A magyar sajtótörténet 18. századi előzményei után meglehetősen nehéz körülmények között lát napvilágot Pesten, 1806-ban a Hazai Tudósítások című hírlap. Míg 1792-ben 18 sajtótermék létezett e hazában, 1805-re (azaz pontosan száz évvel az első magyarországi lap, a Mercurius Hungaricus megjelenése után) ezek száma 4-re csökkent: ezek közül is három német, egy pedig latin nyelven jelent meg. Az ekkor megjelenő egyetlen magyar nyelvű sajtóterméket pedig Bécsben adták ki.

A lapok számában (és színvonalában) történő visszaesés okai között a jakobinus mozgalmat követő, I. Ferenc uralkodásának idején (1792-1835) szigorúan fellépő cenzúrát érdemes elsőként megemlíteni.

A Hazai Tudósítások fejléce, 1806
(Forrás: mek.oszk.hu / A magyar sajtó története)

Tervektől a népdalig

Az új, magyar nyelvű hírlap ötletével előálló Kultsár István (1760-1828) pályafutását a bencéseknél kezdi, ám a rend II. József általi feloszlatása után tanítóként, majd egyebek közt Keszthelyen, Festetics György László nevű fia mellett nevelőként folytatja pályáját. Egyébként Kultsár az, aki 1796-ban, felismerve a kézirat jelentőségét, elsőként adja ki nyomtatásban Mikes Kelemen Törökországi levelek című írásait.

Kultsár ismerte a nyugat-európai sajtó (a hazainál jóval kedvezőbb) helyzetét, ezért 1805-ben lapkiadási engedélyért fordul a Helytartótanácshoz. Meglepő módon meg is kapja az engedélyt, ám szigorú megszorítással: a lap csak hazai hírekről írhat, elvégre – így a hatósági érvelés – a hazai német és a bécsi magyar nyelvű sajtó bőven ellátja a hírolvasókat külföldi hírekkel. 1806-ban így jelenik meg a Hazai Tudósítások című hírlap, mely első két évében valóban csak hazai híreket közöl: engedélyt külföldi hírek referálására csak 1808-ban kap Kultsár; ekkor a lap címe is Hazai és Külföldi Tudósítások lesz.

Kultsár István
(Forrás: Wikimedia Commons / Richter Antal Fülöp)

Az új magyar nyelvű hírlap új korszakot jelent a magyar sajtótörténetben: Pest válik a magyar nyelvű újságírás egyértelmű központjává. A szerkesztő szándéka szerint a lap a magyar nyelv, színjátszás, könyvkiadás és a legtágabb értelemben vett kultúra ügyét kívánja felkarolni – ezt a szándékot a kortársak (pl. Kazinczy) eredetileg nagyon is támogatják. Kultsárt azonban később sok kritika éri amiatt, hogy túlságosan sok hétköznapi, jelentéktelen, banális témával is foglalkozik a lap hasábjain.

A szerkesztő számos tematikusnak szánt melléklettel is kísérletezik, mint pl. az 1817-től megjelenő Hasznos Mulatságok című melléklap, melyben Kultsár a népszokások, népviseletek, népmesék, táncok, népdalok dokumentálására szólítja fel olvasóit: a lap ilyen téren végzett tevékenysége szintén korszakalkotó.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Érdekesség, hogy a korábban használt közdal elnevezés helyett maga a népdal elnevezés is Kultsártól származtatható. A melléklet egy 1820-as számában olvashatjuk az alábbiakat:

„Gólya, gólya, gólica!
Mért véres a lábad
Török gyerek vágta,
Magyar gyerek gyógyította,
Síppal, dobbal, nádihegedűvel.

A csallóközi gyerekek így köszöntik tavasszal a gólyát, midőn először látják.

A szerkesztő megjegyzése:

Vajon ezen együgyű köszöntés nem azt mutatja-e, hogy a népnél az volt a vélekedés, hogy a gólyák télre Törökországba takarodnak, s tavasszal onnan térnek vissza?

Az ilyen apróságokból, ha feljegyeztetnének, más fontosabb vélekedésekre vagy hagyományokra is jöhetnénk. Bárcsak, akiknek alkalmatosságok vagyon, ne tartanák csekélységnek ily gyermekjátékokat vagy dalokat is feljegyezni!” (58. oldal)

Gólya, gólya, gólica
(Forrás: Wikimedia Commons / Józef Chełmoński (1849–1914))

Mindeközben Kultsár lapját olvasva értesülhetünk a magyar kulturális élet veszteségeiről (Csokonai síremlékéről, Báróczi Sándor, Pálóczi Horváth Ádám vagy éppen Trattner János Tamás haláláról), de olvashatunk híreket a napóleoni háborúkról és a császár későbbi sorsáról is.

Csodagyerek és újságolvasás

A lap számos, a magyar és egyetemes kultúra szempontjából korszakalkotó eseményről is tájékoztat: így olvashatunk benne arról, hogy Széchenyi 1825-ben egyévi jövedelmét kínálja fel a Magyar Tudós Társaság céljaira. 1823-ban az újság látnoki jelleggel az alábbiakat írja az ifjú Liszt Ferenc pesti debütálásáról:

„Ritka tünemény ragadott el bennünket múlt csütörtökön, midőn a »Hét választófejedelem« nevezetű vendégfogadónak palotájában [ma: Váci u. 5.] Liszt Ferenc, Sopron vármegyei tizenegy esztendős ifjacska hangmesteri tehetségét a klaviron közbámulásrunkra kifejtette. [...] Mi ezen szép léleknek csak azért is egészséget, és hosszú életet kívánunk, mivel hazájának kívánta előbb tisztelete díját lefizetni, minekelőtte Francia- és Anglia országokba menne. Ahol bizonyára a magyar talentumoknak becsületet fog szerezni.” (253. oldal)

Liszt 1824-ben
(Forrás: Wikimedia Commons)

A szerkesztő azonban az évek múlásával gyakorta úgy érzi, munkája hiábavaló. Kultsár eredeti szándéka ugyanis az újság nevelő célzatú felhasználása volt olvasói körében, ám mivel fénykorában is mindössze kb. 800 előfizetővel rendelkezett, a szerkesztő nem kevés méltatlankodással (és az angol adatokhoz képest kellő irigységgel) így ír 1820-ban – a magyar vonatkozásban egyébként ekkor nem is olyan alacsony – olvasói létszámról:

„Márpedig micsoda nyolcszáz a két hazában lévő öt milliom magyarhoz képest?! Nemde csak minden 6250-ik magyar olvassa tehát ezen újságot? Midőn Londonban 42 újságok és folyóírások jönnek ki, s mindenkinek 1-2-3-4-5 ezer példái elkelnek.” (28. oldal)

A pesti sajtóéletet megalapozó Hazai (és Külföldi) Tudósítások Kultsár szerkesztésében 1828-ig, azt követően özvegye tulajdonában, számos szerkesztő közreműködése mellett (később Nemzeti Újság címen egészen 1848-ig létezett.

Források

Kókay György (szerk.): A magyar sajtó története I. 1705-1848

Hazai Tudósítások. Magvető, Budapest, 1985