Az ősszel több cikkben is foglalkozott a nyest azzal, hogy mik is tulajdonképpen a gyakorlóiskolák, és milyen egy ilyen intézményben tanítani és tanulni. Az oktatás átalakítása érzékenyen érinti az ilyen intézményeket is, ezért is sűrűn szerepelnek a hírekben. Hogy néz ki egy ilyen intézmény kívülről? Két nagy hírű fővárosi gyakorlóiskola történetébe pillantunk bele, majd az épületek falaira fókuszáljuk figyelmünket.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az élharcos

Sokan nem tudják, hogy a régies helyesírású Cházár név ejtése: [császár].

A különböző intézményi rangsorok élbolyában mindig ott találjuk a Zuglóban, az Abonyi utca és Chazár András utca sarkán működő Radnóti Gimnáziumot. A nagy hírű iskola azonban nem volt mindig az ELTE kistanárainak gyakorlóterepe.

Az iskola jellegzetes, vörös téglás épületét 1931-ben adták át teljes egészében, mint a Pesti Izraelita Hitközség Fiú- és Leánygimnáziumát. Az iskola története azonban sokkal korábban kezdődött. A kiegyezés után több alapítvány is létesült izraelita iskola létesítésére. A megvalósításra azonban sokáig várni kellett: a hitközség csak 1919-ben létesített az Erzsébetvárosban külön fiú- és leánygimnáziumot. A két iskolát később egy épületbe akarták költöztetni, melynek tervei 1914-re el is készültek, ám a háború akadályozta az építkezést. A hatalmas zuglói U alakú iskolaépületben végül csak 1923 októberében indulhatott el a tanítás, a fiúk számára. A zsinagóga elkészülésére viszont 1927-ig várni kellett. Az építési munkálatok pedig 1931-ig elhúzódtak. Ekkor költözhetett be az iskolába a leánygimnázium is.

A Radnóti – kívülről
(Forrás: Wikimedia Commons / KovacsDaniel / CC BY-SA 3.0)

11 év múlva, 1942-ben azonban működése már meg is szűnt, ugyanis az iskolát – számos más oktatási intézménnyel egyetemben – honvédségi célokra át kellett adni. A leánygimnáziumban a Vöröskereszt hadikórházat létesített, az épület többi részében pedig varrodát és cipőjavító műhelyt rendeztek be, ahol a zsidó munkaszolgálatosok és családtagjaik dolgoztak és éltek. Az épületben, mely hadiüzemnek minősült, legalább 1600-1700 ember élt, védve a nyilasok támadásaitól. Az Ocskay László százados által vezetett munkásszázad végül megmenekült a deportálástól, bár volt, akit a gimnázium épületéből is elhurcoltak.

A háború után az iskolaépületet több intézmény is használta. Visszaköltözhetett a zsidó gimnázium, emellett a nemzetiségi tanítóképző és egy általános iskola is helyet kapott. 1952-ben azonban teljesen állami kézbe került az épület, és az addig ott működő iskolákat kiköltöztették. 1952 és 1957 között különböző oktatási intézmények váltották egymást, majd Simon József igazgató munkássága nyomán lassan kezdett kialakulni az iskola mai képe. Az épületben általános iskola és gimnázium létesült. A gimnázium 1959-ben vette fel Radnóti Miklós nevét. Két évvel később egyesült az épület két iskolája, és az ELTE gyakorlóiskolájává vált.

A Radnóti homlokzata – részlet
(Forrás: Wikimedia Commons / KovacsDaniel / CC BY-SA 3.0)

Az 1970-es évek elején itt próbálták ki az országban először a fakultációs oktatást – azaz azt, hogy a felsőbb évfolyamokban a tanórák egy részében a diákok maguk választhatják meg, milyen tantárgyat tanulnak. 1990-től fokozatosan vezették be a 8 és 6 osztályos gimnáziumi képzést. Így ma 4 osztályos általános iskola, illetve 8 és 6 évfolyamos gimnázium működik az épületben. A 6 éves gimnáziumi képzést egy éves nyelvi előkészítő évfolyam előzi meg

Szerb Antal és Ancsel Éva munkahelye

Míg a Radnótit igen sokan ismerik, a Széchenyi István Gyakorló Kereskedelmi Szakközépiskola neve sokkal kevesebbeknek hangzik ismerősen, holott ezt az intézményt régebben alapították és hosszabb ideje működik gyakorlóiskolaként, mint a Radnóti. Hol is van ez az iskola és miről nevezetes?

A Józsefvárosban, a Vas utcában 1912-ben indult meg az oktatás a Felsőkereskedelmi Iskola 4 évvel azelőtt önállónak nyilvánított intézményének frissen elkészült épületében. Az iskolában gazdasági szakembereket képeztek, aminek keretében magas szinten tanítottak – úttörő módon csoportbontásban – nyelveket. Az iskola profilja lényegében máig nem változott.

A Széchenyi a Vas utca felől
(Forrás: Wikimedia Commons / Satak Lord / CC BY 3.0)

Széchenyi István nevét 1925-ben vette fel az intézmény és 1953-ban nyilvánították gyakorlóiskolává. Eleinte a Közgazdasági Egyetemről, majd a Vendéglátó-ipari Főiskoláról, illetve ezek utódairól fogadtak csak tanárjelölteket, akik gazdasági szakmai tárgyakat tanítottak. Manapság már az ELTE tanárjelöltjei közül is jönnek ide gyakorlótanításra.

Itt dolgozott az egyetem elvégzésétől, azaz 1926-tól kezdve Szerb Antal, aki 1944-es kényszernyugdíjazásáig francia-, angol-, német- és magyarórákat tartott az iskolában. Az iskola eredeti szépségében megmaradt könyvtártermében dolgozott az irodalomtudósként és szépíróként is ismert tanár, akit 43 éves korában a balfi munkatáborban gyilkoltak meg. Az iskola másik neves tanára Ancsel Éva filozófus volt, aki az 1950-es években adott itt órákat.

Az alkotó

Miért pont ezt a két iskolát választottuk ki a számos gyakorlóiskola közül? A két intézmény nem csak abban hasonlít, hogy tanárjelölteket képez és vörös téglából épült, hanem abban is, hogy 20. század elejének egyik nagy építésze, Lajta Béla (1873. január 23. –1920. október 12.) tervezte az épületeket. Lajta mestere a magyar szecesszió atyja, Lechner Ödön volt. Így a tanítvány is eleinte szecessziós épületeket tervezett, későbbi művei viszont a modern irányzatokat tükrözik. Az észak-európai építészet és az art déco szellemisége is hatott rá. Ő tervezte a zeneműboltnak otthont adó Rózsavölgyi-házat, a valamikori Wechselmann Intézetet, amely ma a nagy hírű Mozgásjavító és az Amerikai úti Idegsebészeti Klinikának otthont adó valamikori Chevra Kadisa Szeretetotthont. Az art déco jegyeit mutató Új Színház – volt Parisiana mulató – is az ő nevéhez fűződik. Miért tervezett iskolákat?

Bárczy István – az iskolaépíttető polgármester
(Forrás: Wikimedia Commons )

1909 és 1912 között a Bárczy István főpolgármestersége alatt indított intenzív iskolaépítési program során Budapesten 967 tanterem épült, így az iskolai férőhelyek száma 3 év alatt megháromszorozódott. Egyes helyeken ideiglenes barakkiskolákat létesítettek, de igen nagy volt azoknak az épületeknek a száma, melyeket a kor legnevesebb építészei terveztek – például Kós Károly, Zrumeczky Dezső, Györgyi Dénes, Sándy Gyula és Lajta Béla. Az építkezéseknél nem takarékoskodtak, ám az egész fővárosi programra szánt 32 millió koronából így csak 55 iskola épülhetett meg az eredetileg tervezett 90 helyett.

A legnagyobb költségvetésű épület az igen impozáns Vas utcai kereskedelmi iskola volt, melynek tervezését Lajta Béla nyerte el. Lajta a mintaiskolának (azaz gyakorlóiskolának) szánt épülethez minden apró részletet megtervezett a falak díszítésétől a kilincsekig. A belső terek kialakításában a később modern stílusban alkotó építész, Kozma Lajos is részt vett. A Róth Miksa színes üvegablakaival ékesített épület díszítését a népi ihletésű geometrikus formák jellemzik, de néhol feltűnik egy-egy mozdony vagy repülőgép is, mint a kereskedelem szimbólumai. Emellett a pécsi Zsolnay Gyárban készült csempék is emelik az iskola fényét. Bár az épület a II. világháborúban megsérült, az eredeti berendezés és díszítés több helyen megmaradt. A bagolyszobrokkal díszített vörös téglás épület első pillantásra nem tűnik nagyon különlegesnek, ám a belső terek nem tipikus iskolai hangulatot árasztanak.

Homlokzati dísz a Széchenyi épületén
(Forrás: Wikimedia Commons / Satak Lord / CC BY 3.0)

A sokkal visszafogottabb stílusú Radnóti tervei már az I. világháború előtt készen álltak, ám az építkezés a háború miatt sokáig húzódott. Így Lajta halála után a végső formát már Hegedűs Ármin és Böhm Henrik adta meg az iskolának. A bejáratot stilizált menórát ábrázoló lapos dombormű díszíti, s másutt is találkozhatunk gondosan kiképzett díszítésekkel – a figyelmes szemlélő egy oroszlánt is felfedezhet. Az épületen a téglából kiképzett díszítések jellemzik.

A bejárat és a stilizált menórák a Radnóti épületén
(Forrás: Wikimedia Commons / rlevente / CC BY-SA 2.5)

Az ebben a korszakban épült iskolaépületek nem csak külsejükben, díszítéseikben tértek el az addigi iskoláktól. Az új épületekben tágas (63–65 m²-es), világos tantermek voltak. Ezekben már nem 100 vagy még több gyerek zsúfolódott össze, mint korábban, hanem 50-80 tanuló – persze mai szemmel nézve ez még mindig elképzelhetetlenül sok. Pedig még 1963-ban is majdnem 56 diák jutott egy tanteremre, 1967-ben 46, és még 1970-ben is a 40-es osztálylétszámot tartották ideálisnak. A nagyobb és kevésbé zsúfolt tantermek mellett tornatermek is készültek, ami akkoriban nagy újdonságnak számított. Az iskolákban könyvtárszoba is létesült, amit a tanárok és diákok egyaránt használhattak. Az addig általános kályhás fűtést (nem ritkán a tanulóknak kellett vinni minden nap egy hasáb fát) a legtöbb új iskolában felváltotta a központi fűtés.

Míg az elemi iskolákba csak általános célú termeket terveztek, a középiskolákba – így a Radnótiba és a Széchenyibe is – az átlagos teremnél nagyobb szaktantermeket is építettek a művészeti és természettudományos oktatás számára. Tehát ekkor épültek az országban az első fizikatermek, kémiaszertárak és rajztermek. A Radnótiba minden osztályteremhez külön osztályfőnöki szobát is terveztek. A Lajta Béla Virtuális Archívumban a Radnóti és a Széchenyi eredeti tervrajzai is megtekinthetők – nem csak a terembeosztást mutató alaprajzok, hanem például az ajtókeretek, világítótestek rajzai is.

Lajta szerencsés helyzetben volt, hiszen az ország második nagy iskolaépítési hulláma pont az ő alkotói korszakára esett. A Radnótit alapítványi támogatásból, a Széchenyit pedig Bárczy István kezdeményezésének köszönhetően állami pénzből sikerült felépíteni. A két vörös téglás iskolát, melyekben igen magas szintű oktatás folyik ma is, Lajta Béla születésének 140. évfordulója alkalmából mutattuk be.

Források

Kovács Dániel – Batár Zsolt: Szecessziós Budapest.

Bede Béla: Magyar szecessziós építészet.

Lajta Béla Virtuális Archívum

Merényi György: Százéves iskolapaloták Budapesten.

Preisich Gábor: Budapest városépítésének története 1945–1990.

Tóth Endréné (szerk.): Budapest enciklopédia.

A Radnóti műemléki leírása

Széchenyi – fényképek