Az emberi agy manapság jobban ki van téve mindenféle információnak, tévinformációnak, pletykának, egyszerű hülyeségnek, mint bármikor korábban. Gondoljunk csak a Facebook hírfolyamára, és máris érthetjük, miről van szó. Az időnk egy részét válogatással, és az ügyeink online intézésével töltjük: próbáljuk eldönteni, mi az, amit érdemes elolvasni, és mi az, amire nem kell időt pazarolnunk. Mindezt persze az egyéb tevékenységeinkkel párhuzamosan, szinte állandóan meg kell tennünk, ami – legyünk őszinték – kimerítő. Hiába, az agyunk – úgy tűnik – alapvetően nem alkalmas az úgynevezett multitaskingra. A The Guardian most arról közölt érdekes összeállítást, hogy milyen kísérleti bizonyítékok vannak arra, hogy a modern világ rossz hatással van az agyunkra.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Mára a mobiltelefonunk egyfajta digitális svájci bicskává vált: minden élethelyzetre van rajta alkalmazás – szótár, számológép, internetes böngésző, e-mail kliens, diktafon, játék, gitárerősítő, időjárás-előrejelző, GPS, fényképezőgép, magnó, rádió, zseblámpa stb. Többet tud ez a zsebünkben levő kis kütyü, mint amennyit a legfejlettebb számítógép tudott 30 évvel ezelőtt az IBM központjában. Az életünk pedig a 21. században mindinkább ehhez alkalmazkodik: állandóan használjuk is ezeket az eszközöket, valójában egy szabad percünk sincs tőlük. Miközben sétálunk, üzeneteket írunk; a bevásárlólistát a telefonunkba rögzítjük; amíg utazunk, ellenőrizzük az ismerőseink bejegyzéseit a Facebookon, és még hosszan lehetne sorolni.

Van azonban mindennek egy jó nagy szépséghibája. Azt hisszük, hogy manapság egyszerre több dolgot csinálunk, azaz egyre jobbak vagyunk a multitaskingban; ez azonban csak illúzió. Az MIT neurológusa, Earl Miller és kutatótársai azt állítják, hogy az agyunk abszolút nincs arra dizájnolva, hogy multitaskoljunk, azaz, hogy egyszerre több dologra figyeljünk oda. Multitasking ugyanis valójában nincs: amit így nevezünk, az valójában azt jelenti, hogy nagyon gyorsan tudjuk váltogatni a tevékenységeket, azaz gyorsan tudunk átkapcsolni egyik dologról a másikra. Ennek az átkapcsolásnak pedig – figyelmeztet Miller – minden egyes alkalommal ára van. És bár sokszor hisszük, hogy rengeteg dolgot megcsináltunk, a multitasking jelentősen csökkenti a hatékonyságunkat.

Multitasking
(Forrás: Wikimedia Commons / Arielsirena / CC BY-SA 3.0)

A multitasking növeli a kortizol nevű stresszhormon, illetve az adrenalin termelését; ezek pedig túlzottan stimulálják az agyunkat, ami miatt összezavarodnak a gondolataink. Ezen kívül dopaminfüggőséget is okoz a multitasking, aminek következtében állandó külső ingerre van szüksége az agyunknak, és így nem tud egy dologra fókuszálni. Ehhez járul hozzá, hogy a prefrontális kérgünk különösen érzékeny az újdonságokra, ami azt is jelenti, hogy a figyelmünket könnyen eltereli bármi, ami új – körülbelül úgy, mint a kisgyermek vagy a kismacska figyelmét egy színes vagy fényes tárgy.

Elég ironikus, hogy miközben valamire éppen koncentrálni próbálunk, újra és újra elterelődik a figyelmünk: telefonálunk, utánanézünk valaminek a neten, megnézzük az e-mailünket, üzeneteket küldünk. Tehát az agyunk jutalomért felelős és újdonságra fogékony területeit állandóan stimuláljuk, ami rengeteg endogén (azaz a szervezet által termelt) opioid anyagot szabadít fel. Naná, hogy jól érezzük tőle magunkat! Olyan könnyű jutalom ez az agyunknak, hogy a hosszabb távon elérhető, nagyobb jutalmakról könnyű szerrel lemondunk miatta.

Korábban nem volt ennyi esély arra, hogy ilyen rövid távon, könnyen elérhető jutalomforrásokat találjunk, mint manapság. Ma több embernek van mobiltelefonja, mint WC-je. Ez pedig azt is jelenti, hogy mindenkiben van egy olyan implicit elvárás, hogy a másik bármikor elérhető legyen.

A multitaskolás lehetősége egyértelműen rombolóan hat a kognitív teljesítményre. Glenn Wilson, a londoni Gresham College munkatársa infomániának hívja a jelenséget. Kutatásaiból az derült ki, hogy amikor koncentrálni próbálunk egy feladatra, miközben tudjuk, hogy egy olvasatlan e-mail van a postafiókunkban, 10 ponttal csökken az úgynevezett hatékony IQ-nk. A kutató a multitasking hatásait a marihuánáéhoz hasonlítja; azt mondja, nagyobb kárt tesz az agyunkban, mintha füvet szívnánk.

Tönkretesz...
(Forrás: Wikimedia Commons / BuzzFarmers / CC BY 2.0)

Russ Poldrack, a Stanford Egyetem neurológusa azt vizsgálta, hogy multitaskolás közben hogyan lehet tanulni, illetve, hogy a megtanult információ hol rögzül az agyunkban. Kutatásaiban a diákoknak tévénézés közben kellett tanulniuk. Kiderült, hogy a tévézés közben megtanult információ nem a szokásos helyen tárolódik, hanem az agy striatum nevű részébe kerül, ahol az új folyamatok és képességek kapnak helyet, nem pedig a tények vagy gondolatok. Ha nem nézünk tévét tanulás közben, akkor a megtanult információ a hippokampuszba kerül, ahol kategóriákba épül bele, és rendszereződik – annak érekében, hogy minél könnyebben előhívható legyen a későbbiek folyamán. 

A multitasking a szó szoros értelmében leszívja az agyunkat: állandóan egyik feladatról a másikra kapcsolni energiaigényes feladat. Ahogy újabb és újabb ingerek érik, a prefrontális kéreg és a striatum újra és újra megtelik cukorban és oxigénben gazdag vérrel – ugyanezzel az „üzemanyaggal” működnek akkor is, ha egyetlen feladatra koncentrálna. Így az agy erőforrásai valóságosan kimerülnek egy idő után, így zavarodottak leszünk akár kis idő után is. Ez pedig mind a kognitív, mind pedig a fizikai teljesítményt rontja: szorongást okoz, a kortizolszint növekedésével nő a stressz-szint is, ami lobbanékony, agresszív viselkedést okozhat. Ezzel szemben amikor egyetlen dologra koncentrálunk, kevesebb glükózt használ az agyunk, és nem történik meg ez a fajta kimerülés. 

Ezeknek az eredményeknek a fényében talán érthetőbb, hogy sokszor miért érezzük magunkat kimerültnek. Az a sok új információ, amelynek a nap 24 órájában ki vagyunk téve, túlterheli az agyunkat, ha engedünk a „multitaskolás” csábításának. Olyannyira veszélyes lehet ez, hogy oly mértékben zavarhatja meg az agyunkat, hogy már semmi más jutalom nem fogja érdekelni, csak az, amely ilyen könnyen és gyorsan szerezhető meg. Egy kísérletben patkányok agyának megfelelő központjait stimulálták egy bizonyos mozdulat jutalmaképp: a patkányok annyira rászoktak erre az örömforrás, hogy elfelejtettek enni is, és elpusztultak a kísérlet során. Ne higgyük, hogy ilyesmi az emberrel nem történhet: vannak hírek olyan esetekről, amelyekben emberek addig játsottak számítógépes játékokat, amíg meg nem haltak. 

Becsavarodunk?
(Forrás: Wikimedia Commons / Nevit Dilmen / GNU-FDL 1.2)

Forrás

Why the modern world is bad for your brain