Manapság sokat halljuk a biodiverzitás vagy biológiai sokféleség kifejezéseket. Ha nem is tudjuk, pontosan mit fednek ezek a fogalmak, arra biztosan rájövünk, hogy az élőlények változatosságáról van szó. De miért jó nekünk, ha változatos az élővilág? A biodiverzitás napja alkalmából ezt a kérdést járjuk körül, cikkünk végén pedig egy kis játékra invitáljuk olvasóinkat.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A biological diversity ’biológiai sokféleség’ fogalmat feltehetőleg Raymond F. Dasmann biológus használta először 1968-ban megjelent A Different Kind of Country (Egy másféle ország) című könyvében. A kifejezés gyorsan terjedt, és néhány évtizeden belül kialakult az összevont szóalak is, a biodiversity. A magyarban mind a biodiverzitás, mind a biológiai sokféleség alakot használják.

A riói Biológiai Sokféleség Egyezményt hazánk is aláírta, és az ebben foglaltakat törvénybe is iktatta (1995. évi LXXXI. törvény). Az egyezmény hivatalos nevét a törvényben a fentiek szerint nagy betűvel írják. Az Osiris-féle Helyesírás azonban kisbetűvel kezdi az egyezmények nevét: genfi egyezmény, washingtoni egyezmény. A továbbiakban mi riói egyezményként fogunk erre a szerződésre hivatkozni.

A biodiverzitás napját 1990-es évek óta ünneplik. Eredetileg december 29-én tartották a rendezvényeket, de 2000 óta május 22. a biológiai sokféleség nemzetközi napja. 1992-ben ugyanis május 22-én fogadták el Nairobiban a később röviden riói egyezmény néven emlegetett biológiai sokféleségről szóló nemzetközi egyezmény végleges szövegét. A szerződést a Rio de Janeiróban tartott csúcstalálkozón írták alá 1992 júniusában.

Sokféleség Rióban
(Forrás: Wikimedia Commons / sfmission.com / CC BY 2.0)

Mi az a biológiai sokféleség?

A fent említett riói egyezmény a biológiai sokféleség fogalmát a következőképpen definiálja.

Biológiai sokféleség a bármilyen eredetű élőlények közötti változatosságot jelenti, beleértve többek között a szárazföldi, tengeri és más vízi-ökológiai rendszereket, valamint az e rendszereket magukban foglaló ökológiai komplexumokat; ez magában foglalja a fajokon belüli, a fajok közötti sokféleséget és maguknak az ökológiai rendszereknek a sokféleségét.

Vajon mit jelent az „élőlények közötti változatosság” a gyakorlatban? Ezt a változatosságot sokféleképpen értelmezhetjük. A lehetőségeket Bajomi Bálint biológus cikke alapján ismertetjük.

1. Egy adott területen élő fajok, populációk stb. száma

Ha kijelölünk mondjuk egy 10×10 méteres területet egy búzaföldön és megszámoljuk ott a növényfajokat, nem kapunk túl nagy számot. A búza mellett legfeljebb néhány gyomfajjal találkozhatunk. Egy háztáji zöldségesben ugyanekkora területen várhatóan már magasabb lesz a növényfajok száma, hisz számos zöldségnövény mellett néhány gyümölcsfát és bokrot is találunk, és valószínűleg többféle gyomnövény is él a kertben. Ha egy dús aljnövényzetű ártéri erdőben kerítünk el egy ugyanekkora területet, akkor pedig igen magas lesz a fajok száma. A biodiverzitás értéke tehát a fenti három példa közül a természetesen kialakult növénytársulásban lesz a legmagasabb.

Hol a búza úgy ring mint a tenger, ott kicsi a biológiai sokféleség
(Forrás: Wikimedia Commons / Michael Parry / CC BY-SA 2.0)

Az ilyen típusú változatosságot nem csak fajok vagy populációk szintjén értelmezhetjük, hanem a genetikai változatok szintjén is. Egy olyan, hegyek közé zárt faluban, ahol mindenki mindenkinek a rokona, sokkal kisebb a genetikai sokféleség, mint egy multikulturális nagyvárosban.

2. A fajok egyedeinek számaránya (egyenletesség)

Ha egy sűrű fenyőerdőben a lucfenyők között elvétve találunk egy-két vörösfenyőt, ott kisebb a biológiai sokféleség, mintha a két fafaj egyedeinek száma közel azonos.

3. A fajok különbözősége

Az egyenletesnek tűnő sportpálya füvét nem csak egyféle fű alkotja: többféle perjét és csenkeszt találunk benne. Ám ezek a fajok meglehetősen hasonlóak egymáshoz, mindannyian a perjefélék (Poaceae) családjába tartoznak. Ezzel szemben egy, a természetben található réten nem csak fűfélék, hanem különböző virágok, esetleg bokrok is megjelennek. Egy orchidea és egy perjeféle jobban különbözik egymástól, mint két perjeféle. Így ha egy adott területen a fajok száma ugyan megegyezik, de ezek különböző családokba tartoznak, ott nagyobb a sokféleség, mintha azonos családba tartozó fajok népesítik be a területet.

Rét az Alpokban: itt nagyobb a változatosság, mint egy focipályán
(Forrás: Wikimedia Commons / Nikater / PD)

4. Térbeli elrendeződés

Minél jobban keverednek egy adott területen a különböző fajok, annál nagyobb a sokféleség. Ha van két ágyásunk a kiskertben, és mindkettőbe paradicsomot és paprikát ültetünk, abban az ágyásban lesz nagyobb a biodiverzitás, amelyikbe a növényeket felváltva ültetjük. És ott kisebb, ahová az ágyás egyik felébe paradicsomot, a másikba paprikát rakunk.

5. Időbeli változatosság

Ha egy adott területet egy éven át vizsgálunk, kideríthetjük azt is, hogy az évszakok változása hogy befolyásolja a növényvilágot. Egy sűrű fenyőerdőben például nem változik lényegesen az év során a fajok száma. Egy lombhullató erdőben viszont tavasszal, a lomblevelek megjelenése előtt az erdő alját különböző lágy szárú növények borítják. Tehát a lombos erdőben nagyobb a változatosság.

Tavaszi virágpompa az erdőben
(Forrás: Wikimedia Commons / Лобачев Владимир / CC BY-SA 3.0)

Miért jó, ha sokféle?

Képzeljük el azt a helyzetet, amikor egy területen csak egyféle növény él. Érkezik egy kórokozó, gyorsan elszaporodik a rengeteg tápláléknak köszönhetően, és megsemmisíti az egész állományt. Ha viszont a területen többféle növény él, a kórokozó nem tud olyan gyorsan szaporodni és terjedni. Emellett ha az egyik fajt ki is pusztítja vagy nagyon meggyéríti, más növények még megmaradnak a területen.

Krumpliföld: az írek veszte
(Forrás: Wikimedia Commons / Armineaghayan / CC BY-SA 4.0)

A fentiekben leírt tömeges növénypusztulás nem csupán a fantázia szüleménye. Az írországi burgonyavész 1845 és 1848 között mintegy egymillió ember halálát okozta. A földeken ugyanis szinte kizárólag burgonyát termeltek: ez volt az alapvető táplálék és takarmánynövény. A legújabb kutatások szerint a krumpli rothadását és pusztulását egy mára kipusztult gombafajta okozta. Az alapvető élelmiszer eltűnése viszont hatalmas éhínséget generált, és így tulajdonképpen a kórokozó megjelenése és az alacsony biodiverzitás együttesen rengeteg ember vesztét okozta.

A fentiekhez hasonló folyamat játszódik le kicsiben akkor is, ha például egy területről kiirtjuk a csalánt. A csalán ugyanis számos lepkefaj hernyójának a tápnövénye. Ha nincs csalán, nincs lepke sem. Ha a tápláléklánc egyik eleme kiesik, az az egész rendszerre kihatással van.

Atalanta-lepke: a hernyója a csalánt szereti
(Forrás: Wikimedia Commons / Andreas Eichler / CC BY-SA 4.0)

A biológiai sokféleség emellett azért is fontos, mert egyes kutatók szerint a nagyobb diverzitású területeken nagyobb mennyiségű szerves anyag képződik, mint a monokultúrákban, azaz az egyetlen fajt termelő ültetvényeken.

Azt pedig, hogy a genetikai változatosság fontos, már elődeink is tudták, anélkül, hogy a gén fogalmát ismerték volna – ezért tiltották közeli rokonok házasságát. Hiszen a túlságosan hasonló genetikai állományú emberek házasságából nagyobb eséllyel születnek beteg gyerekek.

Emellett a természetes kiválasztódás szempontjából is kulcsfontosságú a genetikai sokféleség. Ha a körülmények változnak, a faj azon egyedei maradnak fenn, amelyek sikeresen alkalmazkodnak a változáshoz. Ha kicsi a génváltozatok száma, kisebb az esély arra, hogy lesz közöttük olyan, amelyik jól veszi a megpróbáltatásokat.

Az állatkertekben tenyésztett fehér tigrisek gyakran betegek a kis genetikai változatosság miatt
(Forrás: Wikimedia Commons / LaWanna Mitchell / CC BY-SA 3.0)

Mit tehetünk a biológiai sokféleség fenntartásáért?

A biodiverzitás napja alkalmából gondolkozzunk el azon, mit tehetünk közvetlen környezetünkben a fajok sokféleségének fennmaradásáért. A legtöbbet talán az élőhelyek meghagyásával és a monokultúrák felszámolásával érhetjük el.

Számos növény- és állatfajnak ad otthont az út széli gyepsáv vagy a kert végében levő bolygatatlan „dzsungel.” Ha kertünkbe sokféle növényt ültetünk, akkor sokféle állatnak is búvó- és táplálkozóhelyet biztosítunk. Egy évekig meghagyott farakásban is megtelepednek a különböző rovarok vagy a sündisznók. Ha a szántóföldön a különböző növényekkel bevetett parcellák között meghagyunk bokorsorokat vagy fasorokat, azzal a madaraknak és a nagyobb testű állatoknak is menedéket nyújtunk. Mielőtt pedig eltaposnánk egy hangyát vagy egy pókot, gondolkodjunk el, mi értelme lenne cselekedetünknek.

Emellett ha ellátogatunk a legközelebbi nemzeti parkba vagy máshonnan tájékozódunk a környék vagy a világ veszélyeztetett fajairól, felelősebben fogunk tudni dönteni, ha éppen egy fa kidöntéséről vagy egy csalántő elpusztításáról vagy meghagyásáról kell határoznunk.

Változatosság egy cornwalli botanikus kertben
(Forrás: Wikimedia Commons / Edwinb / PD)

Az angolban létezik egy szólás is a dodóról: Dead as a dodo ’már nem népszerű/fontos’. A szólás szó szerint így fordítható: Döglött, mint egy dodó.

És nem fogunk úgy járni mint a britek. Egy közelmúltban végzett közvélemény-kutatás szerint ugyanis a britek viszonylag tájékozatlanok a védett és veszélyeztetett állatok kérdésében. A 2000 megkérdezett közül 500-an vélték úgy, hogy a dodó madárfaj nem halt ki. Holott a valaha Mauritius szigetén élő röpképtelen madárfaj már az 1600-as évek végére kihalt – az ember hathatós közreműködésének következtében. E madárfaj tekinthető az ember által kipusztított állatfajok jelképének.

Visszatérve a közvélemény-kutatáshoz, a megkérdezettek ötöde vélte úgy, hogy a Holstein-fríz szarvasmarha és a szürkemókus veszélyeztetett fajok. Holott a Holsten-fríz a leggyakoribb tejhasznú szarvasmarha a Brit-szigeteken. Az Amerikából behozott keleti szürkemókusok pedig Britanniában kártevőnek minősülnek, mivel kiszorítják az őshonos mókusokat. A távolabbi fajok megítélésében is tévedett a megkérdezettek negyede. A hegyi gorillákról és az orangutánokról sem tudták, hogy veszélyeztetett fajok.

A gorillák veszélyben vannak
(Forrás: Wikimedia Commons / Cai Tjeenk Willink / CC BY-SA 3.0)

Ha viszont a másik oldalról nézzük, a megkérdezett britek háromnegyede helyesen ítélte meg a majomfajok veszélyeztetettségét, és 80%-uk tájékozott volt a lakóhelye körül látható állatokról.

Cikkünk befejezéséül álljon itt néhány kérdés, melyek hasonlóak a briteknek feltett kérdésekhez. Vajon olvasóink közül hányan tudnak helyesen válaszolni rájuk? A megoldásokat a kép alatt találják.

1. Védett állat-e a sün Magyarországon?

2. Mely itt élő kétéltűfajok nem védettek hazánkban?

3. Vadászható-e a medve Magyarországon?

4. Le szabad-e lőni egy aranysakált, ami 1990-es évek elejéig kihalt fajnak számított Magyarországon?

Vajon védett vagyok?
(Forrás: Wikimedia Commons / Tomaž Demšar / CC BY-SA 3.0)

Válaszok a hatályos természetvédelmi rendelkezések alapján:

1. Igen, védett. Természetvédelmi értéke 25.000,- Ft.

2. Hazánkban minden kétéltű védett, ez összesen 18 fajt jelent.

3. Nem. A medve védett állat, természetvédelmi értéke 250.000,- Ft.

4. Igen. A napjainkra jelentősen elszaporodott aranysakál egész évben vadászható a 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet 58. § bekezdése alapján.

A helyes megfejtést adó olvasóknak gratulálunk!

Források

Bajomi Bálint: A biológiai sokféleség és jelentősége

13/2001. (V.9.) KöM rendelet – 2. melléklet: Védett és fokozottan védett állatok

Dead as a dodo, but not according to one in four of you