-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
egueguegueguegu-eguegueguegueguegu...
Ismét elmerengünk rajta, hogy miként van ott valami, ha nincs. Főzünk, eszünk, iszunk – a számok azonban végig velünk lesznek.
Persze hogy a nulla (zérus, zéró) nem ugyanaz, mint a semmi: erről csak azt nem kell meggyőzni, aki nem érzékeli, hogy nagy különbség, hogy 1 vagy 10 vagy 100 dollárt kap a kezébe. Mindháromszor van tehát valami az egyes után, sőt alighanem az is csak egy szám. Hál’ istennek azzal itt nem kell foglalkoznunk, hogy rejtélyes számunk természetes szám-e; azzal sem, vajon miként lehet, hogy páros; osztani akarni végképp nem fogunk vele (tán nem is lehet).
A zéró mint számjegy történetéről, illetve a különböző nyelvekben használatos mai alakjairól sok – nyelvileg is – izgalmas dolgot találunk, ha erre vagyunk kíváncsiak. Most azonban az érdekel bennünket, hogyan használatos a zérus fogalma a nyelvészetben; az olyan alakok, mint „zéró forma”, „zéró fok” vagy „zérus morféma” ismerősen csenghetnek.
A múltkor angol felszólító mondatok alanyait üldöztük. Úgy tűnt, sokszor jelen vannak, ha nem látszanak is. Az alábbiakban néhány olyan eset következik, ahol a nyelvi elemzés valamelyik szintjén kifejezetten valamilyen zérussal találkozhatunk – Ebben Neil Smith lesz a segítségünkre (Language, frogs and savants: more linguistic problems, puzzles and polemics, Blackwell 2005). Ezek tehát – mint hamarosan kiderül – ha nullák is, nem azonos státuszú dolgok.
Fontos hangsúlyozni azt is, hogy a zéró – általában az „üres kategória” fogalom – létezését nem minden nyelvészeti iskola ismeri el, illetve nem minden egyes fajtájukban hisz.
(Forrás: FORTEPAN / Uvaterv)
Ha azt állítjuk, hogy az Azt ígérte, hogy főz és az Azt ígérte, főz mondat ugyanazt jelenti, sőt hasonló szerkezetűek, csak épp az utóbbiban az alárendelő hogy hiányzik (azaz a helyén nincs semmi), onnan már csak egy lépés, hogy ezt a semmit „fontos semminek” tekintsük. Azaz: Azt ígérte, 0 főz – itt zérussal van dolgunk.
Ezen a helyen tehát két dolog állhat: a hogy és a 0; vagy még inkább: ezen a helyen a hogy áll, vagy „kitett”, testes formában, vagy zéró alakban. Vegyük észre, hogy ez a hogy-értékű zéró nem mindig helyettesítheti a hangzó hogy-ot, vagyis éppen olyan (nem is túl egyszerű) szabályok vonatkoznak rá, mint a testes elemekre. E bekezdés egyik mondatában pl. csak a testes változat használható, a „láthatatlan” nem. Nem mondható, hogy
csak egy lépés, 0 ezt a semmit „fontos semminek” tekintsük.
Második zérusunk kissé más. Miért szokatlan az Én halat ettem, Aranka pizzát evett mondat? Természetesebb ugyanis ez: Én halat ettem, Aranka pizzát. Minthogy ezt mindenki érti – és ugyanolyan jelentéssel érti –, mint a két darab ettem-et tartalmazó mondatot –, okkal tételezünk fel egy zéró-fokon lévő ettem elemet. Az egy ettem-es mondatban tehát valójában két ettem van, egy kitett és egy „rejtett”: Én halat ettem, Aranka pizzát 0.
Mivel igazoljuk a második ettem ottlétét? Két mondatot fűztünk össze: (1) Én halat ettem (2) Aranka pizzát evett. Mivel azonban olyan mondat nincs, hogy Aranka pizzát, az Én halat ettem, Aranka pizzát mondatnak tartalmaznia kell igét. Tartalmaz is.
A jelenség neve ellipszis (kihagyás), ami ezek szerint az előző esethez hasonlóan null-alakot tartalmaz. Minek a helyén állt a zéró az előző esetben? Csakis és mindig a hogy helyén. Minek a helyén áll itt a zéró? Az ettem helyén. Mindig, minden mondatban? Nyilván nem. Ezt nemcsak az Én bort ittam, Aranka sört 0 mutatja (hiszen itt a zéró az ittam helyén áll), de számtalan hasonló és kevésbé hasonló szerkezetű kihagyásos mondat is előfordul. Az Aranka nem akar 0 és nem is fog inni mondatban az akar ige elhangzása után még ugyan nem tudjuk, mit nem akar Aranka, az azonban nyilvánvaló, hogy az akar‑nak csak látszólag nincs tárgya: a mondatban egy zéró és egy hangzós inni szerepel. Sorrendjük lehetne fordítva is: Aranka nem akar inni és nem is fog 0. Az Aranka evett pizzát, de 0 soha nem ivott bort ismét két tagmondatot kapcsol össze, amelyek alanya ugyanaz: az első Aranka testes, a második nulla.
A fenti példákban egyrészt különféle szavak (eszik, iszik, Aranka), másrészt ugyanannak a szónak (iszik) különböző alakjai szerepelnek.
Harmadik zérusunk az angol többesszám egyik „jele”. Sok kezdőnek nem könnyű megérteni, hogy – szemben a jól viselkedő angol főnevekkel, mint mondjuk a lion ‘oroszlán’ – a sheep ‘birka’ szónak úgynevezett “zéró többesszáma” van (a furniture ‘bútor’ szónak pedig semmilyen többese nincs).
Ezt állítjuk tehát:
|
egyesszám |
többesszám |
|
lion |
lion-s |
|
fish |
fish-0 |
|
furniture |
— |
Ami súlyos kijelentés: ezek szerint a fish viselkedése jobban hasonlít a lion viselkedésére, mint a furniture-ére. A furniture végén nincs semmilyen többesjel, mert nem is lehet.
Azért állíthatjuk ezt, mert a fenti főnevek (és sok hasonló főnév) használata során a következőt látjuk:
|
egyesszám |
többesszám |
|
a lion was in the photo |
lion-s were in the photo |
|
a fish was in the tank |
fish-0 were in the tank |
|
furniture was in the room |
furniture were |
A fish pontosan úgy viselkedik, mint aminek van többesszáma: ugyanúgy többesszámú igét kíván maga mellé. Alkalmazzuk hát a kacsatesztet: úgy totyog, akár a kacsa; úgy úszik, akár a kacsa; hápog, akár a kacsa – akkor kacsa az. A fish-nek tehát van többesszáma, pont úgy, mint a lion-nak. Ha mi nem is, az ige mégis “látja” – mondhatnánk némi pedagógiailag védhető apró, fehér hazugsággal. Azaz: a fish szóban ilyenkor van egy láthatatlan – testetlen, rejtett, zéró – többesjel, nulla morféma, amely “egyenrangú” a nagyon is látható, kitett, hangzó (az angolban szabályosan -s) többesjellel. Minek a helyén áll a zéró? Mindig ugyanannak az elemnek – a többesszám (rendszerint testes) jelének – a helyén.
Negyedik zéró alakunk (pl. a magyar) igeragozásból kerül elő: ha végignézünk a főz ige (jelen idejű, kijelentő módú) alakjain, ezt látjuk:
|
egyesszám |
|
|
1.sz. |
főz-ök |
|
2.sz. |
főz-öl |
|
3.sz. |
főz-0 |
|
többesszám |
|
|
1.sz. |
főz-ünk |
|
2.sz. |
főz-tök |
|
3.sz. |
főz-nek |
Honnan tudjuk, hogy valaki egyesszám 2. személyű alakot használ? Természetesen a végződésből: -öl. Ez szemben áll az összes többivel: -öl, azaz nem -ök, nem -ünk, nem -nek, stb.
Honnan tudjuk, hogy e.sz. 3. személyű alakkal van dolgunk? Természetesen a végződésből: ez a 0 is szemben áll az összes többivel: most onnan tudjuk, hogy nem e.sz. 1. személy, hogy nem -ök, onnan látszik, hogy nem 2. személy, hogy nem -öl, stb.
Nem mondhatjuk, hogy ezen a helyen nincs szám – nincs végződés. Nagyon is van: a zérus. A főz-0 alakban ott van a láthatatlan személyrag – zéró végződés –, amely “egyenrangú” a többi – látható, testes, kitett, hangzó – raggal.
Figyeljük meg: nem azzal érveltünk, hogy ezt az e.sz. 3. személyű alakot azért tudjuk azonosítani, mert a közelben ott van egy testes ő alany. Nem néztünk se jobbra, se balra; éppenséggel föl–alá tekintettünk a táblázatban: a különös főz-0 alakot a főz-ök vagy a főz-nek alakokkal vetettük össze. Minek a helyén áll tehát ez a zérus? Azon a helyen, ahol a többi hasonló végződés áll. Vegyük észre azonban, hogy nem valami helyett, csak a többi hasonló helyén.
Következő zéró alakunk esetében ismét többről van szó, mint végződésről: itt egy hangzó/látható szó váltakozik a zéróval. Hogy hangzik az Otthon vagyok mondat a többi személyben? Otthon vagy, Otthon van, Otthon vagyunk, stb. És ugyanez éhessel? A furcsaság ismét valami olyannak az ott-nem-léte, ami mégiscsak jelen van: Éhes vagyok, Éhes vagy, Éhes —, Éhesek vagyunk, stb. (A hiányt itt vonással jelöltük, de zérussal is jelölhetnénk.) Ezúttal nem pusztán egy személyrag, de egy teljes szó tűnik el. Hogy miért mondjuk akkor erről a van-ról, hogy mégis ott van, mikor nincs? Hogy „eltűnik”? Éppen azért, mert valamennyi személyben, másik igeidőkben, más igemódokban van ott valami: Éhes van nincs, de Éhes vagy/volt/lesz/lenne/legyek valamennyien léteznek. Ráadásul a másik van nem tűnik el soha, e.sz. 3. személyben sem: Otthon van. Itt is egy néha láthatatlan, testetlen zéró, néha testes, kitett, hangzó alakkal van dolgunk.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Érdekes, hogy néha ez a rendszerint láthatatlan van is megjelenik. Ha túlzásnak tartjuk Lajos magasságát, és a Lajos egy méter kilencven mondatot hallva rákérdezünk, előkerülhet a van elem: Tényleg van Lajos egy méter kilencven? Ha bizonykodunk, hasonlóképpen: Lajos van egy méter kilencven! Ennek a van elemnek ott kell lennie valahol, az biztos: hogy lehetne egy nem létező szóra hangsúlyt helyezni? (Tudomásom szerint a szakma ezt a felismerést Varga Lászlónak (ELTE) köszönheti. Természetesen a van-nal dúsított mondatok nem pontos magasságra utalnak, hanem egyikük arra kérdez rá, másikuk azt állítja, hogy Lajos 1m 90cm vagy több.)
Legközelebb alaposan szemügyre veszünk néhány még titokzatosabb láthatatlan elemet.