A Kormány ugyanabban a szellemiségben foglalkozik sok mindennel: központosít. Akkor érzi, hogy képes garantálni a működést, ha ő maga irányítja: ezt csinálja a közoktatással és ezt teszi a felnőttképzésben is. A jogszabályok kőbe vésik a tanterveket, a tananyagokat: a közoktatás nem a gyerekekért, a felnőttképzés nem a felnőttekért van, hanem a szabályokért. Nem enged teret a differenciált oktatásnak, a tematikák, a tematikák sorrendje, a szintek elvégzéséhez szükséges óraszámok például a nyelviskolákban sem igazodhatnak a tanulócsoportok sajátos igényeihez. Ez sérti a modern nyelvpedagógia egyik alaptételét. Ahogy a pedagógusok a gyerekekért, úgy a nyelviskolák, a nyelvtanárok a nyelvtanulókért állnak ki.

Mik a nyelviskolák életét meghatározó felnőttképzési törvény legfőbb jellemzői?

A törvény nem kötelezi áfafizetésére azokat a felnőtt nyelvtanulókat, akik a hivatalosan nyilvántartott nyelviskolákba járnak. Ennek fejében ellenőrzi, esetleg bünteti is ezeket az egyébként törvényesen működő nyelviskolákat, ha nem tesznek eleget rengeteg adminisztrációs kötelezettségük valamelyikének. Ezzel szemben ellenőrizetlenül széles teret nyújt azoknak, akik törvénytelenül dolgoznak, nem adnak számlát tanulóiknak, képzetlen embereket foglalkoztatnak, és általában véve csalnak. Nekik eszük ágában sincs engedélyeztetni magukat, ezért aztán őket nem is felügyelik, mint ahogy a magántanárokkal sem fizettetnek adót.

„A megoldás az lenne, ha a nyelvtanfolyamok áfáját 0 %-ra vagy esetleg 5 %-ra csökkentené a Kormányzat és kiengedné a merev jogszabályok alól a saját adózott pénzből nyelvet tanulni szándékozó felnőtt állampolgárokat és kizárólag a hazai és uniós forrásból megvalósuló képzéseket ellenőrizné...”
(Forrás: pixabay / CC0 Public Domain)

Ez nem jó nekünk, nem jó az Országnak sem. A szigorúbb szabályozás elve nem indokolt, ha elsősorban mindenféle formai jelentések bekövetelésére irányul és közben meg futni hagyja a szakma rongálóit. A megoldás az lenne, ha a nyelvtanfolyamok áfáját 0%-ra vagy esetleg 5%-ra csökkentené a Kormányzat, és kiengedné a merev jogszabályok alól a saját adózott pénzből nyelvet tanulni szándékozó felnőtt állampolgárokat  és kizárólag a költségvetési és uniós forrásból megvalósuló képzéseket ellenőrizné kellő szigorúsággal.

Egyetemi kutatások bizonyítják, hogy az angol nyelv ismerete átlagosan 74 százalékkal növeli az egyes országok külkereskedelmi forgalmát. Sajnos a magyar kkv vezetők csupán 20-35 százaléka beszél valamilyen nyelvet, így a vállalkozók közel háromnegyede eleve elzárja magát nyelvtudás hiányában az Európai Unió félmilliárdos piaca elől. Rengeteg olyan magyar cég van, amelyik egyébként igenis, meg tudná állni a helyét nemzetközi szinten, ha lenne megfelelő nyelvtudása a munkavállalóinak, ezért is mondom, hogy kiemelt nemzetgazdasági érdekről van szó.

Hogy lehet a felnőttképzési törvényt kikerülni?

A törvényi lehetőség a nyelviskolák számára megvan arra, hogy a felnőttképzési törvény hatályán kívül oktassanak, ugyanakkor ebben az esetben 27 % áfát kell a tandíjra tenniük. Egy ilyen mértékű áremelést a lakosság nem tudna megfizetni, ezért engedélyeztetjük hivatalosan a működésünket és betartjuk a szigorú törvényt, mely az érdemi munkától veszi el az időt, költséges és ezért komoly versenyhátrányt jelent a jogkövető képzőknek, az egészből a feketén működő ál nyelviskolák kerülnek ki nyertesen. A szabályozás fegyvere fordítva sül el, nem hiszem, hogy Kormányzatunk ezt akarta volna.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Persze megy a Magyarországon megszokott „kiskapuzás” is, léteznek különböző felnőttképzési törvényt kikerülő kreatív megoldások mint pl. az alanyi adómentesség, alapítványi vagy az egyesületi működési forma.  Mindez azért, hogy a felnőttképzési törvény által megkövetelt jelentős és az oktatás minőségi megvalósítását hátráltató adminisztráció terheitől szabaduljanak a képzők. A jelenség hatására a legális lakossági nyelvtanulási piac versenyhátrányba került, és a „feketegazdaság” felé tolódnak a szolgáltatások, csökken a nyelvtanulási kedv, és a hallgatók kiszolgáltatottabbakká válnak. . 

De mégis miért a csatlakoznak a pedagógusokhoz?

Mi úgy gondoljuk, hogy az Ország jövője szempontjából az oktatáson belül kulcskérdés a nyelvoktatás ügye. Ez nem függ attól, hogy mindannyiunk pénzéből valósul-e meg (közoktatás) vagy annak a költségéből, aki felnőttkorban tanulni akar (nyelviskolák). A közoktatáson a jövő múlik, mi a jelenért dolgozunk. A nyelvoktatás területén bizonyos értelemben egyenrangú szereplők vagyunk: ugyanazt tanítjuk, ugyanolyan tanárokat foglalkoztatunk, néha ugyanazokat és sajnos a mieink sem kereshetnek többet ugyanannyi munkáért, mint a közoktatásban dolgozók. A keresetek is szektorsemlegesek, nálunk azért alacsonyak, mert alacsonyan kell tartanunk a beiratkozási díjakat, a közoktatásban, mert az adófizetők pénzét másra költik. Nálunk van kréta (mert a magánképzők megveszik a tanáraiknak), a közoktatásban nincs mindig (mert a KLIK-re költik a pénzt, nem a krétára); nálunk is meg a közoktatásban is sok a felesleges adminisztráció: nálunk ezt a tanfolyamszervezők végzik, mert fizetjük őket, a közoktatásban a tanárok végzik. Itt is, ott is feleslegesen.

Egy szempontból jobban állunk a közoktatási intézményeknél: a nyelviskolák önállóan gazdálkodnak, az igazgatók igazgatnak, nem kell mások, felettes hatóságok segítségét kérniük. Igaz, segítséget sem kaphatnak senkitől. Pedig egyáltalán nem állunk jobban pénzügyileg, mint a közoktatás, hacsak nem nyerünk el valamilyen uniós forrást és a vele járó munkát. 

Még miért kell együtt tiltakoznunk a közoktatásbeli kollégákkal? Azért, mert külön-külön az egyes szakmáknak nem hallatszik a hangjuk, így talán. Ha az ápolónők is jönnének, eszembe nem jutna megkérdezni, mit keresnek itt a tanárok tüntetésén, mi közük a közoktatáshoz. 

Mi lenne a megoldás?

A Nemzetgazdasági Minisztériumban és háttérintézményében a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatalban szakmailag felkészült, munkájukat lelkiismeretesen végző, ugyanakkor a „bürokrácia” adminisztrálásától jelentősen leterhelt szakemberek dolgoznak. Velük együttműködésben a szakma képes lenne konstruktív párbeszéd folytatása mellett az iskolarendszeren kívüli nyelvoktatás jelenlegi kereteit megreformálni és a felnőtt nyelvtanulók, a minőségi nyelvoktatás érdekében, a bürokrácia csökkentésével és a feketegazdaság visszaszorításával igazságosabbá tenni. 

A szerző Salusinszky András, felnőttképzési szakértő, a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének alelnöke.