Az interneten nyomon követhető élő közvetítések ma már mindennapos jelenségnek számítanak szerte a világban. A tüntetéseket megörökítő amatőr mobiltelefonos felvételeknek megvannak a maguk előnyei, és persze hátrányai is. Megdöbbentő és az emlékezetből kitörölhetetlen pillanatokat képesek felvillantani az egész világnak: olyan eseményeket, amelyeket a nagyközönség talán csak finomított változatban láthatott volna a televíziós híradásokban. Ezek a felvételek tömegeket képesek mozgósítani, továbbtüzelve a felkelések táptalajául szolgáló társadalmi elégedetlenséget. Az ilyen típusú képanyagok azonban könnyen kétélű fegyverré válhatnak: a hatóságok ugyanis – a megfelelő óvintézkedések hiányában – könnyen azonosíthatják a készülékek tulajdonosait, akikkel értelemszerűen ugyanúgy bánnak majd, mint a tilosban járó újságírókkal.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Szíriában jó ideje nem látják szívesen az újságírókat, különösen azokat, akik televíziós felszereléssel megpakolva próbálnak bejutni az országba. A Damaszkusz külvárosában zajló napi tüntetésekről azonban mégis élő közvetítések kerültek fel idén januárban a 2007 márciusa óta létező Ustream nevű portálra: a felvételeket a helyiek készítették és töltötték fel az oldalra mobiltelefonjaik segítségével.

Amikor a líbiai rezsim kitiltotta a külföldi riportereket az országból a tavalyi felkelés kezdetekor, egy Mohammed Nabusz nevű üzletember a szintén saját készítésű videók megosztására specializálódott Livestream nevű oldalon tette közzé a helyszínen készített felvételeit. Jó ideig ezek voltak a Líbiával kapcsolatos televíziós híradások egyedüli képanyagforrásai. Nabuszt később megölték felvételkészítés közben. A Bambuser nevű videomegosztó portálra tavaly több mint százezer, a Közel-Keletről és Afrikából származó közvetítést töltöttek fel.

„Egzotikus” technológiák

A The Economist brit hírmagazin összeállítása szerint a technológia révén ma már szinte bárkiből lehet operatőr, illetve nemzetközi tudósító, aki rendelkezik megfelelő mobiltelefonnal és internetkapcsolattal. Mindez persze alaposan felforgatja a hírgyűjtés folyamatát is. A 2009-es iráni választási csalások miatti tüntetések során – a legmodernebb technológiákkal is „jó barátságban” lévő – Access Now nevű emberjogi szervezetnek olyan felvételek kerültek a birtokába, amelyek megörökítették az utcára vonult több ezres tömeget.

Ezzel szemben a nem hivatalos forrásoktól ódzkodó CNN a kormány által jóváhagyott felvételeket használta híradásaiban, amelyek így jóval jelentéktelenebbnek tüntették fel a megmozdulásokat. Ma már a hírcsatorna iReport nevű internetes oldalán a nézők által készített képeket is közzéteszik a hálózat saját anyagaival együtt, és más csatornák is egyre gyakrabban használják fel híradásaikban az amatőröktől származó felvételeket.

Forrás: Wikimedia Commons / Soman / GNU-FDL 1.2

A mobiltelefonnál jóval „egzotikusabb” technológiák is nagy népszerűségnek örvendenek. A modellhelikopterekhez hasonló, mindössze néhány száz dollárba kerülő távirányítású készülékekkel kiváló légi felvételeket lehet készíteni, amelyekhez egykor még méregdrága „valódi” helikopterekre volt szükség. Az amerikai Occupy-tüntetések szervezői például ilyen kamerákkal térképezték fel a megmozdulások helyszínére kiérkező rendőrök sorfalának gyenge pontjait.

Az ilyen típusú felvételek azonban nem csupán a híradások számára szolgálnak értékes képanyagforrásként. Az önégető Mohammed Bouazizi tunéziai temetéséről készített képsorok hatására felerősödő társadalmi elégedetlenség végül Zín el-Ábidín ben Ali elnök lemondásához vezetett 2011 januárjában. (Az 1984-es születésű Bouazizi mozgóárusként dolgozott Tunéziában. A fiatalembert egy helyszíni szemle alkalmával súlyosan bántalmazták a helyi hatóságok. A férfi 2010 decemberében –belefáradva a megaláztatásba és a kilátástalanságba – felgyújtotta magát.)

Számos felvételt tettek közzé az interneten az egyiptomi tüntetésekről is. A szíriai hatóságokat azonban még az ütlegeléseket és rendőri razziákat megörökítő felvételek sem tartották vissza attól, hogy több ezer ember életét oltsák ki a tavaly tavasszal kezdődött tüntetések során.

A felvétel ereje a kivételességben rejlik

A kántáló tömegeket megörökítő elmosódó és szaggatott felvételek –amelyek az amatőrök által készített anyagok legnagyobb hányadát alkotják – mindazonáltal hamar „unalmassá” válnak. Ahhoz, hogy egy felvétel igazán átütő erejű legyen, mindenképpen valami megdöbbentő, emlékezetbe vésődő és ritka pillanatot kell megragadnia: a tüntetők hősiességét, a hatalom igazságtalanságának a megnyilvánulását – vagy egyszerre mindkettőt. Ilyen képsorokat persze csak nehezen és ritkán lehet lencsevégre kapni. A kamera jelenléte pedig – legyen az akár mobiltelefon – óvatosabbá teszi magukat az elkövetőket is.

A B'tselem elnevezésű izraeli emberjogi szervezet már jó pár évvel ezelőtt szétosztott kamerákat a megszállt területeken élő palesztinok között. Az általuk készített felvételek hatására az izraeli hadsereg alkalmanként kivizsgálja a saját katonáinak állítólagos túlkapásait. A palesztin földműveseket megtámadó izraeli telepesekről készített felvételek azonban arra bátorították az utóbbiakat, hogy inkább éjszakánként fosztogassák a gazdálkodók olajbogyóligeteit.

Az amerikai Occupy Wall Street – és a szellemiségében kibontakozó többi megmozdulás – valószínűleg a valaha volt legalaposabban dokumentált tüntetéssorozat. Amikor 2011 végén egy rendőr chilipaprika-kivonatot tartalmazó gázsprayjel fújt le néhány diákot az egyik kaliforniai egyetemen rendezett ülősztrájk során, az illetőt egyidejűleg több szögből is filmre vették. A YouTube videomegosztó portál egyik felhasználója a felvett anyagok közül négyet összevágott, majd osztott képernyőn megmutatta, hogy a lefújás teljesen indokolatlan volt. A képsorok nyomán kibontakozó felzúdulás ellenére a rendőr büntetése mindössze fizetett kényszerszabadságolás volt.

Bizonyíthatóság mindennek felett

Ahhoz, hogy a „videobizonyíték” kellően meggyőző erejű legyen, nem csupán átláthatónak és nagy hatásúnak, hanem egyszersmind bizonyíthatóan hitelesnek kell lennie – mutatott rá Sam Gregory, a videofelvételek készítésére ösztönző Witness nevű emberjogi szervezet munkatársa. Hozzátette, hogy miként azt a paprikasprayes eset is bizonyítja, ugyanannak az esetnek több szemszögből történő – akár egyidejű – bemutatása nagyon jó módszer lehet.

Az izraeli B'tselem például olyan felvételeket küldött el a Situ Studio nevű New York-i tervezői vállalatnak, amelyeken három különböző kameraállásból látszott, ahogy az izraeli hadsereg könnygázgránátja végez egy palesztin férfival 2009-ben. Az amerikai cég úgy vágta össze a felvételeket, hogy az elkészült anyagon jól kivehető a gránát röppályája: a képsorok szerint a gránátot egyenesen a férfi irányába, és korántsem vaktában a levegőbe lőtték ki. A felvételek újabb – bűnvádi eljáráshoz azonban nem vezető – nyomozást indítottak el.

Kétélű fegyver

A lenyomozható forrásból származó felvételek azonban könnyen kétélű fegyverré válhatnak. A rendőrség ugyanis képes olyan rejtett információkat – metaadatokat – is kiolvasni a videofájlokból, amelyek révén azonosítani tudja a kamera tulajdonosát. Sőt olyan arcfelismerő szoftvereket is bevethet, amelyekkel a felvételen szereplő egyének nyomára tud bukkanni.

A Carnegie-Mellon Egyetemen dolgozó Alessandro Acquistinek és kollégáinak a tanulmánya szerint az intézményben kifejlesztett PittPatt nevű számítógépes program például képes három lefényképezett diákból egyet beazonosítani pusztán azáltal, hogy összeveti a fényképeiket a Facebookon található nyilvános fotóikkal.

Forrás: Wkikmedia Commons / Averater / GNU-FDL 1.2

A Guardian Project és a Witness nevű nonprofit szervezetek éppen ennek kivédése érdekében dolgoznak az Obscuracam elnevezésű szoftveren. A program révén a mobiltelefon-használók a metaadat kiiktatásával, illetve a felvételen látható személyek arcának elmosásával tudják feltölteni videóikat. A fejlesztés alatt álló Informacam nevű szoftver pedig a rögzítés helyszínére vonatkozó információkkal, illetve olyan digitális ujjlenyomattal látja el az elkészült anyagot, amely megmutatja, ha valaki „megbabrálta” a felvételt. Ez lehetővé tenné ugyanannak a képanyagnak a „finomított” –nagyközönségnek szánt – változatának a felöltését, valamint az eredeti verziónak egy biztonságos szerverre történő elmentését, amelyet szükséges esetén bármikor megdönthetetlen bizonyítékként lehetne használni.

A hatóságok valószínűleg mindig ott lesznek az amatőr tudósítók sarkában: aki okostelefonnal próbál áthaladni egy ellenőrző ponton, annak számolni kell a kockázattal, hogy a készüléket elkobozhatják, lemásolhatják a tartalmát, ennek pedig súlyos következményei lehetnek. A tüntető tömeg filmezése könnyen szemet szúrhat a gumibotokkal vagy még keményebb eszközökkel felszerelt rendőröknek: és ha az „egyszerű állampolgár” úgy viselkedik, mint egy nemkívánatos riporter, akkor azt kockáztatja, hogy ennek megfelelően fognak bánni vele.