Az Oktatási és Kulturális Minisztérium az Anyanyelvápolók Szövetségével együttműködve pályázatot hirdet a magyar nyelv értékeinek feltárására, megóvására és gyarapítására. A pályázaton éppúgy részt vehetnek társadalmi szervezetek, szövetségek, társaságok, nyelvművelő körök, alapítványok és magánszemélyek, mint ugyanilyen jellegű határon túli magyar szervezetek és magánszemélyek.

A pályázati téma: régi magyar mesterségek – családneveink tükrében

Honfoglalás kori elődeink még egynevűek voltak. A kételemű nevek csak a 13. században bukkantak fel, s a 14–15. században terjedtek el, majd szilárdultak meg abban a tekintetben, hogy első elemük öröklődővé vált. Ezeknek az ún. vezetékneveknek eredetük szerint több típusa van. Származhatnak az apa nevéből, utalhatnak testi vagy lelki tulajdonságra, jelölhetik a név viselőjének származási helyét, s még több más típus mellett utalhatnak foglalkozásra, illetve betöltött tisztségre. A foglalkozásnevek általában a 15–16. századi közigazgatási, ipari és mezőgazdasági állapotot és elnevezéseket tükrözik, illetve őrzik meg a számunkra. Olyan „modern” foglalkozások nevét, amilyen az olvasztár, a ruhatáros vagy az energetikus, természetesen nem őrizhetik meg a vezetéknevek, mert ilyenek nem léteztek, de a régi foglalkozások, tisztségek nevét annál inkább; még olyanokét is, amelyek már annyira elavultak, hogy magyarázatra szorulnak. Csupán néhány a régi foglalkozás-, illetve mesterségnevek közül, amelyeket családneveink őriznek számunkra: Arató, Asztalos, Bacsó (= számadó juhász), Bodnár, Csiszár (= fegyverkovács), Csató (= íródeák), Csikós, Csordás, Fazekas, Fésűs, Kaszab (= mészáros), Képíró, Köteles stb.

Amiből kiindulhat

A pályázók maguk dönthetik el, hogy a napjainkban is ismertnek számító családnevek közül melyekből indulnak ki pályamunkájuk elkészítése céljából, azaz miféle foglalkozásokat, mesterségeket mutatnak be szókincsük, szakmai kifejezéseik ismertetésével együtt. Választhatnak akár csupán egyetlen családnevet – nem okvetlenül a sajátjukat! –, de akkor a név által jelölt foglalkozás, illetve mesterség egészét be kell mutatniuk, szókészletet, munkafolyamatokat, sajátos szakmai kifejezéseket stb. De tekinthetnek kiindulópontnak egyszerre több, akár egymással valamilyen módon összefüggő mesterségnevet, sőt mesterségnévi eredetű családnevek gazdag gyűjteményével is lehet pályázni. Gondolhatnak a pályázók arra is, hogy egy-egy vidéknek, régiónak egyedi, csak arra a vidékre jellemző foglalkozási ágai is voltak vagy lehettek. Ilyen téma választása esetén – de egyébként is – sokat lehet meríteni a vidék helytörténeti munkáiból, a helyi múzeumok gazdag anyagából is. Ha pedig a pályázó olyan – nevéből következő – mesterséget mutat be, illetőleg dolgoz fel, amely családjában apáról fiúra öröklődő, hagyományos foglalkozásnak számít, munkáját akár családtörténeti, egyúttal szakmatörténeti adatokkal, áttekintéssel is gazdagíthatja.
A pályázóktól olyan, tetszés szerinti műfajba vagy műnembe tartozó írásműveket várunk, amelyek terjedelme legalább tíz-tizenöt oldal (20-30 000 karakter). A felhívásra egy pályázó csak egy pályaművet nyújthat be.
A tartalmi és filológiai szempontból legjobbnak minősített pályázatok gazdag díjazásban részesülnek: az első díj 800 000, a második 500 000, a harmadik 300 000 forint, de pénzjutalmat kap a 4., 5., és 6. helyezett is (200, 100, illetve 50 ezer forintot.)

A nyertes pályázók munkáiból készülő válogatást a minisztérium – lehetőség szerint – külön kiadványban jelenteti meg.

Jelentkezési határidő: február 15.

A jelentkezés módjáról részletesebben az Oktatási és Kulturális Minisztérium honlapjáról tájékozódhatnak.