Az ilyen maradványok esetében nem könnyű a fertőzések, betegségek kimutatása, a mikrobiális DNS-kimutatásán alapuló eljárásoknál nehéz elkerülni a környezeti szennyeződést. Ily módon a vizsgálatok legfeljebb egy-egy mikroorganizmus jelenlétét mutatják ki a mintában, de semmiképp sem bizonyítják, hogy az adott személy fertőzött volt – olvasható a PhysOrg tudományos hírportálon.

A New York-i Egyetem igazságügyi orvosi intézetének a kutatói Angelique Corthals vezetésével az Andokban 1999-ben 6700 méteres magasságban felfedezett két múmiát vizsgálták. A mikroorganizmusok DNS-e helyett azonban a tudósok olyan fehérjéket kerestek, amelyek a fertőzésre történő immunválasz során képződtek.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A kutatók „kenetet” vettek a két múmia ajkairól, majd a mintákban talált fehérjéket összevetették az emberi genom nagy adatbázisával. Az egyik múmia, egy 15 éves lány, a „Hajadon” esetében azt találták, hogy proteinprofilja hasonlít a krónikus légúti fertőzésekben szenvedőkéhez. A DNS-vizsgálatok a Mycobacterium-családhoz tartozó patogén baktérium jelenlétét mutatták ki, egy olyan kórokozóét, amely egyebek közt felső légúti megbetegedéseket és tuberkulózist vált ki.

A „Hajadon” röntgenvizsgálata során megállapították, hogy halála idején tüdőfertőzése volt. A másik múmiánál nem derítettek ki légúti megbetegedést. Angelique Corthals szerint az eljárás segítségével a történelem nagy rejtélyeire deríthetnek fényt. Így egyebek közt megtudható, hogy miért követelt annyi halálos áldozatot az 1918-as spanyolnátha-járvány, és megérthetik, hogy miként válhat újra „gyilkossá” egy régi kórokozó, vagy miért alakulhatnak ki új világjárványok.