A felhívásunkra érkezett levelek közül először Mária levelét közöljük, aki óvodapedagógus. Levélírónk felrója, hogy méltatlanul keveset foglalkozik a média ezzel a területtel. Az óvodapedagógia valóban fontos terület, olvasónk pedig sok évtizedes tapasztalattal nagyon is megfontolandó szempontokat sorol fel levelében. Nevét kérésére megváltoztattuk. 

„Ettől a kollektív büntetésre épülő Életpálya modellnek nevezett csúfságtól várnak minőségi javulást? Azt határozottan állítom, hogy nem ez a megoldás!”
(Forrás: pixabay / CC0 Public Domain)

Továbbra is várjuk a pedagógusok beszámolóit szerkesztőségi címünkön!

***

Tisztelt Szerkesztőség!

A pályán dolgozó aktív óvodapedagógus vagyok, és ami ezen a területen elképzelhető, betöltöttem minden posztot.
Két lábon járó óvodapedagógiai történelemként megéltem az elmúlt 40 év nagy változásait szakmámban vidéki, városi tapasztalatokkal. Jelenleg tagóvoda-vezetőként dolgozok egy óvodában.

Ami írásom elküldésére ösztönzött, az az elkeseredettség, hogy a mi szakmánkat,

az óvónői területet, mindig külön emlegetik

a pedagógusoktól, a pedagógusokat érintő problémáktól. Most is csak a tanárok tüntetéséről hallunk a médiákban.

 1994 óta, ugyan azok a törvények,rendeletek szabályozzák az óvónők munkáját, mint az iskolákban, mert az óvoda az alsófokú oktatás első láncszeme. Mérei Ferenc könyveiben úgy emlegeti az óvodás kort, mint az a korszak, amikor a gyermeki személyiség megalapozódik, és később csak kemény munkával befolyásolható, alakítható át. Mégis ezt a szakmát méltánytalanul alul értékelik Kormány, és közéleti szinten, azaz nem is jegyzik a pedagógusok között az óvónőket.

A képzési rendszerben, a legalacsonyabb pontszámmal be lehet kerülni óvószakra, és kiesni szinte lehetetlen, ha valaki képes elméleti tárgyakból a minimum szinten teljesíteni, mert kell a normatíva utánuk.
Úgy mondom ezt, mint a gyakorlati képzésben szakmai vezetőként, vizsgáztatóként tapasztalatokkal rendelkező szakmai vezető. Kétségbe ejtő a jövő nemzedékét nevelők emberi felkészültsége, arról nem is szólva, hogy a jó képességűek nem a pályán helyezkednek el, miután megszerzik oklevelüket. Utánpótlás szinte nincs a nagyobb városokban, ahol több munkaterületen is mobil a diploma. Esetleg a vidéki kis óvodákban kevesebb az óvónőhiány, ahonnan nyugdíjazásig bebetonozott lehet, aki oda került. Mi mást tudna csinálni ilyen végzettséggel egy óvónő vidéken?

„Most jogos pénzemért pluszmunkát végzek 40 szakmai évvel a hátam mögött, és járkálok esőben, szélben oda, ahová küldenek más kollégákat ellenőrizni, minősíteni. Mesterpedagógusként.”
(Forrás: CC0 Public Domain)

A jelentkezés feltételei között, alkalmassági vizsgálat nem szerepel, nincs személyiségteszt, pszichológiai alkalmassági szempont. Még egy hivatásos jogosítványt is nehezebb szerezni e nélkül. Ennek messzemenő következményei között az a legkevesebb, hogy idegileg alkalmatlan személyek kezébe kerül diploma, és kerül ki a gyakorlati életbe önálló munkavégzésre ilyen óvodapedagógus.

A jelenlegi szabályok szerint két év gyakornoki idő alatt, ha kiderül valakiről, hogy alkalmatlan a pályára, kitenni nem lehet a pályáról, csak adott intézményben szűnik meg munkaviszonya. Egy másik óvodában tiszta lappal kezdheti meg munkáját, mert az nincs rögzítve miért szűnt meg munkaviszonya a másik óvodában. Mindig a vezető a "hülye" így nyitva az ajtó két évig ismét előtte, ahol ismét meg tudja keseríteni a gyermekek, és közvetlen kollégája életét. Akár nyugdíjig eljuthat egy alkalmatlan ember, mert folyamatos a munkaerő hiány az óvodákban. Mindig lesz, ahol kényszerből felveszik.

A városi óvodák legtöbbjét a KLIK-ek mintájára egy vezető alá rendezték az elmúlt évek alatt. Az óvodák kötelező működéséért felelős önkormányzatok központosították az óvodákat, így elérve, hogy az legyen a tárgyaló képes személy, akivel szívesen tárgyalnak a működést érintő kérdésekben. Így

nem fordulhat elő, hogy létszámfölényből az önálló jogokkal bíró vezetők leszavazzák a politikusok elképzelését,

felemeljék szavukat intézményük működéséért.

A '90-es évek óta a legnagyobb összevonási hullám söpört végig a szakmán 2013-tól, napjainkig, de erről senki nem írt, egy-két tüntetés, és rövid morgolódás után mindenki napirendre tért fölötte. Ez nem hír értékű, mert CSAK az óvodák összevonásáról szólt.

„még mindig az 1992. évi táblázatos bér szerint fizetnek”
(Forrás: FORTEPAN©2010-2014. / Creative Commons CC-BY-SA-3.0)

Igaz nem a KLIK működteti az óvodákat, de ugyan azokkal a problémákkal küszködik az óvodai intézmény az önkormányzatok nyomása alatt, mint a KLIK alá tartozó iskolák. E közben az óvoda elveszíti jellegét, lényegi elemét, a családias minőségét. Pénz és eszköz nélkül kényszerítik a dolgozókat a központi intézkedések teljesítésére.
 

A 2011. évi Nemzeti köznevelési törvény bevezetése óta kevesebb segítő személyzettel kell megoldani a feladatokat, nincsenek konyhai alkalmazottak a napi háromszori étkezés bonyolítására, pedig egyre több az egyéni odafigyelést igénylő gyermek. A 11- 12 órás nyitva tartásra csoportonként egy-egy dajka alkalmazására van törvényi lehetőség, akik a gyermekek gondozási (evés, öltözködés, stb.) segítése mellett takarítják az egész épületet (függetlenül annak nm területétől) minden helyiségével, s akiket

még mindig az 1992. évi táblázatos bér szerint fizetnek,

azaz minimálbérszintű illetménnyel. 

A pedagógust segítő pedagógiai asszisztensi munkakör 2012-től történő bevezetése nem előre vitte az óvodák ügyét, hanem a belső feszültségeket növelte. Az érettségire épülő 120 órás szakvégzettséggel (ugyan ennyi a dajkai szakvizsga is) a szabadságukat 20 + 25 pótszabadsággal honorálta a törvény, míg a dajkáké maradt a régi, ( 20 + közalkalmazotti besorolásának kategóriája után számított fokozat hozzáadása) pedig ugyan olyan feladatot kell ellátniuk a gyermekek mellett, a gyermekek érdekében.

Ebben az intézménytípusban a szülők sem veszik olyan komolyan a hiányosságokat, nincs tétje (gondolják sokan), mert nincs kompetencia mérés, nyilvánosságra hozott mérési eredmény. A minősítések miatt pedig itt is vannak mérések, melyek jelzik a problémát, csak ezeket nem hasonlítják nemzetközi standardhoz.

Az óvónők 32 kötelező óraszám felett heti +4 óra helyettesítést látnak el fizetés nélkül, a törvényben felsorolt egyéb feladataik ellátása mellett (naplóírás, szülői értekezlet, felkészülés stb.). S az sem figyelmen kívül hagyható, hogy nincsenek rendelkezésre álló taneszközök, vagy a szülőkkel megvetethető munkafüzetek, így saját maguknak kell  foglalkozási eszközeiket előállítani nap mint nap. Az óvónőkre is vonatkozik a portfólió írás, a minősítések, és tanfelügyeletek.

Az óvodákban még annyira sem korszerű az informatikai háttér, mint a vidéki iskolákban, informatikus pedig nincs a környezetükben, mégis ugyan azokat a feladatokat kell ellátni a 77 indikátor mércéje szerint, mint az iskolákban dolgozó pedagógusnak.

Az IKT kompetencia használata alól nem tesz a Kormányrendelet mentességet az óvónőknél. Az, hogy egy óvodás gyermekcsoportban ennek mennyire van létjogosultsága, senki nem vizsgálja, illetve differenciálja a pedagógus minősítés során. Ebbe bele tartozik az óvónő is, ekkor pedagógusként veszik figyelembe, mert az indikátorok nem tesznek különbséget óvodapedagógus és iskolapedagógus között.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Végül szeretném saját élményemből kiemelni, hogy egész életemben elkötelezett pedagógusként dolgoztam, a fejlődéssel lépést tartva végeztem munkámat. Ezt természetesen bizonyítani tudom, nem csak vélelmezem magamról.

2013. szeptember 1-én 38 szakmai évvel, kitüntetettként, elismert pedagógusként,

G14 besorolásom egy tollvonással semmivé vált.

Ugyanolyan anyagi besorolást kaptam, mint az, aki nem ilyen minőségű munkával töltötte el a pályán idejét, illetve nem ennyi energiát fektetett bele fejlődésébe tanulással, képzettség szerzéssel, közösségért végzett munkájával.

Önbecsülésemtől vezérelve teljesítettem a Mesterpedagógusi pilotban az elvárt szintet. Alig örülhettem a sikernek, annak, hogy a 2007-es évi bevételemmel azonos lett illetményem ez által, mert 2014-től a végzettséggel megszerzett pénzemért

kötelező szakértői-tanfelügyelői plusz munkára kötelezett az Oktatási Hivatal.

(erre most nem térek ki részletesen).

Amikor újra szembe tudtam nézni tükörképemmel, mert megmutattam, hogy nem érdemtelenül lettem G besorolású pedagógus anno, akkor ütöttek rajtam egyet. Mert itt is igaz az a mondás, hogy azt a lovat ütik, aki húz.

Most jogos pénzemért pluszmunkát végzek 40 szakmai évvel a hátam mögött, és járkálok esőben, szélben oda, ahová küldenek más kollégákat ellenőrizni, minősíteni. Mesterpedagógusként. Így próbálom a nyugdíjam alapját biztosítani mert tőlem az 1997-től rakott magánnyugdíjat is elvették.

Ezt nevezi a Kormány béremelésnek????  Hány bőrt akarnak még lehúzni azokról, akik valamire tartják pedagógusként magukat? Akik miatt úgy látták felsőbb szinteken, hogy tanfelügyelői ellenőrzéssel kell a pedagógus munkát ellenőrizni, miért ezzel a lealacsonyító megoldással teszik?

Ettől a kollektív büntetésre épülő Életpálya modellnek nevezett csúfságtól várnak minőségi javulást?

Azt határozottan állítom, hogy nem ez a megoldás! Sokkal inkább a képzési rendszer átalakítása, az utánpótlás megoldása, a megbecsültség perspektívája lenne az üdvözítő megoldás.

Többre mennének azzal, ha a vezetőknek visszaadnák a vezetői jogokat, azaz a „pénzt, paripát, fegyvert”, megtámogatva normális munkajogi törvényekkel, motivációs és szankcionálási eszközökkel! Így tudnák megoldani, hogy megtisztulna a szakma azoktól, akik nem valók oda. 

Ezek az összevont, politikai hatalmi módszerekkel irányító óvodaigazgatóságok – melyek kiszolgáló az adott önkormányzat igényének és azt hivatottak szolgálni –, biztosan nem oldják meg, hogy az óvoda visszanyerje családias jellegét.

Arra viszont jók, hogy az információ hiányos vezetők között sunnyogva megosztóvá tegyék a közösségeket, hogy „lúzként” egymásra uszítsa az embereket.

Szubjektív elemekkel, látszat intézkedésekkel sokáig elodázhatja a valós problémákat a jelenlegi struktúra.

Fontos lenne még, hogy:

- Az óvodák fenntartásában legyen egységes fenntartói elv, mert ez jelenleg nincs!
- Legyen az intézmény típusra kidolgozott törvényi háttér!

- Az önkormányzat kötelezően fenntart óvodát, de nem kötelező a hivatalon belül legalább egy szakterülethez értő, erre képzett óvodapedagógus szakember alkalmazása! A hivatalban és politikai bizottságokban döntéshozóként ritka kivételtől eltekintve nincs hozzáértő óvodai szakember.

- Kapjon az óvoda megfelelő helyet, rangot a törvényekben, rendeletekben a köznevelési rendszerben!