-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
egueguegueguegu-eguegueguegueguegu...
A népszámlálási kérdőív több nyelvre vonatkozó kérdést is tartalmaz. A válaszlehetőségek azonban korlátozottak, ami megkérdőjelezi, hogy sikerül-e egyáltalán valós adatokat gyűjteni. Más esetekben az abszurd válaszlehetőségek arra csábíthatják a tréfásabb kedvű kitöltőket, hogy megtévesztő válaszokat adjanak akkor is, ha egyébként ilyesmi eszükbe sem jutott volna.
A népszámlálás 21. kérdése a nyelvtudásra vonatkozik. Megjelölhető, hogy a válaszadó beszél-e magyarul, illetve megjelölhető további három nyelv. Nem világos, hogy a megjelölhető nyelvek számát miért korlátozzák háromban. Mivel a háromnál több idegen nyelvet beszélők nem sorolhatnak fel minden nyelvet, amelyen beszélnek, a statisztikák óhatatlanul hibásak lesznek: egyfelől nem számolható ki, hogy átlagosan hány nyelvet beszél egy magyar állampolgár, másfelől az sem, hogy egy-egy nyelvet hányan beszélnek. Arról nem is szólva, hogy a több nyelven is beszélő állampolgárok kedvét ez a korlátozás el is veheti a kitöltéstől, melynek következtében az adott kérdésre egyáltalán nem válaszolnak.
A cikkben többször említjük, hogy mi mindent nem tudunk. Természetesen a választ igyekeztünk fellelni, méghozzá a lehető legtermészetesebb módon: elektronikus levélben felkerestük Virágh Esztert, a népszámlálás szóvivőjét. Szerkesztőségünk egy hét alatt semmilyen választ nem kapott.
Arra, hogy a korlátozás milyen mértékben torzítja az adatokat, abból következtethetnénk, hogy hányan jelöltek meg a népszámláláson három nyelvet. Leginkább köztük lehetnek ugyanis azok, akik egy negyedik vagy ötödik nyelvet is megjelöltek volna. Sajnos azonban nem sikerült kiderítenünk, hogy 2001-ben hány ilyen válasz született. A 2001-es népszálálás (egyébként csigalassúsággal működő) honlapján ugyanis nem sikerült megtalálnunk a vonatkozó adatokat. Még ez sem világos, hogy a népszámlálási adatokat feldolgozó kötetek közül melyik tartalmazza a vonatkozó adatokat.
(Forrás: egy olvasónk)
Ha a kérdőívet az interneten töltjük ki, nem adhatunk meg akármilyen nyelvet, a rendszer csak az általa ismerteket fogadja el. Nem tudjuk, mi van, ha valaki olyan nyelvet beszél, amely nem szerepel a listán – kihez fordulhat ilyenkor? Egyelőre azonban inkább úgy tűnik, inkább a bőség zavara okoz gondokat. Az angol mellett nem csak az amerikai angolt választhatjuk, de az angol (amerikai)-t is (hasonló választás elé vagyunk állítva, ha az angol kanadai, ausztráliai vagy új-zélandi változatát beszéljük, azt azonban nem jelölhetjük meg, hogy a brit, a skót vagy az ír angolt beszéljük – szerepel viszont a taki-taki angol és az angol (taki-taki): ez utóbbi azonban nem az angol egy változata, hanem egy angol alapú kreol nyelv).
A fenti illusztráción azt láthatjuk, hogy milyen lehetőségeket kapunk, ha az oroszt próbáljuk begépelni: a nagyorosz ugyanaz, mint az orosz, általában arra használjuk, hogy megkülönböztessük a kisorosztól (melyet ma már inkább ukránnak nevezünk), illetve a fehérorosztól – ma viszont már ezek egyikét sem nevezzük egyszerűen orosznak! A porosznak azonban semmi köze az oroszhoz, és aligha képzelhető el, hogy valaki beszéli, hiszen legkésőbb a 18. század elején kihalt. Persze lehet, hogy valaki kutatóként – ha nem is beszéli – ismeri, de ilyen alapon fel kellene venni a listába például az óangolt is.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Bár nem nyelvi kérdés, meg kell jegyeznünk, hogy a 38., a vallási közösséghez vagy felekezethez tartozás esetében is csupán az előre megadott válaszok közül lehet választani, így az ember nem vallhatja magát szabadon például pasztafariánusnak.
Hasonló kérdés merül fel a 34.-37. kérdéssel kapcsolatban. Ezek a kérdések a nemzetiségre, az anyanyelvre, illetve a családban, baráti közösségben használható nyelvre vonatkozik. Ezekben az esetekben 18 nyelv, nemzetiség van megjelölve, illetve van egy további szabad választási lehetőség. Ez a lehetőség azonban csak „papíron szabad”, internetes kitöltés esetén ugyanis itt is listához vagyunk kötve. Szabadon megjelölhetjük tehát, hogy családi körben magyarul és horvátul, oroszul és arabul beszélgetünk, de azt már nem, hogy finnül és svédül, mert ezt a két nyelvet csak az egyéb rubrikába írhatnánk be, és oda csak egyet lehet. Az sem elképzelhetetlen, hogy egy azeri férfi Moszkvában tanul, és egy szintén ott tanuló magyar lányt vesz el, majd Magyarországra költöznek – a családban pedig egyaránt beszélnek azeriül, magyarul és oroszul. A népszámlálási kérdőív eleve elképzelhetetlennek tartja, hogy egy kisebb közösségen belül akár három nyelvet is használjanak.
További „érdekessége” a listának, hogy anyanyelvként egy kategóriaként kezeli a romani és a beás nyelvet, holott ezek egyáltalán nem hasonlítanak egymásra. (Távoli rokonok ugyan, de ez a távolság kb. akkora, mint amekkorát a spanyol és a hindi vagy a francia és az orosz között találunk.) De még ha közeli rokonok lennének, az sem indokolná az összevonást (ahogy a szerb és a horvát is külön választási lehetőségként szerepel). Nem tarthatjuk másnak, mint súlyos hibának, hogy a hazai cigányság két legfontosabb „saját” nyelvének beszélőit a népszámlálási kérdőív eleve összemossa.
Szintén hiba, hogy a 18 kiemelt nyelv a magyar nyelv mellett a hazai nemzetiségek és a legnagyobb bevándorlócsoportok nyelvei, ugyanakkor nem szerepel a felsorolásban egy jelentős hazai kisebbség, a siketek jelnyelve.
Ezek után óhatatlanul felmerül a kérdés: a kérdőív megszerkesztésekor milyen nyelvész szakértőkkel vagy nyelvtudományi műhelyekkel konzultáltak a kérdőív összeállítói? Honnan vették az elektronikus kitöltésnél használt, a válaszadást korlátozó listákat? Milyen nyelvészeti előtanulmányok készültek, és ezek hol férhetők hozzá?
A választ nem tudjuk, csak azt, hogy a hiteles adatokra ismét egy évtizedet kell várnunk.