@kalamajka1: Gondoltam erre, először töröltem is, hogy nem szólok hozzá - de mégis mérges maradtam. Szép napot:-)).

@Krizsa: Félreértesz, én csak Balázs felvetésében egy rejtett kisebbségi érzést véltem felfedezni, ezért írtam le ezt az adatot.

Természetesen nem a nyelvek sorában elfoglalt helyezés a legfontosabb. Minden nyelv egy külön világ, egyformán fontos, független attól, hogy 10 vagy 100 000 000 ember beszéli.

@VG: "Gondolom, hogy ez a [...] zsigeri gyűlölet [...] a magyarságomnak szólt"

Most nyilvánosan meggyanúsítottál egy embert, aki már nem tud védekezni ez ellen. Már nem tudja elmondani,h mi motiválta. :(

Egyáltalán, miért gyűlölte volna a te magyarságodat? Nem szintúgy magyar volt ő is mint te vagy? Honnan veszed,h bárminemű gyűlölet motiválta, és nem más? :( De ha már ilyen gondolataid voltak, és ezexerint még perre is mentél vele, ezt ott lehetett volna tisztáznod. Ha nem tetted meg, most már hagynod kellene... :(

@kalamajka1: Atyaúristen! Centiméterben mérjük a magyar nyelvet? Önmagunkat. Semmi más értéke, értékünk nincs, csak az, hogy nem az ötezredikek vagyunk?

Egyébként nem kell túlságosan kisebbségi érzésünknek lennünk, mert a beszélők számát figyelembe véve a magyar nyelv a világon beszélt 6-7000 nyelv közül az első 50 között van.

"Széchenyi szája ekkor megvonaglott. Most azt hitték, hogy azonnal sírvafakad. De nem ez történt. Könnyedén, világfiasan a terem közepére sietett és elkacagta magát. Sokáig kacagott. Aztán kijelentette, hogy az egész csak tréfa volt. Próbára akarta tenni õket. Egy elõre kitervezett komédiát játszott és játszatott el barátaival s ebbõl azt a meggyõzõdést szerezte, hogy érdemes újult erõvel tovább dolgoznia ennyi nemes hazafival. Arca kigyulladt a boldogságtól. Inasaival behozatta az ezüst karosgyertyatartókat, mert már sötétedett s zárt ajtók mögött elkezdõdött a tárgyalás, a komoly «barátságos tanácskozmány», mely a késõ esti órákba nyúlt belé."

Ez a cikk talán azért jelenhetett meg, mert a magyargyűlölet valamilyen fokon megengedett álnyelvész körökben. Más magyarázatát ugyanis nem találom annak, hogy egy páratlan kincset miért hasonlít valaki örökletes nyavalyához. De mondok egy példát, hogy érthető legyen az álláspontom. A szerkesztőség egyik - fiatalon megboldogult - tagjához már volt szerencsém. Nyelvészként és még a Teremtő tudja miként állította be magát. Útszéli jelzőkkel illetett a net nyilvánossága előtt, mert felfedeztem, hogy a magyar közszavak egy része idegen istenek nevével genetikusan összefügg. A perben aztán bocsánatot kért s ezzel a dolog el volt feledve. Közben azonban kiderült, hogy állításával ellentétben nem volt nyelvész. Nem lepett meg igazán. A stílus maga az ember. Az azonban nem derült ki, hogy miért borzasztotta el ama lehetőség, hogy pl. a Jahve név a javas megfelelője lehet, vagy az Elohim töve az élő jelzővel van kapcsolatban stb. Ettől és a hasonló felismeréseimtől annyira kiborult szegény megboldogult, hogy megismételhetetlen gyűlölettel kezdett el pocskondiázni engem. Gondolom, hogy ez a magától értetődőnek gondolt zsigeri gyűlölet és jelzőosztogatás egyrészt a magyarságomnak szólt, másrészt az etimologizáló hajlandóságomnak. Mert azt hihette - a Zsiraitól és elvbarátaitól megszokott, útszéli hangvételű pamfletek stílusa alapján - hogy nyelvészeti kérdéseket csak a mocskolódás és a magyargyűlölet hangján lehet megbeszélni. Ez a balhit köszön vissza a fenti cikkből is. Nem lehetne okosabban? Az említett vitapartnerem úgy halt meg, hogy már nem tudja kijavítani az elkövetett hibáját. De maguk még élnek. Az említett cikk itt olvasható: csinyalohaz.hu/index.php/orsegi-szemelyi...szavak_es_istennevek

Balázska meg ne osztogasson abból ami neki sincs. De spongyát rá! Balázska véleménye ez ügyben nem mérvadó. Egyébként is ki az a Sebestyén Balázs akinek a véleményére cikket kell alapozni???

@mederi: Én se tudtam, hogy ez Kosztolányi idézet, de persze hamar utánanéztem. Nem baj, akkor is "mákony".

Mert ez az "eszményi" felfogás csaló reményt ad arra, hogy olyasmit reméljünk karbatett kézzel, legfeljebb siránkozva, ami nem fog bekövetkezni.

Példa erre az, ami a magyar történelemmel és a nyelvvel történik 15o éve. "Majdcsak rájönnek, majdcsak előkerülnek a leletek, a bizonyítékok." "A TUDOMÁNY akkor is szent és megbízható, előbb-utóbb rátalálnak a valóságra.

Mi oka volna akár a tudománynak is arra, hogy megbízható legyen? Az, hogy siránkozol?

Ezzel szemben a tudomány is: ÁRU. Mint (majdnem) minden. Anyagi és hatalmi érdekeket kiszolgáló intézmény rendszer. Nem megbízható, mert az anyagi forrásokon kívül sem más nem vezérli, és semmi nem ellenőrzi. Nem találhat rá a valóságra és ha mégis belebotlik, belerúg. Ha ez nem elég, akkor kitiltja. Ha ez sem elég, akkor (akár a régészeti leleteket is) megsemmisíti.

Mindez pedig nem álnokság, nem valami különleges dolog, hanem ez a természetes.

Ez a civilizáció (kb. 1o.ooo éve, a többlettermelés, kereskedelem, iprosodás óta) így működik.

Nem tudom, hogy lesz-e valaha másféle civilizáció. Ha nem lesz, akkor... az emberiség csürhe marad. Vagy nem is marad...

Nincs mit remélni, hogy majdcsak jobb lesz, mert SEMMI ESETRE nem lesz jobb. A siránkozás pedig hamiskodás. Még akkor is, ha az illető őszintén zokog és van elkeseredve. Pl. azon, hogy egyetlen államfő sem "a népének javára" működik. Akkor is hamis dolog, ha maga is azt gondolja, hogy ő egy tisztességes ember. Nem az, csak öncsaló. Persze, hogy a 99-1oo% nem is tud róla... de miért nem? Mert hamisságokon nőtt fel, mert az irodalom és a kommunikáció, s az élettér, amiben benne van, erre tanítja. És a saját tapasztalatai, a tudata miért nem ébresztik a valóságra? Dehát az embernek önálló esze is van. Van? Nem lehet! MERT attól, ha "felébredne", ő kerülne hátrányosabb helyzetbe. A főnökeivel ellentétbe - tehát a saját (anyagi, pozicionális) érdekeivel menne szembe. Ezt az öncsalást "kognitív disszonanciának" nevezik.

@mederi:

Ugyanarról a soproni oldalról..

Idézetek Szabó Magdától:

,,A gyerekeinknek azzal a büszkeséggel kell megtanulniuk, hogy magyarok, amellyel Petőfi hitte legszebbnek a hazáját az öt világrész nagy területén, (…) Ne tegyünk úgy, mintha nem tudná mindenki: hiba történt itt az elmúlt negyedszázadban éppen a nemzeti tudat kialakítása területén. Csak nem fél valaki attól, hogy kárára válik az ifjúságnak, ha tudja, kiktől és hová született, csak nem viszolyognak egyesek klasszikusaink hazafias verseitől, csak nem sértjük meg tán valaki érzékenységét azzal, hogy olyan szeretettel mosolyodunk el nemzeti hovatartozásunk gondolatára, mint amikor az anyánk képét látjuk? Nem értheti a világot senki közülünk, (…), míg Magyarországot meg nem érti, nem érzékelheti helyesen a világ eseményeit, míg saját népe múltjával szembe nem nézett. (…)Az új iskola taníthat hatéveseknek komplex matematikát, az idősebbeknek atomfizikát is, de csak akkor, ha párhuzamosan átadja a tanulóknak azt, amit első ajándékként kaptak Magyarországtól a születésük jogán: hazájuk tiszta nyelvét, jellemformáló irodalmát.."

@deakt:

Megtaláltam az idézetet..:)

Kosztolányi, Nyugat, 1930. február 16.:)

cyberpress.sopron.hu/article.php?id=9530

@deakt:

A fórumom címe: A Túlélés Elve -(és) magyarnak maradni

A nagyon rövid bevezetőm után 27 hozzászólás követtkezik. De ami nem arról szó, amiről a Te idézeted, azt ugord át, hogy el ne unjad.

www.gyoknyelveszet.gportal.hu/gindex.php?pg=36160835

Vitaindító, felháborító hozzászólásom most ide: ez az idézet MÁKONY (ópium). Káros. Mert ilyen nincs. Helyette túlélési érdekek vannak. Mindenkinek, minden egyénnek és intézménynek is. Még nekem is:-).

És aki ezt nem érti, az "be van tépve".

A kérdés mindig csak az, hogy mi az érdeke?

"Aki Rolls-Royceról és kéjlakokról álmodozik, az távozzék innen. Aki csak a «mester» címre tart igényt s nem arra, hogy egy nép tanítómestere legyen, annak itt nincs helye. Akiben nem szunnyad egy szikra a széchenyis építõk hitébõl, apostoliságából, az nem való ide. Azt a lelket és nyelvet, melyet rövid idõre örökbe kaptunk, új szellemmel fényezve, csorbíttatlanul át kell adnunk utódainknak. Ez a küldetésünk - «áldjon vagy verjen sors keze» -: ez a mi küldetésünk. Kissé lehajtani a fejet. De a szívet, azt föl, föl, barátaim."

Egyébként urduul valóban megéri tanulni, akkor már hindiül is tudsz nagyjából, max írni nem. Rögtön pár száz milla anyanyelvi beszélő, és még pár száz második nyelvű, aki ért. Persze én még sose találkoztam se anyanyelvi hindivel se anyanyelvi urduval. Szóval aki Pakisztánban, vagyy Hindusztáni félszigeten képzeli el a jövőjét, annak mindenképp megéri, a többieknek kérdéses. Benettkét szerintem nem ott fogja továbbtanítani az apja.:-)

Anyanyelvet nem praktikusságból tanul az ember, hanem mert azt tudják átadni a szüők természetes formában. Egy tanult nyelvet csak degradált formában tudnak átadni. De ha nagyon profik a szülők, akkor sem természetes formában. Hiszen a gyerek akkor is tanulja az anyanyelvét, ha épp nem vele beszélnek. Második generációsan pedig csak az idegen nyelvű közegben működik. És ugye mindenki nem költözik külföldre. Ha meg az egész világ angolul tanul, az is szétbomlik dialektusokra, cseszheti az egységet az olvasótok. (Ha csak nincs nyelvművelés,de azt ugye a nyelvészek nem szeretik:-))

Amúgy meg ha megér egy-két évszázadot az olvasótok, akkor már csak 30-40 nyelvet kell majd megtanulnia, hogy mindenki értse a világon.:-) Balázska meg biztos csak jópofizni akart az urduval.