyelvét a tanult idegen nyelvre; így használat közben óhatatlanul nő a szókincs. Olyan ötlet is elhangzott, hogy ki lehet használni, hogy szinte minden gyerek zsebében ott lapul egy okostelefon: azon akár idegen nyelvű híreket is lehet keresni.

Rengeteg hasznos szoftvert és akalmazást is megismerhettünk: a prezit, a livemocha-t, különböző angol plágiumkeresőket, egy akciófilm-forgatókönyv generátort, egy esszéíró alkalmazást (etikus plágiumhoz). Különösen érdekes volt számunkra, hogy a turai Hevesy György Általános Iskola kizárólag on-line működő IKT-tanulókörének tevékenységével, és az ezt vezető gyógypedagógussal megismerkedhettünk. Sajnos nem jutottunk el minden asztalhoz, de a kialakuló hangulatból arra következtettünk, hogy máshol is érdekes és inspiráló ötletek hangzottak el. Az azonban biztos, hogy a rapidság ára az volt, hogy valódi, módszertanilag végiggondolt (mit–miért–hogyan?), kész ötleteket keveset hallottunk. A rapidrandiról tehát mindenki vitt haza bőven végiggondolni- és kipróbálnivalót.

Kerekasztal: itt valami nem kerek

A rapidrandi mozgalmassága után kissé nyugodalmasabbnak készült a kerekasztal, amelynek két meghívott résztvevőjével Benedek Hajnalkával, a fent említett turai általános iskola gyógypedagógusával és Erdei Gyulával, a hajdúszoboszlói Thököly Imre Kéttannyelvű Általános Iskola igazgatójával formailag Nádori Gergely beszélgetett. A beszélgetésbe azonban bárki a közönség sorai közül is bármikor bekapcsolódhatott. A közönségnek volt két kiemelt résztvevője is: Ollé János, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának oktatója és Főző Attila az Educatio Kft.-től. A kerekasztal indító kérdése az volt, hogy mit is jelent a 21. századi pedagógia.

Erdei Gyula a kérdésre válaszolva saját iskolájának fejlesztéseit mesélte el: hogyan zajlott le az a 7-8 éve tartó folyamat, amelynek eredményeként iskolája a térség kiemelt intézményévé vált. Legmegfontolandóbb gondolata az volt, hogy először a feltételeket kell megteremteni a változáshoz, és csak utána lehet belevágni a fejlesztésekbe, a kollégák továbbképzésébe stb. Nagyon szimpatikus megfontoltság, végiggondoltság, lépésekben gondolkodás áradt szavaiból. És iskolájának vázlatos történetét megismerve azt kell mondanunk, eredményes is ez a fajta a hozzáállás.

Benedek Hajnalka főleg arról beszélt, hogy annak ellenére, hogy az oktatáspolitika, az oktatásirányítás egyre kevésbé mondható, hogy a 21. század felé haladna, mégis hogyan lehet kis lépésekkel lehetőségeket kínálni a tanulók számára. Üzenete szerint a pedagógus legfontosabb lehetősége és feladata, hogy lehetőséget, alternatívát kínáljon a tanuló számára. És ha a tanuló él ezzel, akkor már mindenki nyertese a folyamatnak. Példaként a fentebb már emlegetett IKT-tanulókört mutatta be, amely kizárólag on-line működik.

Anker Klub: tele tanárokkal
(Forrás: A Tanárblog Facebook oldala)

Nagyobb csomópontja volt a kerekasztal vitájának a tanárképzés szerepe. Mennyire készít fel a 21. századi kihívásokra az egyetem, a tanárképzés? Ollé János az ELTE PPK-ról találva érezte magát, és rögtön el is kezdett védekezni. Sajnos elég ügyetlenül. Felhozta, hogy szokás és egyszerű az egyetemre mutogatni, de ez teljesen alaptalan, hiszen az egyetem maximálisan modern pedagógiai szemléletet és módszertant oktat. Ebben – tapasztalatból tudjuk – kétségtelenül igaza van: modern ismereteket oktat. A probléma, ahogyan azt a beszélgetés is érintette, a gyakorlat és elmélet arányával van. Az már kevésbé volt szimpatikus, hogy míg a tanárképzés felelősségrevonását visszautasította (jogosan), ő maga a hallgatókra (motiválatlanok stb.) és a gyakorlóiskolákra hárította a felelősséget. Erre csak halkan jegyezzük meg saját tapasztalatunkat: a gyakorlóiskolában 1 nap alatt több hasznosat tanultunk, mint az egyetem 5 éve alatt összesen. Ollé sajnos saját kérdései által bukott le, hogy valóban igaz az előítélet: a pedagógiai egyetemi oktatók elég keveset tudnak az iskolák valódi, hétköznapi működéséről. Azt kérdezte: valóban meg lehet tiltani egy tanárnak, hogy a Facebookon vagy máshol on-line megossza tudását, ott a diákjaival nyilvánosan értekezzen, hogy közösséget építsen. Erre a kérdésre a válasz, szintén tapasztalatból mondjuk: igen. Ollé implikációja azonban ennek az ellenkezője volt...

Csodálkoztunk, hogy valóban pedagógiai-módszertani kérdések nem merültek fel. Nem volt szó például arról a kulcskérdésről, hogy a különböző képességfejlesztési célokat hogyan segíthetik az IKT-s eszközök. Jó lett volna valamit megtundnunk arról is, hogy digitális kompetencia alatt pontosan milyen képességeket is értünk, és ezek hogyan fejleszthetőek a részben már megismert eszközökkel. Hiányérzetünk – reméljük – majd egy következő alkalommal elmúlik.

TeachMeet: előadások 3 percben

A kerekasztalbeszélgetés néhol tényleg kínos percei után a TeachMeet újra jó élmény volt. Nagyon pörgősen egymás után 3-3 percben a résztvevők egy-egy általuk használt feladatot, módszertani ötletet adtak elő. Elsőként Toró Csilla, egy kémia szakos kolléga mondta el, hogyan kényszeríti saját diákjait önálló tanulásra különböző képernyővideók segítségével. Őt Fazekas Judit követte, aki azt mutatta meg, hogy egy prezis prezentáció segítségével hogyan tanítható könnyen és gyorsan egy Mikulásra, karácsonyra készíthető hajtogatott papírcsizma. Őt az egyik fő szervező, Prievara Tibor követte; ő a TEDed videóinak használhatóságáról beszélt. Őt 10. osztályos tanítványa, Melke Enikő követte, aki azt mesélte el, hogyan tanultak meg jó kiselőadásokat tartani a TEDed segítségével.

Őket Dóczi Brigitta követte, aki felsőoktatási tapasztalatait osztotta meg: ő a zeen program segítségével publikálta hallgatói munkáit internetes újság formájában. Szeverényi Irma egy videót mutatott meg: ezen azt láthattuk, hogyan fejleszti beilleszkedési, tanulási és magatartászavarokkal küzdő tanítványát egy számítógépes játék. Beszélt még Németh Nóra a QR-kódok használhatóságáról, Főző Attila az Educatio által végzett digitális fejlesztésekről, Benedek Hajnalka a fent már említett IKT-tanulókörről, és végül Nádori Gergely arról, miért nem lehet fizikakönyvet írni preziben.

Egyszóval: rengeteg jobbnál jobb ötlet, személyes sikertörténet, amely nagyon inspirálóan hatott ránk. Reméljük, nem ez volt az utolsó Pedagógiai Kávéház jellegű rendezvény, amin részt vettünk.

További olvasnivaló

Egy beszámoló a rendezvényről

Tanárblog (már a Facebookon is)