Régebben sportolás közben mindenki zenét hallgatott az iPodján. Vagy ha akadt egy üres perce az irodában, rávetette magát a windowsos PC-jén futó Google-ra, hogy megtudja, mik a legfrissebb fejlemények a celebek világában. Esetleg írt valamit a Facebook üzenőfalára. Vacsora után pedig megnézett egy netflixes dvd-t, vagy elmerült egy, az Amazontól aznap érkezett letehetetlen könyv olvasásában. Ez a szemléletmód, amelyen belül minden gyártónak és minden eszköznek önálló szerepe volt, egészen 2011-ig általánosnak számított.

A legnagyobb tech cégek azonban többé már nem elégednek meg azzal, hogy valamiféle tartalommal hozzájárulnak az egyes napszakok tevékenységeihez. El akarják törölni a határokat, és ugyanarra törekszenek, mint a többiek: ki akarják sajátítani a felhasználók minden ébren töltött pillanatát.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az új stratégiának megfelelően először eszközt építenek, eladják azt a felhasználóknak, azután eladnak hozzá különböző tartalmakat, hogy legyen mivel szórakoznia. (És persze ezekhez olykor bőven társul hirdetés is.)

A Google nemrégiben adott hírt arról, hogy készül az első „saját márkás” –alapvetően zenetovábbításra szolgáló – otthoni szórakoztató eszköze. Bár ez igen távolinak tűnik a cég fő profiljától – az internetes keresés és a reklám világától –, de kiválóan illeszkedik az iparág egészére jellemző trendbe: mindegyik technológiai vállalat azt szeretné, ha egész álló nap az ő eszközeik szolgáltatásait élveznék a felhasználók.

„Ennek a jelenségnek semmi köze a márkákhoz, az eszközökhöz vagy platformokhoz – mondta a The New York Timesnak Michael Gartenberg, a Gartner elemzője. – Az ötlet lényege sokkal inkább az ökoszisztéma: a felhasználókat, amennyire csak lehet, hozzá kell kötni ehhez az ökoszisztémához, és saját tartalmat kínálva nekik lényegében be lehet zárni őket a rendszerbe.”

Okostelefon, mobilitás, televízió

Így például a Facebook – mivel felhasználóinak fele mobileszközökről éri el a közösségi oldal szolgáltatásait – megtette tapogatózó lépéseit az okostelefonok felé, és kijelentette, szándékában áll cégszinten is még határozottabban elmozdulni ebbe az irányba. Az Apple, amely egykor csupán számítógépgyártó volt, ma már profitjának legnagyobb részére a mobileszközökből tesz szert, és olyan televízió gondolatával kacérkodik, amelyen az iTunesról származó tartalom futna.

Jól illik ebbe a sorba az Amazon is: miután elkészült a Kindle Fire táblagéppel, már arról folynak a találgatások, hogy egy Kindle Phone kifejlesztése következik. Ezt látszik alátámasztani egy személyi hír is: Brandon Watson, aki a Microsoftnál igazgatóként a Windows Phone fejlesztéseit irányította, átigazolt az Amazonhoz. Mint közölte, ez egy olyan nagy lehetőség volt számára – részletekbe nem bocsátkozott –, amelyet egyszerűen nem lehetett kihagyni. A Microsoft – amely azért fűzte szorosabbra a kapcsolatait a Nokiával, hogy ismét meghatározó szereplője legyen a telefonszoftver-piacnak – ugyanakkor több millió otthonban van jelen a szórakoztató funkciót betöltő Xboxával.

Kütyük
(Forrás: Wikimedia Commons / Butch / GNU-FDL 1.2 )

Az új Google-eszköz bejelentésének híre épp akkor érkezett, amikor a keresőóriás lezárni készül a Motorola Mobility 12,5 milliárd dolláros felvásárlását, közvetlen irányítást szerezve ezáltal egy olyan vállalatban, amelyik az ő Android operációsrendszer-platformjára épít – és ezzel vélhetően a platform hatókörzetének kitágítására is lehetősége nyílik.

Titkokat „fecseg ki” az álláshirdetés

E vállalatok egyike sem szereti felfedni, hogy mit tervez a jövőre. (Sőt az Amazon még arról sem nyilatkozik, hogy mi történt a közelmúltban – pedig sokan lennének kíváncsiak rá, hány darabot értékesítettek a Kindle Firesből.) A Google-eszközről szóló hírek is csak azt követően váltak nyilvánossá, hogy egy blogger rátalált egy erről szóló feljegyzésre az amerikai Szövetségi Kommunikációs Bizottságnál (Federal Communications Commission – FCC).

A cégek személyzeti politikája ugyanakkor sok mindent elárul. Álláshirdetéseik között szép számmal szerepelnek ugyan a különböző szoftvereseknek szóló ajánlatok, de tömeges kereslet inkább villamosmérnökök és hardvertervezők iránt mutatkozik. A Google-nél mindez annak a szükségességét is jelzi, hogy létrehozza termékeinek hordozható verzióit: a Facebookhoz hasonlóan a Google sem engedheti meg magának, hogy lemaradjon a mobilfejlesztésekben.

Az egymással összehangolt rendszerek eljövetele előtt a szórakoztatóipari cégek vezetői behálózott otthonokról és konvergenciáról zagyváltak mindenfélét, szinte vég nélkül. Megpróbálták elérni, hogy mindez megvalósuljon, de egyiküknek sem volt egy fia olyan hardvere – és tartalma –, amelyet zökkenőmentesen egymáshoz lehetett volna illeszteni. Az úttörő – és talán az ihletadó – ezen a területen Steven Jobs, a korábbi Apple-vezérigazgató volt, akinek olyan egyszerűnek tűnő eszközök megalkotása köszönhető, mint amilyen az iPad és az iPhone.

Steve Jobs és a Macbook Air
(Forrás: Wikimedia Commons / Aido2002 / CC-BY-3.0)

Jobs filozófiája akár a következőképpen is összefoglalható: álmodj meg valamit, készítsd el hozzá a megfelelő szoftvert, szervezd ki a gyártást, értékesítsd prémiumtermékként, és figyeld, hogyan válik a céged a földkerekség legértékesebb vállalatává.

Roncstemető helyett ötéves terv

Ugyanakkor a technológiai „roncstemető” tele van azoknak a cégeknek az eszközeivel, amelyek megpróbáltak ellesni valamit az Apple-féle varázslatból. Erről – a táblagépekkel szerzett keserves tapasztalataikról –az RIM, a HTC vagy a Hewlett-Packard vezetői sokat tudnának mesélni.

De még ha eredményesnek bizonyul is egy termék, akkor is kerülhet homokszem a gépezetbe. Annak ellenére, hogy sikerült rabul ejteni a közönséget, a menedzsment ösztönzést érezhet arra, hogy nagyobb sebességi fokozatba kapcsoljon, mert különben elfogy a versenyelőnye.

Időnként még az Amazon és az Apple is a nyugtalanság jeleit mutatja. A Kindle Fire korai felhasználói arra panaszkodtak, hogy gondjaik vannak saját tartalmuk feltöltésével az eszközre. (Az Amazon-tartalom letöltése persze gond nélkül működött.) Az Apple épp hogy elkészült a könnyű tartalomkészítés céljára szolgáló eszközével, az iBooks Authorsszal, de máris sietett hangsúlyozni: az így keletkező tartalmak értékesítése csak az Apple-ön keresztül lehetséges. A dolognak volt némi negatív visszhangja.

Ami a Google-t és a Motorola Mobility megszerzését illeti, folynak a találgatások arról, hogy mihez kezd a nagy profittartalommal dolgozó internetes cég az alacsony profitrátával termelő gyártóval. Sean McDevitt, a CSMG tanácsadója szerint aligha az a magyarázat a Google hardverirányú elmozdulására, hogy megirigyelte volna a gyártó cég haszonkulcsát, sokkal inkább az, hogy ennél a gyártónál garantáltan az ő céljait szolgáló eszközök készüljenek.

A következő új Motorola-telefonokon kétségkívül előre lesz installálva a Google Wallett nevű NFC-eszköz (NFC - Near Field Communications; érintkezés nélküli adatkommunikációs technológia), és ha a Motorola példát mutat, akkor a többi, Androidot használó mobilkészülék-gyártó követi ezen az úton – vélekedik a CSMG tanácsadója.

„Azt azonban, hogy végül milyen modell lesz a nyerő, a Google sem tudja” –állítja Andrew Murphy, a Piper Jaffray elemzője.

Viszont világosan látszik szerinte, hogy amelyik piaci szereplő nem építi fel napjainkban ezt a modellt, az aligha számíthat sikerre öt év múlva.